Várnai Istvánné, Klárika 40 éves köztisztviselői munkában töltött idő után vonult nyugdíjba. A 40 évből 20 évet, mint anyakönyvvezető, illetve mint anyakönyvi felügyelő dolgozott.

Hol és mikor találkozottl az anyakönyvekkel?
Csorváson kezdtem a pályát, 1949. augusztus 1-jén az akkori községi elöljáróságon, mint irodakezelő. Akkor és előtte a jegyzők vezették az anyakönyveket. A tanácsok megalakulását követően kerültem az anyakönyvvezető mellé, mivel ekkor ez már nem jegyzői feladat volt, hanem önálló munkakör. Nagy tisztelettel vettem kézbe az 1895-től vezetett anyakönyveket, melyek szép, tiszta és olvasható betűkkel beszéltek a múltról, a régi foglalkozásokról, a halálokokról. Elhatároztam, hogy saját írásomon javítva méltó követője leszek elődeimnek, hátha az utókor is olyan megilletődve olvassa munkámat, mint én a századelő bejegyzéseit. Tisztelet és tekintély övezte a régi anyakönyvvezetőket (jegyzőket), akik rendszerint évtizedekig látták el feladatukat.
Az anyakönyvi szakvizsga megszerzése után – 1957. január 1-jétől – Csorváson én voltam az első női anyakönyvvezető. Az utána következő években nőiesedett el a pálya olyannyira, hogy már a ’60-as évek végén túlnyomó részben női anyakönyvvezetők dolgoztak.
A köztisztviselői munkát mindig szerettem, de különösen az anyakönyvi feladatokat. Ha valaki hivatásának tekinti, nagyon szép feladat: az ember élettét végigkísérheti a születéstől az elhalálozásig, együttérzéssel az örömben és bánatban.
Keretbe:
Emlékezetes esetek
A mennyasszony az igen kimondása előtt a megilletődöttségtől annyira sírt, hogy nyugtató szavaim után vártunk egy kicsit, majd a násznép nagy megnyugvására kimondta: IGEN. Tudomásom szerint ma is boldogan élnek férjével.
Olyan is előfordult, hogy a hosszúra sikeredett vőlegény és menyasszony búcsúztató miatt időben nem érkeztek meg a hivatalba, félórai várakozás után hazamentem. Később jött értem a menyasszonyi hintó, és vitt vissza a házasságkötő terembe, addig az ifjú pár és a násznép türelmesen várakozott.
Keret eddig

Mikor került a járási hivatalhoz?
1970-ben kerültem a járási hivatalhoz, és annak megszűnéséig anyakönyvi felügyelőként dolgoztam. Hozzám tíz község anyakönyvvezetője, illetve anyakönyvi felügyelete tartozott. Feladataim annyiban változtak, hogy közvetlen kapcsolatom volt az anyakönyvvezetőkkel. Az előírásoknak megfelelően évente egyszer célellenőrzést tartottam. Ellenőrzéseim során elsődlegesnek tartottam a jó helyesírást, a tiszta, szépen vezetett anyakönyvek iránti igényességet. Sok bejegyzést azért igazíttattam ki, mert az utca nevénél pl: Bajcsy-Zsilinszky nevet pontos i-vel írták.
Az anyakönyvvezetőkkel jó kapcsolatom volt, hiszen ők is megértették a munka jelentősségét. Külföldi állampolgár anyakönyvi eseményénél segítséget kértek, hiszen akkoriban községekben ötévenként, ha előfordult egy-egy eset.
Minden jogszabály változáskor anyakönyvi értekezletet tartottam, melynek kapcsán megbeszéltük a felmerült problémás eseteket.
Az anyakönyvi felügyelő feladatkörébe tartozott a községi VB üléseken való részvétel, amikor napirendként tárgyalták a község társadalmi ünnepségeiről szóló előterjesztést. Az anyakönyvi felügyelő az előterjesztésről véleményt nyilvánított, szükség szerint szakmai útmutatást adott a jövőre vonatkozóan.
A járási hivatal megszűnésével, 1983-tól munkám ismét a városi hivatalban folytattam, de már más területen. Gyámügyi főmunkatársként sem szűnt meg a kapcsolatom az anyakönyvi szakterülettel, hiszen a családi jogállások rendezésével kapcsolatos ügyekben együttműködtünk.
Nyugdíjas anyakönyvvezető
Nyugdíjazásomat követően, anyakönyvi szakterületről való távozásom után 15 évvel úgy hozta a sors, hogy ismét bekapcsolódtam az anyakönyvi feladatok ellátásába. Mivel alapvetően nem változott a születés, házasság, haláleset anyakönyvezése, így a jogszabály változások áttekintése után – aktív anyakönyvvezető mellett – vállaltam a megbízatást. Kisebb-nagyobb megszakításokkal jelenleg is dolgozom.
Most is azt vallom, hogyha valaki a köztisztviselői pályát hivatásának tekinti, megtalálja annak szépségét. Vonatkozik ez különösen az anyakönyvi feladatokra. Remélem, megmarad a varázsa ennek a munkának akkor is, ha a nyilvántartást gépek segítségével végzik, és nem személytelenedik el ez a szakterület is.
Köszönöm az interjút, kívánok további munkájához fiatalos lendületet és jó egészséget.