A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény preambulumában olvasható, hogy a települési önkormányzatok alapvető feladata – a közhatalom helyi közügyekben való gyakorlása mellett- a helyi közszolgáltatások biztosítása.

 E feladatnak a helyi sajátosságokhoz és igényekhez igazítható ellátása – melynek során nélkülözhetetlen a helyi közösségek kezdeményezőkészsége, áldozatvállalása is – elengedhetetlenné teszi az önkormányzatok önálló gazdálkodási feltételeinek megteremtését. A gazdasági önállósulás egyik eszköze a helyi adók rendszere. Ez a települési önkormányzatok számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika alakítására.
A szuverenitás mellett csak két közvetlen korlátot kell figyelembe venni. Az egyik a hatályos költségvetési törvény (tervezetben a 2008. évben is) szerint: „iparűzési adóerőképesség a költségvetési évben a települési önkormányzat iparűzési adóelőlegét meghatározó adóalap 1,4 %.” A másik, hogy településünk szerepel a társadalmi- gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott települések jegyzékéről szóló kormányrendeletben. Ez utóbbi alapján bár költségvetési támogatást kap a település, de a számítási alapot képező mutatók behatárolják a helyi adópolitika alakítását.
Kötelező feladatok és finanszírozásuk (lehetséges módjai)
Az önkormányzatok kötelező feladatai törvényi keretek között pontosan szabályozottak, mint az is, hogy a meghatározással egyidejüleg biztosítani kell az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Amikor egy- egy központi normatíva a tényleges költségek 60-80 százalékát fedezeti (élve a társulások – többcélú és intézményfenntartó – adta lehetőségekkel is) akkor települési szinten is megjelenik a helyi adók kivetésének kényszere.
Kényelmességi (faluközösségben kialakult szemléleti) szempontból a legegyszerűbb adóztatási forma a helyi iparűzési adó, mivel adott az adóerőképesség számításának módja és a törvényi szabályozás, bár utóbbi tételes végrehajtása, vagy tervezési szakban történő alkalmazása időigényes.
Probléma csak akkor van, ha a képviselő-testület többsége vállalkozó, mert felmerül a kérdés, hogy miért pont ők, mikor a központi adók teljesítésén túl foglalkoztatási, karitatív feladatokat is ellátnak, és egyébként pedig a hatósági ellenőrzések kedvelt célpontjai (büntetés, végrehajthatóság stb.). Ekkor jön a kompromisszum, hogy az adómértéke több éven keresztül nem változik, mondván, hogy az Országgyűlés sem vette még észre a dologi kiadások mértékének inflációt meghaladó növekedését.
A helyi önkormányzás alanya a választópolgárok közössége. Következésképpen a helyi önkormányzati jogok a településen választójoggal rendelkező lakosok, a választópolgárok közösségét illetik meg. A választópolgárok közössége a helyi önkormányzás gyakorlására választja, hozza létre a képviselő-testületet. A képviselő-testület illetékességi területén helyi adókat vezethet be. Óhatatlanul felmerül a közösségi célok és a magánérdekek közötti ellentmondás, főleg ha ez tiszteletdíj nélküli képviselőséggel párosul. Ekkor kerül sor a mérlegelésre, hogy az adó mértékének alacsonyabb százalékkal történő megállapításból származó bevételi kiesés és az esetleges tiszteletdíjjal kapcsolatos kiadások megtakarítása közötti kapcsolat nulla egyenlege hogyan érhető el és az milyen hatással van a település költségvetésére, melyben a helyi adó mértéke a teljes bevételek 5 százalékát teszi ki.
A bevezetőben említett helyi adópolitika alakításának gátja a társadalmi-gazdasági adottságok megléte (egészségügyi, nyugdíjbiztosítási jogviszony hiánya, foglalkoztatási gondok, rossz egészségi állapot) és a szolgáltatási (hulladékszállítás, víz-és szennyvízdíj) díjak kötelező képzési módja, így a másik két helyi adónem alkalmazására még javaslat sincs a polgármesteri vagy gazdasági program elemeként.
Helyi adó
Ha megtörténik a kivetése, biztos bevételi forrást csak akkor jelent, ha az öntudatos vállalkozó azt megfizeti. Nem írom a határidőt, mert az csak a jogok érvényesítése terén tapasztalható (tisztelet a kivételnek).
A mai adózási gyakorlatban egyszerre van jelen a körbetartozás, a vállalkozási formák egymásba- és átszervezése, a bejelentési határidők kikényszeríthetőségének hiánya, vagy teljesíthetetlen szabályozottsága és a felszámolási, csődeljárási szabályok bonyolultsága. Egy valamire való pénzintézet által kikötött hitelbiztosítás minden esetben megelőzi teljesítési kategória szempontjából az önkormányzati adóhatóságot. Így munkák során a tartozás behajtására irányuló foglalás, végrehajtott árverés szorgos résztvevői lehetünk csak, azzal a reménnyel, hogy a kivetett adó a tervezett időben realizálódik, mivel az előirányzat felhasználási tervünk azt tartalmazza és kötelezettséget vállalunk erre az önálló gazdasági eszközre (saját bevételre) is. Ugyanakkor azt is tudjunk, hogy a precíz adóigazgatási munka eredményét végrehajtási szakaszban nem az önkormányzatok élvezik. Új társadalmi környezet alakult ki 17 év alatt, a szuverenitás gyakorlati tartalma is ezek szerint módosult, melyet a helyi adó vonatkozásában nem követett megfelelő jogszabályi változás, avagy túl pesszimista vagyok?