Tisztelt Szerkesztőség!
Szikszó Város Polgármesteri Hivatalában 1989. február 1-jétől dolgozom, előbb osztályvezetőként, majd 1994. március 1-jétől jegyzőként.

Közszolgálati viszonyom 1983-ban kezdődött, amikor is befejeztem tanulmányaimat az Államigazgatási Főiskolán. Később a Miskolci Egyetemen szereztem jogi diplomát.
Szikszó B-A-Z. megyében, az abaúji térségben található, 6250 lakosú kisváros.
A történetem már közel három és fél éve kezdődött, amikor a város polgármestere elhatározta, hogy eltávolíttat az állásomból. Ehhez meg kellett nyernie a testületet, amely nem látta helyesnek az elképzelését, hiszen én már a harmadik jegyzője vagyok a városnak amióta Panyik József a polgármester. Tekintve, hogy a testületi tagok egyetlen kivétellel a polgármester támogatói voltak, meggyőzte őket, hogy az ő akarata szerint szavazzanak. Azután pedig talált egy okot, amely teljesen valótlan volt, de arra megfelelő, hogy a kívánt döntést a testület meghozza. A képviselőtestület tulajdonképpen az előterjesztést érdemi vizsgálat és vita nélkül fogadta el, s munkaviszonyomat felmentéssel, alkalmatlanságra hivatkozással megszüntette.
A felmentés azért is törvénysértő volt, mert felmentési tilalomba ütközött. A Miskolci Munkaügyi Bíróság 6.M.5/1998./9. sz. ítéletével a felmentő határozatot hatálytalanította, s ez a Megyei Bíróság 4.Mf.21.393/1998/3. sz. ítéletével 1998. szeptember 22-én jogerőssé vált, s állásomba visszahelyezett.
1998. márciusában a polgármester újra kiadta ugyanazt a felmentési határozatot, csak a felmentési idő kezdete és vége változott. Ezt a bíróság első fokon 6 M 772/1998/12. sz. ítéletével, a Megyei Bíróság pedig 4.Mf.22.751/1999/3. sz. ítéletével hatálytalanította és munkakörömbe ismét visszahelyezett 1999. november 18-án.
A bíróság megállapította, hogy a polgármester az ismételt felmentés kiadására nem volt, jogosult, s annak nem volt új képviselőtestületi határozati alapja, s egyébként is felmentési idő alatt nem lehet jogszerűen ismételten felmenteni.
A munkaviszonyom ismételt megszüntetése a következő kísérlet a fegyelmi eljárás megindítása volt, mert a polgármester szerint a betegséget követően munkavégzési kötelezettségem lett volna. Egyébként a testület határozata szerint teljes időre mentesítettek a munkavégzés alól. Tehát a polgármester indítványára elindult a fegyelmi eljárás, majd azt lefolytatva a testület engem Hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel sújtott. Ezt a döntést a bíróság első fokon 9.M.834/1999/12. sz. ítéletével, másodfokon a megyei bíróság 4.Mf.22.093/2000/3. sz. ítéletével jogerősen hatályon kívül helyezett és állásomba visszahelyezett. A bíróság megállapította, hogy nem történt fegyelmi vétség, illetőleg több olyan súlyos eljárási szabálysértés történt, amelyek közül már egy is okot adott volna a hatályon kívül helyezésre.
A bíróság ítéletét 2000. október 19-én hozta meg, írásban pedig december 20-án kézbesítette.
Munkavégzésre jelentkeztem a polgármesternél az ítélethozatal után, de nem állított munkába, mert neki nem volt tudomása az előző napi tárgyalásról. Az írásos ítélet kézhezvétele után ismét jelentkeztem dolgozni, de a polgármester most sem állított munkába.
Másnap elmentem a testületi ülésre, ahol éppen közmeghallgatást tartottak, s ott tájékoztattam a testületet, mint a munkáltatói jogkör gyakorlóját a tényekről, kérve, hogy döntsenek munkábaállításomról. Ez nem történt meg a mai napig sem.
Megállapítható, hogy egy polgármester, ha a testületben többségi támogatása van, úgy érzi, bármit megtehet, mert a testület őt nem fogja felelősségre vonni, hiszen nagyrészt ugyanazok ülnek ott, akik a törvénysértő és emberileg is méltatlan döntéseket meghozták. Most olyan az önkormányzati kultúra, hogy gyakorlatilag nincs politikai kontroll a képviselők munkája felett, jogi felelősségük nincs, az erkölcsi felelősség pedig kevés embernél fellelhető, mert az szilárd jellemet is megkövetelne.
Jelen esetben egy koncepciós támadássorozatról van szó, mert a polgármester azt akarta, hogy eltávolítsanak, s nem számított, hogy az ok valótlan, a határozat, illetőleg az eljárás törvénysértők, s az sem, hogy ez a városnak mennyibe kerül. És az sem számít, hogy jogerős bírói ítélet, van, amelyet egy demokratikus önkormányzatnak végre kellene hajtani.
Úgy vélem, a velem történtek precedensértékűek minden kolléga számára. Azt viszont nem mindenki teszi meg, vagy teheti meg, hogy felvállalja a harcot, akár több évig tartó pereskedést. Én nem is tehettem mást, hiszen egy alkalmatlansági felmentéssel, illetve hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel hosszú időre lehetetlenítették volna el az életemet.
Kihívásnak tekintettem a történteket, ehhez segítségemre volt és van a családom és barátaim, akik évek óta segítenek anyagilag, az optimizmusom, az igazságomnak a tudata és szilárd értékrendem.
Az én történetem azért is példa lehet mások számára, mert ha én kibírtam, akkor más is végig tudja csinálni.
A polgármester nem akarja tudomásul venni, hogy kudarcot vallott, s újabb kísérleteket tett, így perújítási kérelmet terjesztett elő, de a bíróság érdemi tárgyalásra alkalmatlannak nyilvánította, továbbá egy másik kereseti kérelmet elutasított. Az egyik ügy a Legfelsőbb Bíróságon van, de nagy valószínűséggel eredménytelen lesz a felülvizsgálati kérelem.
A legközelebbi lépés a nyilvánosság keresése az ügyem számára, hiszen 3 évig a magam részéről csak az igazságszolgáltatás keretei között jártam el. A történtek után viszont szükséges a nyilvánosság, mert rá kell mutatni az önkormányzati rendszer hibáira, a jegyző helyzetének kiszolgáltatottságára a jelenkor politikai hatalomban és emberi hatalmaskodásban.
A bíróságtól kérni fogom a végrehajtást a jogerős ítéletre vonatkozóan.
Bízom benne, hogy a leírtak hasznosíthatók lesnek az Újság, és a szakma számára.
Visszajelzésüket várva, tisztelettel:
Dr. Molnár Erzsébet Szikszó város Jegyzője

A Jegyző újság a 2000/1-3. számaiban részletesen foglalkozott a polgármesterek és a jegyzők kapcsolatával. E levelet kivételes jellege miatt közöljük, a kivétel erősíti a szaályt. De ki segít Molnár Erzsébetnek?! A Jegyző