A költségvetési folyamatok törvényességének és célszerűségének ellenőrzése elválaszthatatlan része az eredményes költségvetési gazdálkodásnak. Mintegy visszacsatolását képezi a költségvetési döntéseknek, s áttekintést ad az intézményekben folyó gazdasági munka színvonaláról.

Az ellenőrzés alapja a képviselő-testület által évente – a költségvetés elfogadásával egyidőben – jóváhagyott ellenőrzési terv, amely egyben alkalom az előző évi terv tapasztalatairól történő beszámolásra is. A terv tartalmazza az ellenőrzésre fordítható revizori napok munkamérlegét is. Gyakorlat az, hogy a nevesített intézményi ellenőrzési napok számát az összes revizori napok számának 90 %-ban határoztuk meg. A fennmaradó idő az előre nem tervezhető, ún. ad hoc jellegű ellenőrzéseknek ad helyet, a Képviselő-testület, a bizottságok rendelkezési körében.
Az ellenőrzési feladatok végrehajtása a helyszínen történik úgy, hogy megkezdését megelőzően az ellenőrzött intézmény vezetője írásos ellenőrzési programot kap, amely tartalmazza a vizsgálati szempontokat. Ezek a vizsgált intézmény speciális jellegén túlmenően alkalmasak a gazdálkodás célszerűségének és törvényességének megismerésére. A teljesség igénye nélkül említve: kiterjednek az intézményi bevételek teljesítésétől kezdve, a szabályzatok naprakészségén át a bizonylati fegyelem helyzetére és a belső ellenőrzési rendszer működésére is.
Az ellenőrzési munka egyik elsődleges szempontja a segítő jelleg. Az intézmények vezetői érzik és értik a revizorok segítő hozzáállását és szinte valamennyi ellenőrzés lezárása során ennek hangot is adnak. A helyszíni ellenőrzés megállapításait, a feltárt hiányosságokat és hibákat és azok rendszerbeli okait jegyzőkönyv rögzíti, melyre az ellenőrzött szerv vezetője észrevételt tehet. Az ellenőrzés alapszakasza realizáló értekezlet megtartásával fejeződik be, melyen az ellenőrzőkön és az ellenőrzött szerv vezetőjén túl részt vesz a Képviselőt-testület Pénzügyi – és Gazdasági Bizottságának, valamint az ellenőrzött szerv jellegének megfelelő bizottság vezetője, valamint a jegyző is. A realizáló jegyzőkönyvek tartalmazzák a teendő intézkedéseket.
Ezen alapulóan az intézmény elkészíti a hiányosságok megszüntetésére a feladattervet, melynek visszaellenőrzésére cél-, vagy utóellenőrzés keretében kerül sor.
Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy az ellenőrzési rendszer zárt és jól működik, jól segíti a költségvetési tervezést és alkalmas a helyenként előforduló hiányosságok időbeni felismerésére és megszüntetésére.
A kialakult helyzetben lehetőség van arra, hogy minden önkormányzati fenntartású intézményünkben kétévente sor kerüljön a költségvetési ellenőrzésre és 4-5 évente a szakmai osztályok bevonásával ún. komplex ellenőrzésre is.
Meggondolásra késztető viszont az a furcsaság is, hogy a fenntartó önkormányzat revizori szervezet végzi az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott kórház költségvetési ellenőrzését is úgy, hogy annak még csak eredményei és megállapításai „sem különösebben érdeklik” a finanszírozó szervet.
Logikusnak tűnik, ha a finanszírozó ellenőrizné, érdekeltsége alapján.