Elvonhatók-e a helyi adók? 2008/1

A közigazgatás szakmai fóruma

Adó, helyi adó / Cikkek

Elvonhatók-e a helyi adók? 2008/1

X. évfolyam, 1. lapszám
Szerző(k):
Hauzmann János dr.
címzetes főjegyző
Izsák

Az Ötv. és a helyi adó törvény rendelkezései foglalkoznak a helyi adó önkormányzatokat megillető részével. A kérdést bonyolította az adóerő képesség számítása. Vizsgáljuk meg, hogy ez milyen mértékben csökkenti az önkormányzatok jogait, illetve milyen elvonásokat jelent.

 

Az önkormányzatok adó megállapítási jogát a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 82. § (1) bek. a) pontja szabályozza, illetve határozta meg első soron, figyelemmel arra, hogy az önkormányzat saját bevételét képezik az önkormányzatok által megállapított és kivetett helyi adók. Tovább folytatva a 88. § (3) bek. b) pontjában jelzi az Ötv., hogy saját bevételt képeznek a helyi adók. Ezen gondolatok ismeretében feltehetjük, hogy az önkormányzatok az általuk kivetett adóval, helyi adóval saját maguk gazdálkodhatnak, az őket minden körülmények között megilleti. Az Ötv-ben felmerül ugyan egy érdekes szabályozás a 64. § (4) bek. d) pontjában, mely szerint a fővárosi önkormányzatot és a kerületi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megilletik a helyi adókból származó bevételek. Itt már nincs szó arról, hogy minden önkormányzatot ezek a bevételek elvonás lehetősége nélkül megilletik.
A helyi adókról szóló törvény
Az Ötv-t időben követte a helyi adókról szóló 1990. évi C.tv., amely konkretizálta az egyes helyi adókat. Megállapításra kerültek a vagyoni típusú adók és a kommunális jellegű adók. Az önkormányzatoknak lehetőségük volt az építményadó, a telekadó – mint vagyoni típusú adó bevezetésére. Az önkormányzatok többsége egyszerűbb megállapítási és kivetési jog miatt a kommunális jellegű adók bevezetése mellett döntött. Így került képbe a helyi iparűzési adó, mely szerint a vállalkozók az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett (iparűzési tevékenység) után adót kötelesek fizetni. A helyi adókról szóló törvény preambulumában a törvényalkotó határozottan leszögezi, hogy a gazdasági önállósulás egyik eszköze a helyi adók rendszere, amely lehetőséget teremt az önkormányzatok számára a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására és a helyi adópolitika kialakítására. Fentiekből logikusan következtethetünk arra, hogy a helyi adók bevezetésével az állam biztosítani kívánja az önkormányzatok részére a bevételhez jutás lehetőségét, és a fejlesztési feltételek biztosítását. Ezt annál is inkább véleményezhetjük, mivel a törvény jelzi, hogy az önkormányzat a beszedett adó összegéről évenként köteles a lakosságot tájékoztatni.
Érdekes megemlíteni a helyi adó tv. 8. § (1) bekezdését, ahol az szerepel, hogy ha a fővárosi és a fővárosi kerületi önkormányzatokról szóló törvény másként nem rendelkezik, a helyi adó kizárólag az azt megállapító önkormányzat bevételét képezi, tőle az nem vonható el. Ez a törvényi rendelkezés érdekes módon nem jelzi az egyéb települési önkormányzati adóktól való elvonás tilalmát. Csak feltételezhetjük a jogalkotó szándékát, hogy a fővároson kívül más önkormányzatoktól a helyi adók, vagy azoknak egy része elvonható.
Lehetőség a helyi adók elvonására
Az önkormányzatok többsége kezdeti lelkesedésében és az állami támogatások csökkenése miatt egyre több helyen bevezette a helyi adókat. Szükség volt erre azon oknál fogva is, hogy az első önkormányzati ciklus után az állami normatívák és támogatások a mai napig csökkenő tendenciát mutatnak. A helyi adók között kiemelkedő volt az iparűzési adó, mivel azzal nem a lakosság egészét kellett súlytani, hanem csak egy szűkebb réteget: a vállalkozókat. A vállalkozók többsége nem is tiltakozott a helyi adó ilyenkénti formája ellen, mivel látták, hogy az önkormányzatok nagy része a fejlesztésekre, a helyi intézményhálózat és infrastruktúra javítására, illetve bővítésére fordította az adóból származó bevételeket. A tendencia szépen fejlődött és a helyi önkormányzatok jelentős bevételekhez jutottak az iparűzési adóból. Önkormányzatunk 1995-ben vezette be a helyi iparűzési adót, amely akkor 0,002, illetve 0,004 % volt. Az adómérték az évek során természetesen változott, míg ma egységesen 2003-tól 1,7 %. Kisváros lévén a befizetett összeg 40-50 millió között mozog, ami lényegesen segítheti a helyi fejlesztéseket.
A Magyar Állam felismerte az iparűzési adóban rejlő lehetőségeket és kitalálta az adóerő képesség számítást. Ez először a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló 1999. év CXXV. tv-ben jelentkezett, ahol egy bonyolult képlet alapján kiszámították a helyi önkormányzatok 2000. évi iparűzési adóerő képességét. A képlet alapján lehetőség van arra, hogy az adót jól teljesítő önkormányzatoktól pénzt vonjon el az állam, illetve kevesebb állami normatívát kapjon. Ez a képlet jelenleg azzal számol, hogy az önkormányzatok 1,4 %-ban kell, hogy megállapítsák az iparűzési adó mértékét, akár teszik, akár nem. Ennek következtében csökkent az SZJA önkormányzatokat megillető része és a normatíva.
Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a költségvetési tv. összhangban áll-e az Ötv-vel, a helyi adókról szóló törvénnyel. Sajnálatos, hogy ezt a tényt sem az önkormányzati szövetségek, sem az ÁSZ nem vizsgálta, illetve érdemben senki nem képviselte.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu