Vízkereszt és hamvazószerda között az amúgy épeszűnek tűnő polgár is úgy viselkedik, mint a kisegítő általános iskola kilencedik (korrekciós) osztályának évismétlő tanulója: öreg fejjel tininindzsa teknőst alakít, a többi imbecillis kolléga legnagyobb örömére.

Farsangkor végre a ruha teszi az embert, és persze, a lelemény. Mert ugye, az év többi háromszázharminc napján is kész röhej, ahogy néhány kartársnőnk kinéz, de míg e hosszú távú szórakoztató műsor összefoglaló neve: divat, addig a maskara a rejtőzködés kimeríthetetlen lehetősége.
A jó jelmez csak házilag készülhet, (jelmezkölcsönzőkben úgyis csak terhes apáca, és részeg dervis kollekciók kaphatók ez idő tájt) és leple alatt felismerhetetlenné válik viselőjének személyisége.
Alábbi ötleteinket az önkormányzati szféra estélyeire ajánljuk – egy éjszakára szóló megtévesztési garanciával.
A hivatalvezetőknek szürke flanelből készült tépőzáras kezeslábas, behúzott füllel és farokkal – és kész is a virtuális segédelőadó. Fokozza a hatást a „még nem járt le a határidő…” kezdetű magyarázkodó motyogás és a mellső végtagok folyamatos tördelése…
Az előadóra még a jegyző sem ismer rá, ha ügyfélnek öltözik: az elengedhetetlen csörgősipkán kívül jelzés értékű lehet a húszliteres szemeteszsákban magunk mögött húzott különféle névértékű okmánybélyeg, anyakönyvi kivonat és adásvételi szerződés, továbbá háromnapi hideg élelem és forralt bor. Frenetikus sikert arat a hónunk alatt szorongatott kempingszék, amelyet jó ritmusban, kizárólag a „lakossági ügyintézés” elnevezésű nyílászáró előtt nyitunk ki, miközben széles mozdulattal fölütjük a Háború és béke című négykötetes alapművet Tolsztoj Leó tollából…
A jegyzők azonosíthatatlanságának biztosítéka az okmánybélyegárus maskarája, melynek nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. Álarc gyanánt elegendő egyetlen vakablak-keret, melyre variábilisan a „Rögtön jövök”, illetve az „Ebédidő: 8-1/2 5-ig” felirat kerül, híven a hivatali praxishoz. A hitelesség kedvéért jó, ha a jelmez viselője a vakablak mögül magán-telefonbeszélgetésre, viccmesélésre és/vagy szeretkezésre utaló hangokat hallat…
Az ügyfél – bár nem tudjuk, mit keresne az önkormányzati buliban – viseljen pávatollat, toronyórát aranylánccal és kissé idegen hangzású álnevet, mert akkor bizonyosan szponzornak, legrosszabb esetben a térség legmagasabb iparűzési adót fizető strómanjának nézik. Szorosan a nyomában lépkedjen a hivatalsegéd, akit, ha jó tempóban és elég szervilisen hajlongva hajtogatja, hogy „számunkra a megtiszteltetés” – a saját szülőanyja is polgármesternek gondol.
Végezetül a főnök titkárnőjének tökéletes utánzására alkalmas jelmezt javaslunk. Az illetőnek Salamon Béla bácsi képében (XXL öltöny, elálló fülek, negyvenhetes fekete cipő) elég azt hajtogatnia a kis csoportokban tivornyázó részeg bagázs riogatására: „ha én egyszer kinyitom a számat!… Ha én egyszer elkezdek beszélni…