Hittel a köz szolgálatában 2002/1

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Portré

Hittel a köz szolgálatában 2002/1

IV. évfolyam, 1. lapszám
Szerző(k):
Gasztonyi Erzsébet kabinetfőnök



Egyetemistaként nem szerettem az államigazgatási jogot, szinte riasztott a különös eljárási szabályok átláthatatlannak tűnő szövevénye. A történeti tárgyak érdekeltek, ami nem volt véletlen, mert középiskolásként még történész, vagy régész szerettem volna lenni. Egyetemi szakdolgozatom témaválasztására is rányomta a bélyegét ez a kötődés, a XIX. századvégi szentszéki házassági perek bírói gyakorlatát dolgoztam fel egyházi levéltári periratok alapján. A sors különös fordulata, hogy járási hivatali szinten, a gyámügyi igazgatásban kellett mindazt a gyakorlatban alkalmazni, amit az egyetemen megtanultam. Már az első munkanapokon szembesültem azzal, hogy az elméleti tudást milyen nehéz a gyakorlatba átültetni, különösen akkor, ha a döntések védtelen kiszolgáltatott gyermekek, vagy felnőttek későbbi sorsát alapvetően meghatározzák.

 

Az ágazati igazgatás egy szeletének megismerése után nagy változást hozott az életemben, hogy egy kizárólag funkcionális feladatokat ellátó szervezet, az Ajkai Városi Tanács VB. Szervezési és Jogi Osztálya munkatársa lettem. A jogi csoport, majd az osztály vezetőjeként nem volt könnyű az elvárásoknak megfelelni, ugyanis szervezési folyamatok összefüggéseit, egymáshoz való kapcsolódását kellet átlátni. A dolgot nehezítette, hogy ezek csak részben, vagy egyáltalán nem voltak leírva. Összehasonlítva a tanácstörvényt és az önkormányzati törvényt, valamint a tanács és szervei illetve az önkormányzati szervezeti és működési szabályokat, véleményem szerint mind a központi, mind a helyi jogalkotás egy magasabb szintjét értük el. A szabályozás egzaktabb, átláthatóbb, ami elősegíti a helyi közösségek részvételét a közügyek intézésében és nem utolsósorban az információszerzést, a helyi hatalom működésének ellenőrzését, végső soron a demokrácia kiszélesítését.

Érdekes élmény volt a rendszerváltást megélni. Úgy vélem a magyar közigazgatásban dolgozók akkor jelesre vizsgáztak. Nem tudták mit hoz – akár személyes egzisztenciájukat illetően is – a jövő, de becsülettel törvényesen lebonyolították a választásokat.

Különös kettős hatalom volt 1989. közepétől a városban. A változásokat, a demokráciát követelő pártok összefogása komoly politikai erőt képviselt a legitimen működő, de látszathatalmat élvező tanácstestület és végrehajtó bizottság mellett. Az akkor hivatalban lévő reformer tanácselnök elvitathatatlan érdeme, hogy megértette „az idők szavát” és folyamatos párbeszédben volt a politikai élet új szereplőivel, bevonta őket a fontos településpolitikai ügyek intézésébe, rendszeres meghívást, hozzászólási lehetőséget kaptak a tanács és a végrehajtó bizottság ülésén. Ennek eredményeként a rendszerváltás szülővárosomban zajos politikai csatározásoktól mentesen történt. A parlamenti választások előrevetítették a jövőt. Az akkori köztisztviselők közül, aki tehette nyugdíjba ment, vagy más megélhetést keresett, mert bizony voltak olyan hangok a helyhatósági választásokra készülő egyes pártokon belül, hogy a „hivatalban még a lábtörlőt is kicseréljük” azaz a régi rezsim köztisztviselőire nincsen szükség, hozzuk a saját, politikailag elkötelezett embereinket. A köztisztviselői pálya nem valamelyik párt, vagy pártok melletti elkötelezettségről szól, hanem a szakmai hozzáértésről, a tudásról, az ügy, a mindenkori legitim hatalom törvényes szolgálatáról.

Közel öt éves osztályvezetői munka után a sors úgy hozta, hogy a helyi bíróság elnöke megkeresett, volna-e kedvem a bíróságon polgári ügyszakba beosztott bíróként dolgozni. Ez olyan szakmai kihívást jelentett, amit lehetetlenség volt nem elfogadni. A bírói pálya nagyon szép hivatás. A laikusok nem érzékelik mekkora teher nyugszik a bíró vállán, amikor a tárgyalást vezeti. Meghallgatja a feleket, közben ügyel arra, hogy a jogi képviselő nélkül eljárókat jogaikra kioktassa, diktálja a jegyzőkönyvet, de már azon kell gondolkodnia, hogy a tárgyalás célirányos vezetése érdekében mi lesz a következő felteendő kérdés. A nálunk bemutatott filmek alapján a nagyközönség azt látja, hogy a bíró mintegy páholyban ülve, elegánsan figyeli az eseményeket, az ügyvédek pedig ”vérre menően” küzdenek egymással.

Szülővárosom jegyzője 1992-ben lemondott. A város polgármestere megkeresett, hogy adjam be a pályázatomat. A szakmai kihívás, a megmérettetés lehetősége óriási volt. Hosszas gondolkodás után ugyan, de végül is a pályázatot beadtam. Emlékszem, hogy a kinevezésemet tárgyaló képviselőtestületi ülésen az előttem ülő, harciasnak ismert képviselő hátrafordult és jószándékúan megkérdezte tőlem: Mondja maga nem fél? Nem. Válaszoltam. Visszagondolva a jegyzőként eltöltött majdnem nyolc évre, sokszor és sokat aggódtam, miként dőlnek el a város javára az egyes ügyek, hogyan tudom a törvényességet biztosítani, de személyes egzisztenciámat illetően soha nem féltem. Hiszem és vallom, hogy ezt a hivatást úgy csinálni, hogy az ember két kézzel kapaszkodik a székébe és attól rettegve, hogy el ne mozdítsák, belemegy törvénysértő vagy kétes helyzetekbe nem lehet és nem szabad. Ha szükséges kőkeményen nemet kell mondani. Nehéz körülmények között indult a jegyzői pályafutásom. Az önkormányzatnak nem volt szervezeti és működési szabályzata, a polgármesteri hivatalban kevés volt a jó szakember, a politikailag erősen megosztott képviselő-testületben mindennaposak voltak az indulatos csatározások, nem volt felhőtlen a kapcsolat a polgármester és az alpolgármester között sem, és mindemellett valamennyi szereplő tanulni volt kénytelen a régi, továbbélő beidegződések mellett az új megváltozott körülmények, jogi szabályozás keretében történő eligazodást.

Nem volt nehéz rájönnöm arra, hogy a legfontosabb a polgármesteri hivatalban a munka szakmai színvonalának növelése, egy jól képzett köztisztviselői kar kiépítése. A jegyző szakmailag magasan kvalifikált munkatársak nélkül hadsereg nélküli hadvezér, elveszett ember. A jegyzői munka mibenléte alapján a jegyző a generalista közigazgatási szakember, akinek a munkáját a specialisták segítik. Vezetéselméleti megközelítésben a jegyző mellett az irodavezetőknek vezetői törzskarként kell működni. A jegyző és törzskara készíti elő a stratégiai jelentőségű döntéseket, ezért az irodavezetőket az operatív feladatok alól lehetőleg mentesíteni kell, ki kell építeni másodvonalbeli vezetésként a vezetésnek egy következő szintjét (csoportvezetők), akik elsősorban az operatív vezetési feladatokat látják el. A jegyző által vezetett hivatalnak nem csak az a dolga, hogy a polgármester irányítása mellett, a politikai akaratnak megfelelően szakmailag és törvényesen előkészíti a döntéseket és végrehajtja azokat, hanem kezdeményezőnek is kell lenni. A politikai akaratot érzékelve, a megfelelő időben szakmai javaslatokat kell tenni a helyi közügyek megoldására, jobbítására a polgármesternek. A jegyző a szó klasszikus értelmében nem politikus, de nem lehet érzéketlen a politika iránt, éppen ellenkezőleg, nagyon jól kell ismernie a politikát, mert egy előterjesztés lehet bár szakmailag kitűnő, ha a helyi politikai akarattal nem találkozik, akkor a képviselő-testület soha nem szavazza meg. Említettem már, hogy 1992-ben az önkormányzat működésének egészét lefedő szervezeti és működési szabályzat nem volt, néhány helyi rendelet csupán az ülésezés ügyrendi kérdéseivel foglalkozott. Hivatalba lépésem után az első teendőim egyike volt munkatársaimmal egy egységes, az önkormányzat működését lefedő, az önkormányzati törvényben nevesített, minden szabályozási kérdésre kiterjedő szervezeti és működési szabályzat tervezetének elkészítése. A tervezet szakmailag jó volt, de hat olyan politikai kérdésben, amit szakmai szempontból kezelni nem lehetett, konszenzus nem jött létre, ezért több képviselő testületi-ülésen a szabályozás egyes részleteinek tárgyalása után, csaknem minden képviselő leszavazta az SZMSZ-t. Az 1994-es választások után ugyanezt a szabályzatot az akkori polgármester ismét beterjesztette a testület elé, ahol azt fennakadás nélkül elfogadták és a kisebb módosításokkal ma is ezen SZMSZ alapján működik az önkormányzat.
Hogyan juthat a jegyző ezen ismeretek birtokába? Meg kell szervezni a gyors információáramlást, folyamatos és napi munkakapcsolatban kell lenni a polgármesterrel, alpolgármesterrel. Kívánatos hogy a jegyző – a munkát az aljegyzővel megosztva – részt vegyen minden bizottsági ülésen, vezető munkatársaival, polgármesterrel konzultálva felhívja a polgármester figyelmét, hogy a képviselő-testületi ülésen esetleg hogyan korrigálja az előterjesztését, sőt még arra is, hogy vonja vissza. Természetesen a polgármesteri hivatalnak arra is fel kell készülni, hogy a helyzethez igazodva, akár a képviselő-testületi ülés szünetében előkészítsen, egy az adott helyzetben elvárt, szakmailag megalapozott és törvényes határozati javaslatot.

Mit nem szabad a jegyzőnek? Nem szabad a politikai csatározásokba „beszállni”, véleményt mondani, értékítéletet alkotni. Nem szabad a képviselő-testületi, bizottsági üléseken, de a kollégák előtt sem rögtönözni, mert szakmailag és vezetőként hitelét vesztett ember lehet. Nem szabad a kollégákat „kiadni” a testületi, bizottsági üléseken. A hivatal vezetője a jegyző, a képviselő-testület előtt minden mulasztásért, hibáért ő a felelős. Az már egy más kérdés, hogy mint munkáltató felelősségre vonja a vétkes köztisztviselő kollégáját.

Említettem már a jól szervezett, képzett szakemberekből álló hivatal fontosságát. Ez nem csak a jegyző, mint vezető szempontjából elengedhetetlen, a polgármester, a képviselő-testület sem lehet sikeres a választók előtt, ha gyenge hivatalra kénytelen támaszkodni. Azon szerencsés jegyzők közé tartozónak vallhatom magam, aki három olyan polgármester mellett dolgozott, akik ezt az elvet képviselték, de a mindenkori képviselő-testület tagjai is hasonlóképpen gondolkodtak. A köztisztviselők béremelése, az éves illetményalap, az egyéb juttatások megállapítása, a közigazgatás korszerűsítésére fordítandó pénz nagyságrendje mindig élénk vitát váltott ki a képviselő-testületi üléseken, de a beterjesztett javaslatokat elfogadták, ugyanakkor elvárták a színvonalas munkát, kritikával illetve a működés anomáliáit.

A közigazgatás korszerűsítésére nem szívesen áldoznak pénzt a képviselők, mert nem jár látványos és gyors eredménnyel. A jegyzőknek azonban szorgalmazni kell a képviselő-testület korszerűsítés iránti affinitását, el kell fogadtatni, hogy fontos közügy a polgármesteri hivatal által nyújtott szolgáltatásokhoz való gyors és kulturált hozzáférés lehetősége. Ajka városban 1997-ben kezdte meg működését a település németországi testvérvárosában bevált ügyfélszolgálati modell adaptálásával létrehozott korszerű ügyfélszolgálati iroda, ami az ügyfelekkel való közvetlen verbális kommunikációra, gyors informálásra, hatékony kiszolgálásra épül. A későbbi közvélemény kutatási eredményeket összehasonlítva a korábbiakkal egyértelműen látszott, hogy a hivatal munkájának megítélése jelentősen javult és hasonló közvetlen visszajelzések érkeztek a lakosságtól is.
A nyitott önkormányzás elvére épült, hogy a képviselő-testület az önkormányzat által nyújtott helyi közszolgáltatásokról, a közszolgáltatások javítását célzó, tervezett intézkedésekről – angol mintára – úgynevezett állampolgári kartákat adott ki, átláthatóvá, ellenőrizhetővé téve ezáltal az önkormányzat működését.

A közigazgatásban eltöltött évek summázatát azzal kezdtem, hogy nem szerettem az államigazgatási jogot, nem vonzott a közigazgatás. Sok-sok év távlatában egyáltalán nem bánom, hogy a sors ezt az életutat jelölte ki számomra. A közszolgálat elkötelezettséggel, áldozatvállalással jár, nehéz a kreativitás lehetőségeit megtalálni. Bármikor adódhat olyan élethelyzet, hogy fel kell állni a székből vagy azért mert küldik az embert, vagy azért mert úgy érzi mennie kell. Egyszer köztisztviselő kollégáimmal egy, a köztisztviselői létet kifejező jelmondatot kerestünk, amit szerettünk volna minden irodában kitenni, jelezve a hozzánk fordulóknak, hogy értük vagyunk. Egyik kedves kollégám a következő jelmondatot javasolta: 

„Mi megteszünk mindent, amit tennünk lehet, mi elmegyünk addig, ameddig mennünk szabad s midőn túlmennünk, azt a kötelesség tiltja.”
                                                                                                (Deák Ferenc 1867.)

Bekeretezve, évekig ez a mondat függött dolgozószobám falán, a város címere alatt.


                                                                     A szerző 1992-től 2000-ig volt Ajka Város Önkormányzatának jegyzője. Kiemelkedően magas színvonalú vezetői munkájáért, az Ajka városban kialakított emberközpontú közigazgatás bevezetéséért 1999-ben a képviselő-testület Ajka Városért kitüntetésben részesítette.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu