A Jászság 18 településén, éves szinten mintegy 220-240 ezer (laza) m3 szilárd háztartási és közületi kommunális hulladék keletkezett. Rendszeres (intézményes) szemétszállítás csak a városokra és nagyobb lélekszámú községekre volt jellemző. Ez a térség lakosságának csupán 56 %-t érintette. A hulladékkezelés – néhány kivételtől eltekintve – csak a legminimálisabb környezetvédelmi igényeknek tett eleget. Néhány kisebb lélekszámú községben még lerakóhely sem volt.

A Jászság fővárosának számító Jászberény szeméttelepe a ’80-as évek második felében épült ki, 1991. májusában kezdte el üzemelését, és csupán ideiglenes működési engedéllyel rendelkezett és rendelkezik napjainkban is.
A Jászságban élő több mint 90.000 ember „szemét”-gondjainak megoldása egyre égetőbb feladatként jelentkezett. A megoldást a térség önkormányzatai a közös összefogástól remélték.
A Jászsági Önkormányzatok Szövetsége (a megyei önkormányzattal és a Vízügyi, Kommunális és Környezetvédelmi Társulással karöltve) közös hulladékgazdálkodási koncepció kidolgozását tartotta szükségesnek.
A szükség, a feszítő kényszer, valamint a (reményteli) segítség szerencsésen találkoztak 1995-ben.

A Belügyminisztérium Nemzetközi Segélykoordinációs Osztálya ugyanis az év tavaszán pályázati felhívást tett közzé a PHARE „Közigazgatási Reform Program” hálózati mintafejlesztések keretében önkormányzati együttműködési kapcsolatok fejlesztése érdekében.
A pályázat segítséget kívánt nyújtani olyan együttműködések és társulások kialakításához, amelyben az önkormányzatok közösen tudnak fejlesztéseket megtervezni és kivitelezni. A támogatás anyagi fedezetét az Európai Unió PHARE Segélyalapja biztosította.
A javasolt pályázati témakörök között első helyen szerepelt a kommunális együttműködés. A 18 jász település vezetői, a polgármesterek (és a képviselőtestületek) kapva-kaptak a lehetőségen, és megbízták Jászberény városát a pályázat lebonyolításával.
Önkormányzatunk a konkrét napi teendők elvégzésével egyszemélyes részvénytársaságát, a Vagyonkezelő és Városüzemeltető Rt-t bízta meg. (A választás nem volt véletlen, hiszen e cég keretében működő egyik Kft. foglalkozott és foglalkozik a városban a hulladékgyűjtéssel és ártalmatlanítással.)
Azonos problémák foglalkoztatták a dél-hevesi tájegység önkormányzatait is. A tanulmányterv elkészítéséig el is jutottak, azonban e ponton kénytelenek voltak megállni. Az ott lerakóhelyként számba vett Erk lakossága tiltakozott a beruházás odatelepítése ellen. (Ugyanúgy jártak, mint a jász önkormányzatok Jászfelsőszentgyörgy esetében.)
A jász önkormányzatok elfogadták a dél-hevesiek csatlakozását (1998.), így a jászsági – regionálissá bővült – hulladék-lerakó beruházásának megvalósítását 33 település vállalta magára. A további feladatok végzését, mint gesztor, Jászapáti városa fogta össze.
 A részletes vizsgálatok után döntöttek az önkormányzatok képviselőtestületei a lerakóhely céljára szolgáló terület megvásárlásáról, illetőleg a kisajátítási eljárás megindításáról, miután nem minden tulajdonossal sikerült adásvételi szerződést kötni. (A térségben ekkorra már túl voltunk a földkárpótláson.)

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Területfejlesztési Tanács támogatásával elkészült 1997-ben a lerakóhely engedélyezési terve.
A kiviteli terv készítését a közbeszerzés szabályainak nyílt eljárása során az engedélyes terv készítői nyerték el.
A tervezéssel egyidejűleg komoly lobbízásba kezdtek az önkormányzatok (immár két megyében és a főhatóságok szintjén is) a különféle pályázatok elnyeréséért.
A céltámogatási pályázat előkészítése és benyújtása volt az első teendő. Az eredményes pályázaton a beruházási költség közel 40 %-át nyertük el.)
A KKA-hoz (Központi Környezetvédelmi Alap) benyújtott pályázat elfogadása az 1998-as parlamenti választásokat megelőző és követő „átmeneti” időszak miatt elhúzódott. Parlamenti felszólalást követően már, mint a KAC (Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat) egyik első nyertese kaptuk meg a beruházás mintegy 20 %-nak megfelelő támogatást, 1998. decemberében. A minisztériumi támogatás elnyerése érdekében további, az eredeti elképzelések között nem szereplő kötelezettségeket, nevezetesen: a szelektív gyűjtés valamilyen szintű elkezdését és a meglévő lerakótelepek rekultivációját is vállalni kellett.
Zökkenőmentes volt a két megye fejlesztési forrásainak bevonása a területi kiegyenlítő támogatás nettó összege: Heves megye esetében 47.394 eFt, Jász-Nagykun-Szolnok m. esetében pedig kereken 100.000 eFt volt.
Meg kell állapítani, hogy az összes vissza nem térítendő támogatás aránya a beruházás mintegy 80 %-t fedezte.
Utólag meg kell állapítani: az egész beruházás folyamatában lényeges, döntő volt, hogy nagy szakmai tapasztalattal rendelkező tervezőt, bonyolítót, műszaki ellenőrt, kivitelezőt sikerült kiválasztani. Szakmai alkalmasság, megfelelő referenciák nélkül senki sem volt „nyerő”.
A kivitelezés nem volt zökkenőmentes. A kivitelezés időszakában került sor két szervezet a REGIO-KOM Térségi Kommunális Szolgáltató Társulás, mint tulajdonos és az üzemeltető kft. létrehozására.
Minden gátló tényező ellenére a kivitelezés határidőre – 2000. október 31. – befejeződött. Megkezdődött – s még napjainkban is tart – a próbaüzem.
A „mű” kész, de az „alkotók” nem pihenhetnek. Még temérdek kérdés vár megoldásra, ezek közül a legfontosabbakról – dióhéjban.
– Az új létesítmény új jogszabályi környezetben kezdheti meg működését. Ennek a működésnek egyik sarkalatos pontja a díjmeghatározás, amely még előttünk álló feladat (önkormányzati rendeletalkotás). Nem lesz egyszerű ez, hiszen a hulladékgazdálkodási törvény – kerettörvény, mintegy 30 felhatalmazást tartalmaz végrehajtási rendeletek kiadására.
– Meg kell szervezni – immár régiós szinten – a hulladékok begyűjtését.
– Foglalkozni kell a meglévő lerakó-helyek rekultivációjával, és a szektivítás kérdésével.
Befejezésül: az elmúlt évtizedben három nagy beruházást valósítottak meg, ahogy már utaltam rá, a jász települések. Az új évtized új kihívásán is dolgoznak már, ez a közös szennyvízhálózat kiépítése lesz.