A település nevének említésekor legtöbben a gyógyfürdőjére gondolnak, másoknak pedig a Gyulai kolbász jut eszébe. Műemléki épületei, hangulatos utcái, terei miatt nevezik az Alföld Sopronjának is. Evlia Cselebi, a híres török világutazó a hódoltság idején az Alföld Velencéjéhez hasonlította várost. Ekkor valóban keresztül-kasul hálózta települést a Fehér-Körös, melynek eredeti ágaiból egy maradt meg, amely ma Élővíz-csatorna néven szeli ketté a várost.

Gyula évszázadokon át meghatározó települése volt a környéknek, az Alföld peremén, nem messze az erdélyi hegyvidéktől a régió központja. Gyula helyzete sok tekintetben eltér az alföldi mezővárosokétól. Itt nem hiányzik a történelmi múlt lezárt, kiforrott karaktere vagy a történelemi fejlődés évszázados folytonossága. Itt megvan a táj, a földrajzi környezet lelke. Utcák, terek, épületek őrzik a régi időknek sajátos helyi vagy történeti stílusát. Ezért nem hat a város otthontalannak, gyökértelennek. A gyulai vár, Közép-Európa egyetlen épen maradt alföldi középkori téglavára, a hatalmas uradalom központja volt. A város félévezreden át volt Békés vármegye székhelye, a török hódoltság idején a szandzsák központja.
Térségi szerepében a 19. század második félévében érte az első csorba. Gyula mindent elkövetett azért, hogy a Szolnok-aradi és a Nagyvárad-aradi vasútvonal érintse a várost. A vasúti csomópont azonban – az árvízmentes területeken történő pályavezetés miatt – a szomszédos településen épült meg, és Békéscsabának hozta meg a fejlődést. Újabb sokk érte Gyulát, amikor a trianoni országcsonkításkor vonzáskörzetének túlnyomó részét elveszítette. Amikor 1950-ben a megyeszékhelyet Békéscsabára helyezték át, sokan úgy érezték: Gyula az életlehetőségeit veszítette el. A város azonban mégsem adta fel, lázasan kereste az érvényesülés más lehetőségét: az ötvenes évek végén hévízkutakat fúrtak, majd két évtized alatt Gyula európai hírű fürdővárossá vált.
Szerencsére Gyulának mégis sikerült megtartani térségi szerepköröket, itt található az 1300 ágyas megyei kórház, a megyei bíróság és ügyészség, a megyei levéltár, és a város otthont ad dekoncentrált szerveknek is (vízügyi igazgatóság, környezetvédelmi felügyelőség). Itt székel a Dél-alföldi Regionális Idegenforgalmi Bizottság.
Gyulának háromnegyed évezredes története folyamán sok jeles fia volt. Innen származik Albrecht Dürer, hiszen édesapja, az ötvösmester innen vándorolt ki, hogy európai mesterútja során új hazában telepedjen le. Itt született a magyar nemzeti opera megteremtője, Erkel Ferenc. Munkácsy Mihály sorsa e városban dőlt el, itt lett festő. Gyulán született és nevelkedett Kohán György Kossuth-dijas festő, ugyancsak itt született Bay Zoltán világhírű fizikus, aki Amerikában élt és dolgozott. A város felemelő kötelességének érzi nagy egyéniségei emlékének tettekben megnyilvánuló őrzését. A téglavár 1964 óta az immár európai hírű Várszínház otthona, de ezen túl számos más kulturális rendezvény és fesztivál honosodott meg a városban. Gyula iskolaváros is egyben, középiskolái mellett a jelen van a felsőfokú oktatás is, a Tessedik Főiskola gyulai tagozatán diplomás ápolók képzése folyik.
Az itt megforduló vendégek szerint Gyulának három fő varázsa van: gazdag történelmi múltja, színes kultúrélete és a regényes környezetben elhelyezett fürdője, melynek modernizálása, fejlesztése jelenleg is folyik.
Gyula emberléptékű város volt és szerencsére az is maradt. Adottságaival, kulturális hagyományaival és értékeivel, parkjaival, a Százéves cukrászdájával, a várral és a fürdővel még most is az Alföld különleges élményt nyújtó városa.

Becsyné dr. Szabó Márta

1950-ben Gyulán született. A JATE Állam- és Jogtudományi Karán szerezett diplomát, majd a jogi szakvizsgát is tett.
1977. óta dolgozik a közigazgatásban jogi előadó, osztályvezető, aljegyző beosztásokban, majd 1997. óta jegyzőként.