Az elmúlt években közel ötszáz magyar vett részt ellenőrként a boszniai és koszovói választásokon. A volt Jugoszlávia e két, konfliktusokkal terhelt vidékén az EBESZ vállalta a választások megszervezését, melyekre a világ minden részéről toborzott választási ellenőröket. A hazánkból kiutazó delegációk összeállításában az EBESZ-nek a Közép- és Kelet Európai Választási Szakértők Egyesülete (közismertebb nevén az ACEEEO) nyújtott segítséget. E sorok írója novemberben egy ilyen delegáció tagjaként vett részt a bosznia-hercegovinai általános választásokon.

Az összesen hétszázharmic tagú nemzetközi ellenőri csapat – melyből hatvanan voltunk magyarok – tíz napig tartózkodott a térségben. A térség szó használata azért szükséges, mert a misszió egyik állomása Zágráb volt, egy héttel a választásokat megelőzően itt kezdődött el a felkészítés.  A tréning során megismerkedtünk a boszniai választási rendszerrel, a helyi politikai viszonyokkal, az ellenőri feladat lényegével. Felkészítésünk során nem voltunk hálátlanok az SFOR katonáinak azért, hogy elmagyarázták teendőinket arra az esetre, ha aknamezőre tévednénk…
A zágrábi három nap után a népes társaság szétszéledt  Boszniában. A misszió minden egyes tagját átlagosan öt szavazókörbe osztották be, s így “lefedtük” az egész országot. Az ellenőröket kellő infrastruktúrával : sofőrrel és tolmáccsal is ellátta az EBESZ. A választásig hátralévő időt a helyi viszonyok megismerésével, valamint újabb – az EBESZ helyi képviselői által tartott – tájékoztatókkal töltöttük.
Itt érdemes rövid kitérőt tenni Bosznia-Hercegovina államával és választási rendszerével kapcsolatban.
Az 1995-ben aláírt Dayton-i Egyezmény óta Bosznia két entitásból (önálló területi egységből) áll, melyeket a háromtagú elnökség, a közös parlament- és kormány kapcsol össze. A két entitás, a Szerb Köztársaság és a Bosnyák- Horvát Föderáció, komoly autonómiával rendelkezik, s felépítésük is különböző, így november 11-én – a közös konföderációs intézmények mellett – a választók különböző hatalmi szerveket hoztak létre az ország két részében. A szerbek a saját parlamentjüket és elnöküket, a bosnyákok és horvátok pedig szintén a saját törvényhozó testületüket, valamint tíz kantonjuk közgyűlését választották meg.
Ha az olvasó eddig nem találta elég bonyolultnak az alkotmányjogi ismertetőt, akkor nézzen utána a boszniai választási rendszernek! A világ legbonyolultabb választási rendszerének érzékeltetéséül csak annyit: a különböző intézményeket eltérő rendszerekben választják, s mindez tovább differenciálódik a két entitás szerint. A szisztéma legkomplikáltabb elemét a szakirodalomban nyitott listás preferenciális választásként ismert rendszer képezi. A választójogi zűrzavart tovább fokozza, hogy a normák jogszabályként még nem jelentek meg, csak EBESZ-es füzetekben lelhetőek fel.
A választások napja, november 11-e a kijelölt szavazókörökben tett látogatásokkal telt. Jómagam a Szerb Köztársaság középső részén felügyeltem, ami folyamatos ingázást jelentett öt apró község öt szavazóköre között. A szavazatszámláló bizottságok – tapasztalataim szerint – zökkenőmentesen látták el feladataikat. A 95-ös békekötés óta ez volt a hatodik választás, így a tagok komoly tapasztalattal rendelkeztek. Fennakadást okozott viszont, hogy a polgárok zöme felvilágosítást igényelt a cédulák kitöltésével kapcsolatban, minek következtében tumultuózus jelenetek alakultak ki.
Apró-cseprő „csalási kísérletekkel” is találkoztam: több idősebb férfi felesége igazolványának felmutatásával helyettük is szavazni kívánt – lévén az állampolgári jogok gyakorlása „férfimunka”! Ugyanez lehetett az oka, hogy a fülkékben egész családok voksoltak a családfő „iránymutatásai” alapján…
A szabálytalanságok kapcsán jegyzem meg, hogy a választási ellenőr által foganatosítható intézkedések köre szűk: figyelmeztethet, bejegyzéseket tehet a jegyzőkönyvbe, kirívó esetben pedig legfeljebb az EBESZ-t a helyszínre hívhatja.
Másnap megkezdődött a választások kiértékelése. Először helyi szinten készítettük el jelentéseinket, majd november 13-án a hétszázharminc ellenőr Zágrábban gyűlt össze, hogy egy utolsó értekezleten cserélje ki tapasztalatait. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a választások tisztaság megkérdőjelezhetetlen. E ténynek különös jelentősége, hogy minden valószínűséggel ez volt az utolsó választás az országban, amelyet az EBESZ szervezett.