A politika áldozatává válhat a jegyző?

A jegyző könnyen válhat politikai csatározások áldozatává – véli Erdélyi László, az érdi önkormányzat tavaly decemberben hivatalvesztéssel sújtott jegyzője. A szakember úgy látja: ilyen helyzetben a hivatal működésének törvényességéért és szakszerűségéért felelős jegyző gyakran nem tehet mást, mint hogy a képviselő-testületen belül támogatókat keres, vagyis jószerivel maga is politikai szerepvállalásra kényszerül.

Ma a jegyzőt a politikai támadásoktól gyakorlatilag nem védi meg senki – jelentette ki lapunk kérdésére Erdélyi László, az érdi önkormányzat közelmúltban felfüggesztett jegyzője. Erdélyi szerint saját vesszőfutása is azt igazolja, hogy miközben a különféle jogszabályok mintegy 1600 különféle hatósági jogkört utalnak a jegyző hatáskörébe, a közigazgatási hivatalok és más állami szervek igen keveset tehetnek az érdekében. Kiélezett helyzetekben, politikailag kényesnek tűnő ügyek esetén tehát a képviselő-testületben uralkodó erőviszony függvénye, hogy mi lesz a jegyző sorsa – véli Erdélyi. Szerinte a viszonyokat jól jellemzi, hogy miközben a nyár derekén kétmilliós jutalmat kapott, októberre már mintegy ötven pontból álló „bűnlajstromot” állítottak fel ellene.
Erdélyit személyesen az érdi polgármester kérte fel a jegyzői feladatok ellátására, talán azért, mert a nagy gyakorlattal rendelkező szakembertől remélte saját helyzete stabilizálását. A volt jegyző szerint jól mutatja a képviselő-testületen belüli viszonyokat, hogy kinevezését a Fidesz-frakció – amellyel a polgármester akkor meglehetősen feszült viszonyban volt – egyértelműen elutasította. Ennek ellenére az új jegyző 1999 áprilisában hivatalba lépett, mégpedig úgy, hogy a polgármestertől a hivatal tekintetében gyakorlatilag szabad kezet kapott – emlékszik Erdélyi. Egyébként szerinte ez volt a későbbi konfliktusok egyik oka: miután semmi nem szabályozza, hogy a döntés-előkészítés folyamatában a hivatal miként vegyen részt, arra sincs egységes recept, mikor kell a polgármester számára tájékoztatást adni az egyes ügyekről. Ez munkamegosztás kérdése, és csak a mindennapi gyakorlat során alakul ki: a település első embere egy-egy konkrét ügyben mely fázistól kezdődően kíván személyesen is közreműködni.
A volt jegyző szerint sajátos helyzetet teremtett az is, hogy a polgármester a Fidesszel hűvös kapcsolatban állt. Ezért fordulhatott elő például az, hogy a térség fiatal demokrata parlamenti képviselője egyes konkrét ügyekben nem a polgármestert, hanem a jegyzőt kereste meg. Erdélyi úgy látja, hogy a normális kapcsolatok fenntartása a térség lakóinak érdekét is szolgálta, ezért aligha minősíthető a hatáskörök túllépésének. Egyébként az, hogy a jegyző politikai tényezőkkel is kapcsolatban van, szerinte önmagában nem marasztalható el.
A konfliktusok egyébként formailag részben abból fakadtak, hogy a polgármester néhány esetben azt kifogásolta: a jegyző milyen megfontolásokból jár el helyette – mondta Erdélyi. Bár korábban megegyeztek abban, hogy egyebek mellett az ingatlanügyek a település első emberének hatáskörében maradnak – fogalmazott –, a polgármester nem vett részt tevőlegesen a döntés-előkészítésben, ám a folyamatban levő eljárások ennek ellenére sem állhattak le. Ezért kétségtelenül előfordult, hogy e tárgyban is folyt a hivatalban előkészítő munka, mindazonáltal hatáskörelvonásról szó sem volt: a jegyző ilyen kérdésekben önálló döntést sohasem hozott. Erdélyi szerint lehetséges, hogy ez a gyakorlat – miként a polgármester jelezte – ellenkezett a korábbi hagyományokkal, jogsérelem azonban nem történt.
Egy sajátos véletlen folytán Erdélyi tavaly augusztusban a mobiltelefonján egy hangüzenetet talált, ami nem volt más, mint a polgármester és az alpolgármester telefonbeszélgetése. Ebből pedig egyértelműen kitűnt, hogy a jegyzőt meneszteni kívánják. Ennek okát Erdélyi egyébként abban látja, hogy a polgármester és a Fidesz-frakció közötti viszony rendeződni látszik, és a fiatal demokraták őt korábban sem látták szívesen ezen a poszton. A jegyző tehát – véli – egy politikai alku áldozatává vált.
A képviselő-testület elé azonban csak október 11-én került az ügy, majd 25-én mindössze egyetlen szavazatos többséggel fegyelmi vizsgálatot rendeltek el, és a jegyzőt állásából azonnali hatállyal felfüggesztették. Ennek alapját az a mintegy ötven „vádpont” képezte, amit a polgármester terjesztett elő. Közöttük zömében a hatáskörök állítólagos túllépésével kapcsolatos kifogások szerepeltek, ám mintegy tucatnyi esetben a jegyző kizárólagos illetékességébe tartozó konkrét hatósági ügyben fogalmaztak meg észrevételeket. A jegyző azonban állítja: a vádak a hatáskörmegosztás szabályainak hiánya miatt értelmezhetetlenek, hatósági ügyekben pedig a jegyző ellen a képviselő-testület nem járhat el, míg a döntések felülvizsgálatára csak a másodfokú hatóságként működő közigazgatási hivatal, illetőleg a bíróság jogosult. A testület a döntések tartalmát sem minősítheti, s az államigazgatási ügyekben legfeljebb általános jellegű tájékoztatást kérhet. Intézkedésre pedig például akkor van lehetőség, ha a hivatal rendszeresen megszegi a határidőkkel kapcsolatos előírásokat.
A fegyelmi vizsgálat során mindezek ellenére megállapították a jegyző felelősségét, s hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtották. Erdélyi azonban az eljárás törvényességét is kétségbe vonja, mert munkaviszonyát szerinte csak a testület szüntethette volna meg, mégpedig kétharmados többséggel. A határozatot viszont egy háromtagú fegyelmi tanács hozta. Ennek oka – magyarázta a jegyző –, hogy a fegyelmi eljárásban tanúként meghallgatott helyi képviselőket a továbbiakban ki kell zárni az üggyel kapcsolatos döntéshozatalból. Miután néhány képviselőt a vizsgálat során már beidéztek, valószínű volt, hogy nélkülük nem lesz meg a menesztési szándékot támogató többség, ezért a polgármester javaslatára az egész testületet tanúként hallgatták meg. Így a képviselők mindegyikét sikerült kizárni az ügyből, és az eljárást a mindössze háromtagú fegyelmi tanács folytatta le, és a szankcióról is ez a grémium döntött.
A határozatot tavaly decemberben hozták, és az erről szóló értesítést Erdélyi az év utolsó napjaiban vette át. A jegyző azóta munkaügyi bírósághoz fordult. Erre a lépésre egyébként mindenképpen szükség volt – mondja Erdélyi –, hiszen ha a fegyelmi büntetés jogerőre emelkedik, három évig nem vállalhat a közszolgálatban munkát. A jegyző mindazonáltal az egész procedúrát megalázónak tartja, ami szerinte az egész szakma megalázását is jelenti.
Az érdi polgármesteri hivatalnál történtek mindenki számára fontos tanulsága, hogy az apparátus működtetéséért felelős, hatósági ügyek sorában önállóan eljárni köteles jegyző gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatott a politikai alapon szerveződő képviselő-testületnek – hangsúlyozza Erdélyi. Miközben a jegyzőtől a szakmai munka törvényességének és szakszerűségének biztosítását várják, s tevékenységét szigorúan politikasemlegesen kell végeznie – mondja –, személye pártcsatározások kereszttüzébe kerülhet, ez pedig ugyancsak megkérdőjelezi, hogy valóban érvényesülhetnek-e a szakmai szempontok. Ezzel kapcsolatban Erdélyi utalt arra, hogy a képviselők gyakran konkrét hatósági ügyekbe is szerettek volna betekinteni, vagy az eljárást befolyásolni, ami megengedhetetlen, különösen ha a politikai ellenfelek adóügyei iránt kíváncsiskodnak. Ilyen helyzetben a jegyző gyakran nem tehet mást, mint hogy a testületen belül maga is megkísérel támogatást szerezni, ami viszont az egész rendszer alapjait kérdőjelezi meg: a hivatal pártsemleges vezetője politikai szerepre kényszerül. Ezért Erdélyi szerint a jogalkotónak át kellene gondolnia, hogy a szakmaiság biztosítása érdekében milyen garanciákat kellene beépíteni például az önkormányzati törvénybe. Ez egyébként már hosszú ideje vajúdó kérdés, ezt jelzi, hogy a képviselőtestület, a polgármester és a jegyző közötti feladat- és hatáskörmegosztás szabályainak felülvizsgálatára már az Antall-kormány idején is kísérletet tettek, s azóta is többféle munkaanyag készült. Érdemi változás azonban nem történt.