A Jegyző és Közigazgatás 2005 július-augusztusi számában – az egyenlő választójog választókerületekkel kapcsolatos értelmezésére vonatkozó 22/2205. (VI.17.) AB határozat (továbbiakban: AB határozat) alapján – számokkal teletűzdelt írásom jelent meg. Az AB határozat 2007. június 30-i határidőt szabott a jogalkotónak a választókerületek arányosításának elvégzésére. Akkori cikkemet a következőképpen fejeztem be: „Arra meg nem is gondolok, hogy – megegyezés híján – esetleg továbbgyarapszik az Országgyűlés mulasztásainak száma.” És mégis bekövetkezett. Ezért térjünk vissza egy kicsit a témához, s az eltelt időre tekintettel egy kicsit részletesebben merüljünk bele a határozat rendelkezéseibe illetve ahhoz kapcsolódóan néhány választási problémába.

Először az AB határozat indoklásának azon elemét emelném ki, mely ugyan a határozat végén található, de jegyzők számára talán a legfontosabb: a felülvizsgálati kényszer nemcsak az országgyűlési, hanem a tízezernél népesebb települések esetén az önkormányzati egyéni választókerületeket is érinti. Erre pedig az adott település jegyzője – mint a helyi választási iroda vezetője – rendelkezik hatáskörrel, akinek a felülvizsgálatot az 1997. évi C. tv. (továbbiakban: Ve.) 102. § (1) bekezdése szerint minden évben el kell végeznie.
Tisztelt Kollégák! Az Alkotmánybíróság is kifejtette határozatában, hogy azért szabott meg 2007-es határidőt, hogy a revízió választási szempontból nyugodt időben történhessen meg, ezért itt a lehetőség a következő hónapokban, hogy nyugodt körülmények között – szükség esetén – mi is elvégezzük a munkát.
Következő észrevételem, hogy az Alkotmánybíróság határozata is nyitva hagy néhány kérdést, például a következő problémát sem rendezi. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. tv 50. § (2) bekezdése szerint „Felhatalmazást kap a Minisztertanács arra, hogy az egyéni és a területi választókerületek sorszámát, székhelyét és területét megállapítsa.” (A Ve. A Kormány kifejezést használva ugyanezt a szabályt tartalmazza.)
A területi választókerület (megye + főváros) esetében nincs probléma, mert az Országgyűlés hatásköre, hogy a törvényben meghatározza a megyékben kiosztható mandátumok számát, és ez a meghatározás elegendő is. Az egyéni választókerületek vonatkozásában azonban a törvényhozók csak a megyénkénti darabszámot határozzák meg, a választókerületek konkrét kialakítása már a Kormány feladata lenne. Visszautalva korábbi cikkemre a választókerületekben létrehozott egyéni kerületek száma kevesebb, mint a megyék felében változna, ebből következően az elkerülhetetlen jogalkotási kényszer nem a teljes rendszer vonatkozásában terheli a Kormányt. Nyilvánvaló, hogy ennek a helyzetnek a rendezésére, az egyéni választókerületek teljes felülvizsgálatára az Országgyűlésnek kötelezettséget kell előírnia a Kormány felé. Megítélésem szerint a Kormánynak enélkül is kötelessége az arányosítás elvégzése a rendszer egésze tekintetében, mert visszás helyzet alakulna ki azzal, ha lennének felülvizsgált és a hatályos szabályozás szerint változatlanul hagyott választókerületek.
Egyébként a legegyszerűbb és jogilag leginkább elfogadható eljárás az lenne, ha az Országgyűlés maga jelölné ki a választókerületek területét. Sőt én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy választókerületi határok meghatározása az illetékes választási bizottságokhoz kerüljön.
Az Alkotmánybíróság határozatának indoklása kitér a választópolgár és a választókerületben lakó valamennyi személy problémájára, és azt mondja, hogy ez a két megközelítés nagyjából azonos eredményre vezet a kerületek kialakításánál. De ha mégsem, akkor a teljes lakosságot kell alapul venni. Ez különösen érdekes Pest megye és a Főváros vonatkozásában, mert mandátumszámban mérhető az eltérés a fiatalabb megye és az öregebb főváros között. (A számokkal most nem untatnálak titeket, a lényeg, hogy a megyét 1-gyel több mandátum illetné meg a teljes lakosságot figyelembe véve, mintha csak a választópolgárok számát vesszük figyelembe.)
Az AB határozat az Európa Tanács Velence Bizottságának190/2002. számú véleményében leírt szempontokat ismertet, mint a kerületek kialakításánál mérvadó előírásokat. Az előírások következetes érvényesítése viszont szinte elképzelhetetlen a jelenleg hatályos szabályok alkalmazása esetén.
Csak egy példa: Vác központtal lett kialakítva a Pest megyei 2. sz. OEVK. Vác földrajzi elhelyezkedése olyan, hogy közigazgatási területe a Duna főága és a megyehatár között helyezkedik el. Ez még nem is lenne probléma, azonban az 1. sz. OEVK Szob központtal úgy lett kialakítva, hogy a Szob környéki részhez – ami Váctól északra található – a megfelelő nagyság érdekében még két területrészt – Váctól délkeletre –hozzácsatoltak. Így létrejött egy olyan választókerület, ami három független részből áll és két legtávolabbi pontja több mint 80 kilométerre van egymástól. Ezért szerintem megfontolandó, hogy ne csak a megyei jogú városok területét lehessen megosztani, hanem ilyen esetekben más jelentős, speciális földrajzi helyzetű városok is esetében is alkalmazni lehessen ezt a szabályt. És akkor azt is rögzíteni lehetne, hogy a választókerületnek földrajzilag összefüggő területnek kell lennie. Ami szerintem evidencia kéne, hogy legyen.
De itt van például a megyei jogú városok esete is: a Ve. 88. § b) pontja szerint a megyei jogú város területe több kerületre osztható, míg a d) pont szerint a város és vonzáskörzete egy választókerületet is alkothat. Ezt a szabályt a gyakorlatban kétféleképpen alkalmazták, egyes megyékben csak a megyei jogú városon belül történt osztás és a vonzáskörzet másik – akár több – választókerületbe került, míg másokban az osztás a vonzáskörzettel együtt történt. Egyértelműsíteni kellene a szabályt és egységes gyakorlatot kellene kialakítani.
És az előbbiekben csak a választókerületek technikai kialakításának néhány problémájáról tettem említést, miközben állandó téma a választási rendszer néhány politikai eleme is, melyre szintén meg kellene találni a választ. De az már túlmutat e cikk keretein.