A közigazgatási hivatalok a jogelődtől megörökölt ún. klasszikus feladatokat – törvényességi ellenőrzés, hatósági első és másodfok, humánpolitika és koordináció, pénzügy – tükröző belső szervezeti egységekkel álltak fel. Az elmúlt években jelentősen átalakult a szervezet, és érzésem szerint a hangsúlyok is eltolódtak. Az ún. klasszikus szerepkör két területe ritkán került reflektorfénybe.

A testületi tevékenység törvényességi ellenőrzése leginkább csak a helyhatósági választásokat követően – ezt az időszakot éljük napjainkban – illetőleg egy-egy bíróság, ill. Alkotmánybíróság elé vitt vitás kérdésben kerül az érdeklődés központjába.
A hatósági munka – amely szerintem a leginkább befolyásolja a megítélésünket a lakosság körében – méltánytalanul háttérbe szorult az elmúlt időszakban. Sok oka van ennek. Mindenekelőtt ide sorolható, hogy egy évtizede beszélünk az eljárási törvény módosításának szükségességéről, de mindezideig a közelmúltban megismert koncepción túl nem jutottunk. A kialakult helyzetet erősen befolyásolja, hogy annak idején – 1991 februárjában úgy kerültek felállításra a jogelőd hivatalok, hogy a hatáskört megállapító jogszabály még nem került elfogadásra. Természetesen a hivatalok költségvetése is ily módon lett meghatározva, amely aztán bázisként szolgált és szolgál ma is.
Mindezek a körülmények vezettek oda, hogy az élet produkálta dömpingszerűen jelentkező fejlesztések (gáz, közmű, útépítési beruházások stb.) hatósági vetületei nehéz helyzetbe hoznak – gondolom nemcsak bennünket, hanem a többi hivatalt is.
Ha összehasonlítjuk a hivatal jelenlegi hatósági statisztikáját az öt évvel ezelőttivel, rögtön feltűnik, hogy az első fokon hozott döntések száma meghaladja a másodfokú döntéseket. Mindez annak a következménye, hogy 1996-tól kezdődően több ügyben – külföldiek ingatlanszerződéseinek engedélyezése, polgári szolgálat engedélyezése – kapott hatáskört a hivatalvezető.
A másodfokú hatósági munkát jelentősen alakította a jogerős határozatok bíróság előtti megtámadásának lehetősége. A közigazgatási perek jogkövetkezményeire sem lehetett ’91-ben felkészülni. A gazdasági élet változásai, az ingatlanárak emelkedése nagymértékben befolyásolja a perköltséget. A hivataloknak nincs elkülönített kerete erre. Jó lenne, ha egy-egy ügynél nem úgy kellene a másodfokú döntést meghozni, hogy tekintettel legyünk arra, hogy a bíróság előtti pervesztés esetén a több százezer forintos perköltséget vajon ki tudjuk-e fizetni.
Eléggé köztudott, hogy az első fokon hozott határozatok túlnyomó része jogerőssé és végrehajthatóvá válik, miután az ügyfelek jogorvoslattal nem élnek. Ahhoz, hogy biztosak lehessünk ezek jogszerű voltában, rendszeres hatósági ellenőrzések kellenének. A hatósági feladatokat ellátók létszámának kialakításakor erre nem gondoltak Így visszagondolva úgy tűnik, hogy a rendszerváltoztatást követően csupán az volt a fontos, hogy a volt megyei tanácsok apparátusának kb. 10-15 %-ával is megoldható legyen ez a feladat.
A Ktv. megalkotása és módosításai jelentősen megnövelték a képzési, vizsgáztatási feladatainkat. A területi államigazgatási szervek munkájának koordinálásával, a megyei államigazgatási kollégium működtetésével is jelentős többletfeladatok hárulnak ránk. A saját működtetésünket biztosító pénzügyi feladataink – a kincstár létrehozásával, a központi bérszámfejtéssel – nem kisebbek, hanem bonyolultabbak lettek.
A megyei fogyasztóvédelem és gyámhivatal szervezetbe kerülése is többletfeladatokat hozott.
Az elmúlt évben a népesség-nyilvántartási és választási informatika közigazgatási hivatalhoz kerülése új főosztályi szintű belső szervezeti egység – az informatikai főosztály – létrehozását eredményezte.
Amennyiben meg akarunk felelni a kor és az EU csatlakozás igényeinek, még jelentős anyagi ráfordítás szükséges ahhoz, hogy a közigazgatás a legkisebb településtől a főhatóságokig kielégítse a kor igényeit.
A közigazgatáshoz telepített igazgatásrendészeti feladatok ellátására kialakított okmányirodai rendszer mára már zökkenőmentesen működik.
A magam részéről messzemenően támogatok egy eddigieknél markánsabb hatáskör felülvizsgálatot. Mindezt össze kellene kapcsolni az eljárási törvény újjáalkotásával a régió-megye-kistérség–település önkormányzati és közigazgatási funkcióinak egyértelmű szabályozásával.
Szükségesnek látszik, hogy a hatáskör telepítésekkel egy időben a finanszírozás is kerüljön meghatározásra, s nem csupán az önkormányzatoknál, hanem az állami közigazgatásban is.
Az elmúlt évek tapasztalatai, meg az Európai Unió országaiban tapasztaltak arra intenek, hogy a színvonalas közigazgatáson nem lehet spórolni. Reményeim szerint az Eu csatlakozás küszöbén a jogalkotók is egyre inkább felismerik ezt.