Az önkormányzatok egészségügyi alapellátásban betöltött jelentős szerepe miatt indokoltnak tartom az egészségügyi dolgozók ügyeleti szolgálatáról készült vizsgálatom eredményét a Jegyzőben közzétenni.

Az elmúlt évek során számos panasz érkezett az állampolgári jogok országgyűlési biztosához kórházakban dolgozó orvosoktól és háziorvosoktól, illetve a Magyar Orvosi Kamarától is, amelyek egybehangzóan kifogásoltak számos – az egészségügyi ágazatot érintő – jogszabályi előírást. Ezek, a panaszosok véleménye szerint, olyan jogi helyzetet teremtettek, amely kiemeli az egészségügyben dolgozó és az ügyeleti szolgálat ellátásában részt vevő közalkalmazottakat a Munka Törvénykönyve hatálya alól, és számukra mind a munkaidő-pihenőidő, mind pedig az ügyeleti szolgálat díjazása tekintetében méltánytalanul hátrányos feltételeket állapít meg.

A panaszosok szerint a Magyarországon meghonosodott ügyeleti rendszer – gyakran 32 óra folyamatos munka – törvényszerűen az orvosok kifáradásához vezet, ami nemcsak azzal okoz alkotmányos jogokkal összefüggő visszásságot, hogy munkára kényszeríti a fizikailag-szellemileg egyaránt fáradt orvost, hanem azzal is, hogy ez a helyzet veszélyezteti a betegellátást is, vagyis a betegek alkotmányban foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő jogát.
A nagyszámú, egymással egybehangzó panaszban felmerült az orvosok munkához és pihenőidőhöz fűződő alkotmányos jogai sérelmének, valamint a területet szabályozó jogszabály módosítások kapcsán az érintettek jogbiztonsághoz fűződő joga sérelmének gyanúja, ezért vizsgálatot rendeltem el.
A vizsgálat az egészségügyben dolgozó és az ügyeleti szolgálatban résztvevő közalkalmazottak munka- és pihenőideje tekintetében megállapította, hogy a panaszok megalapozottak. A vizsgálat alá vont joggyakorlat alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot okozott. Megállapítottam, hogy a hatályos jogszabályok a kórházi orvosok ügyeleti szolgálata és annak díjazása tekintetében méltánytalanul hátrányos feltételeket állapítanak meg. Súlyos méltánytalanság tapasztalható a háziorvosok ügyeleti szolgálatával kapcsolatban is, mivel a háziorvos, akit esküje kötelez az ellátás nyújtására, nem kapja meg az ehhez szükséges feltételeket sem a munkaidő-pihenőidő biztosítása, sem pedig az ügyeleti díj vonatkozásában.
A vizsgálat szerint a készenléti- és összevont ügyeleti rendszerben dolgozó háziorvosok túlmunkával töltött ideje olyan magas, ami már komoly egészségügyi kockázatot jelent számukra, és a kezelésükre bízott betegek számára egyaránt. Mindez felveti az érintettek lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos joga sérelmének közvetlen veszélyét.
A vizsgálatban feltárt és számos visszásságot eredményező állapot mielőbbi megszüntetése érdekében felkértem az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert, hogy a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszterrel, valamint az igazságügyi miniszterrel együttműködve dolgozza ki az egészségügyben dolgozó és az ügyeleti szolgálatban részt vevő közalkalmazottak munka- és pihenőideje igénybevételének és díjazásának a jogrendszer egészével harmonizáló feltételrendszerét.
Felkértem továbbá az egészségügyi, szociális és családügyi minisztert, hogy kezdeményezze a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény egészségügyi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 233/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet 9-12. §-ainak módosítását annak érdekében, hogy a jelzett jogszabály maradéktalanul feleljen meg a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény által előírt feltételeknek.
A jelentés teljes terjedelmében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának internetes honlapján [www.obh.hu/allam] az aktualitások menüpontban tekinthető meg.