Mi jut eszébe, a városunkba látogatónak Sopronról? Mindenekelőtt az, hogy „a leghűségesebb város” CIVITAS Fidelissima. Sopron és szűkebb környezetének hovatartozásáról népszavazás döntött 1921. december 14-16. között, s ennek eredményeként maradhatott Sopron magyar város, hála polgárai patriótaérzületének.

S mi minden jut még emlékezetükbe, ha a város nevét hallják? Sopron iskolaváros, műemlékváros, a múzeumok városa, a zene és más művészetek városa, üdülőváros, ezért joggal gondolják úgy, hogy Sopronban ma nincsenek szociális problémák.
Ugyanakkor a jelen valósága egy kicsit más!
Városunk kedvező földrajzi fekvése, kultúrkörnyezete, árukkal bővelkedő üzletei vonzóak a külföldi és magyar turisták számára egyaránt.
A soproniak, amikor úgy nyilatkoznak, hogy „drága” városunk, azt kettős értelemben gondolják. Hogyan lehet tehát ebben a „drága” városban élni? Csak segítséggel!
Az elmondottak tények, amelyekre a központi költségvetési normatíva ez idáig nem nyújtott orvoslást, és a város önkormányzatának egyre nagyobb összeget kell hozzátennie a szociális normatívához.
2000-ben 60 millióval emelte a közgyűlés a pénzbeni és természetbeni támogatásra kapott összeget. Ezzel együtt 320 milliós keretből gazdálkodhattunk.
Szociális támogatási rendszerünkben kiemelt hangsúlyt kap a gyógyszertámogatás, amelyet a méltányossági közgyógyellátási igazolvány mellett, egyre nagyobb összegben, gyógyszerutalvány formájában is biztosítunk – elsőként az országban – 1993-tól. Az elmúlt évben közel 40 millió forint értékben, 2000 főt támogattunk. A gyógyszerutalvány – csak gyógyszerre – valamennyi soproni gyógyszertárban beváltható.
Alapelvünk, hogy a városban egyetlen ember se haljon bele betegségeibe, azért mert nem tudja kiváltani életmentő gyógyszerét. Havi 6-7 ezer forintos gyógyszerszámlákkal találkozunk, de gyakori a nyugdíj 50%-át meghaladó gyógyszerköltség.

Hasonló a helyzet a lakásfenntartás területén is. Városunkban az országos átlagot meghaladja a lakás- és közüzemi díjak mértéke. Az ingatlanszakemberek szerint lakásárakban lehagytuk a Rózsadombot.
Szociális rendeletünk alapján havi 1500-4500 Ft-ig terjedő összeggel járulunk hozzá – az egyéni szociális helyzet és a költségek mérlegelésével – a lakásfenntartás költségeihez. Elértük, hogy a kilakoltatások száma elenyésző, mivel a támogatást közvetlenül a szolgáltatókhoz utaljuk.
Költségvetésünk harmadik komoly tétele a gyermekvédelmi támogatás, melyet pénzben és gyermekétkeztetés formájában is nyújtunk.
A szociális igazgatás egyetlen területén sem könnyű kiválasztani ki az igazán rászoruló, de talán ezen támogatási formánál a legnehezebb.
Helyi rendeletekben szabályoztuk a vagyonvizsgálatot, de a törvényi előírásokat nem változtathattuk meg, ezért igen aprólékos és nagy munkával jár a bevallott és valós jövedelmek összevetése és főleg bizonyítása!
Igen fontosnak tartjuk, hogy a gyermek ne éhezzen, de azt is, hogy a Volvóval szállított gyermek miközben a rodoszi élményeit meséli, ne étkezzen ingyen olyan gyermek mellett, aki nem kap kedvezményt, mert szülei nem tudnak „jó” jövedelemnyilatkozatot benyújtani.
Ez év májusától kötelező önkormányzati feladat az aktív korúak rendszeres segélyezése, és számukra a közcélú munka szervezése. Nem könnyű, de ha már csinálnunk kell, eszközeivel élünk is. Aki megjelenik a Szociális Irodán, és nem dolgozik, vagy minimálbérnél alacsonyabb jövedelemről, esetleg részmunkaidőről hoz igazolást, felajánlunk munkát, ahol legalább a minimálbért megkeresheti. Szerepünk nem szimpatikus szerep, de fel kell vállalnunk a szegénység és a rászoruló soproni polgárok érdekében.
A hatóság egyetlen gyermek-és felnőtt-védelmi feladatot sem tud kezelni önmaga, ezért szüksége van a személyes gondoskodást nyújtó alapellátási és szakosított ellátást nyújtó intézményekre.
Bölcsődés korú gyermekeink számára az Egyesített Bölcsődék öt egységében, 260 férőhelyen nyújtanak magas szintű ellátást, és egyre inkább szociális alapon. Városunkban 11 éve a Családsegítő Intézet a gazdája az étkeztetésnek, a házi segítségnyújtásnak, a Családsegítő Szolgálatnak, öt Idősek Klubjának, egy Idősek Átmeneti Otthonának, 60 fős Hajléktalanok Átmeneti Szállásának, a Gyermekjóléti Szolgálatnak és 20 fős Családok Átmeneti Otthonának.
A Szociális Iroda és a Családsegítő Intézet együttműködése, együttgondolkodása olyan láncolat, amely erőinket összegyűjti. Olyan szellem uralkodik, ahol mindenki a segítést tartja fontosnak.
A Szociális Foglalkoztatónk nem csak a hasznosság tudatát nyújtja, de 120 ember számára kereseti lehetőséget is biztosít azoknak, akik egyébként szociális segélyre szorulnának.
Szociotherápiás Otthonunkban 140 fő kaphat egészségi állapotának megfelelő otthonszintű ellátást. 20%-uk naponta dolgozik intézeten belül és kívül is, 10%-uk rendszeresen sportol és vesz részt nemzetközi sportversenyeken is.
Különös feladatot jelent az ápolásra, gondozásra szorulók nagy száma. A 40 évi elzártság következtében a fiatalok számára Sopron nem jelentett perspektívát, ezért másutt keresték boldogulásukat. Az idősek itt maradtak kevés nyugdíjjal, fizikai és lelki támasz nélkül. Különösen magas az egyedül élő 80 év felettiek száma.
A házi segítségnyújtás keretében naponta 260 idős emberhez jut el a hivatásos vagy a tiszteletdíjas gondozó mindaddig, amíg otthonában ellátható. Azok az idős emberek, akik önellátásra képtelenek, otthonukban már nincsenek biztonságban, kizárólagos ápolást, gondozást nyújtó intézményi keretek között gondozhatók.
A soproni Idősek Otthona, mint Szegényápolda 1871-ben létesült Lackner Kristóf Sopron város kiváló polgármesterének kezdeményezésére és egy jómódú vállalkozó Pflandorffer Ignác tevékeny közreműködésével, egyéni adományokból és városi pénzből: elsősorban soproni illetőségű szegények elhelyezésére, akiknek tartására kötelezhető rokonaik nincsenek, s akiknek eltartásáról más sem gondoskodik. A Szegényápolda alapszabálya csak másodsorban tette lehetővé olyan szegények ápolását, akik némi vagyonnal rendelkeznek, és akiknek ápolásáért a hozzátartozók, valamely alapítvány, jótékonysági intézet, vagy az ápolt fizet.
„Ugye milyen okosak voltak elődeink már 130 évvel ezelőtt!”
Mindig irritált az az igazságtalanság, melyet a jogszabályok is törvényesítettek, akár vagyonos, akár szegény az idős, beteg ember, fel kell vennünk a szociális otthonba, és nincs módunk elutasítani kérelmét, hiszen semmi pénzért sem vállalták el otthonába gondozni a magányos öreget, és máris eltartásra szoruló volt. Az igaz, hogy ha örökölni kellett, mindig előkerültek az örökösök.
Igazságos szociálpolitikát csak akkor lehet biztosítani, ha mindenki csak olyan mértékben segítünk, amilyen mértékben rászorul. 1992. decemberében 46 lakrészből álló emeltszintű otthon létesült a Szociális Otthon balszárnyában.
Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzata 196/1996. (X.30.) Kgy. számú határozatával elfogadta, hogy a város újabb emeltszintű otthont létesítsen a Lőverekben, a József A. út 3. szám alatt. Itt nyerhetnek elhelyezést azok az idősek, akik az igénybevételi és intézményi térítési díjat ki tudják fizetni. Az egyszemélyes lakrész 1,5 millió Ft, a kétszemélyes 2 millió Ft.
Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez nem szociális otthon. Ez Sopron város idősgondozásának olyan intézményi része, amely lehetővé teszi, hogy a szociális otthonban valóban csak a szociálisan rászorulók kerüljenek, és akinek van pénze, az ne töltse be a szegények helyét, hanem váltsa meg azt a lakrészt, amelyhez van anyagi ereje.
Befejezésül szeretném idézni a 130 évvel ezelőtti Szegényápolda egy paragrafusát.
– A 17. §-ből „Nem minden szegény tarthat, csupán azért, mivel szegény igényt a közeltartásra vagy segélyezésre, hanem csak azok szűkölködő, ki sem erejéből, s munkája után a nélkülözhetetlen életszükségleteket megszerezni nem képes.”

  Koltai Miklósné dr.

Borsod megyében születtem. Szegeden végeztem a József Attila Tudományegyetem jogi karán, majd jogi szakvizsgát tettem. Azon kollégákhoz tartozom, akik az államigazgatás anyatején nőttek fel.
Gyámügyi előadóként kerültem közel az emberek szociális problémáihoz, majd 11 évig igazgatási osztályvezető voltam Kazincbarcikán.
1990-ben kerültem Sopronba, először adóiroda vezető, majd aljegyző és 1997. szeptember 1-től vagyok Sopron város jegyzője.
Férjem a kórházban főorvos, nagyobbik fiam közgazdász-jogász, a kisebbik középiskolás.