A számítástechnika XX. századi diadalútja szinte minden tudományterület átalakulásához vezetett, és mára már a társadalomtudományok területén lehetséges alkalmazásai is kirajzolódnak. Az információkezelés új lehetőségei pedig az informatika ugrásszerű fejlődéséhez vezettek, és mára az információtechnológia rendszereiről beszélhetünk. Ennek egy olyan kipróbált megoldásáról, és ennek hátteréről kell szólnunk, amely új módon és közvetlenül segítheti a közigazgatásban az ügyintézők, a vezetők napi munkavégzését.

A társadalomtudományok között hagyományai folytán is a logikailag leginkább zárt felépítésre és pontosan definiált fogalmakra törekvő tudomány a jog. Nem véletlen tehát, hogy a szövegek elemzésének, kezelésének megoldásait kereső informatikusok figyelme is főként erre a területre irányul. A másik oldalról a jogalkotás és az államigazgatás területén jelent meg az igény a tevékenységek korszerű segítésére. A találkozás azonban mégsem egyszerű. Hisz a humán és a reál műveltség, egyesek szerint a két kultúra szétválása napjainkban is jelen van. Az informatikában az emberi hibák kiküszöbölésére szinte mindennek az automatizálására törekszenek. (Lásd például a mesterséges intelligencia törekvéseit a társadalomtudományi területeken.) A jogalkotás és jogalkalmazás pedig az élet milliónyi árnyalatára, érdekviszonyaira figyelve nem mondhat le az emberi tényező elsődlegességéről.

Várkonyi József (közgazdász) tíz éve foglalkozik az ilyen jellegű kérdések megoldásával. Az ő kiindulása az, hogy egy logikailag zárt szöveget, például egy vagy több jogszabályt hogyan lehet olyan módon leírni – belső logikai kapcsolatait feltárva – , hogy a számítógép is megértse. Ezt a leírást nevezi szöveges függvényformának. Ebben a formában a szöveg elemi ha-akkor kapcsolatainak, alternatíváinak, valamint következményeinek teljes rendszere pontosan kifejezhető, pontosan levezethető. A Budapesti Műszaki Egyetem informatikusai  és a Miskolci Egyetem jogtudományi munkatársai által elvégzett vizsgálatok, valamint a gyakorlati alkalmazások bizonyították, hogy a bonyolult és terjedelmes ismeretanyagokat is egyértelműen és maradéktalanul le lehet írni különösebb matematikai és informatikai ismeretek nélkül ezen a könnyen elsajátítható formalizált nyelven.

Lényegében tehát arról van szó, hogy valamilyen szöveg (például jogszabály) megalkotásánál előbb a fogalmakat és azok kapcsolatait kell a megfelelő módon rendszerbe foglalni és rögzíteni, majd a következmény felsorolható alternatíváit. A módszer kizárja, hogy például elvarratlan kapcsolati szálak, belső ellentmondások maradjanak a szövegben. Ha a logikai leírásnál mégis maradna ilyen, a számítógép a futtatásnál pontosan jelzi, hol talált valamilyen gondot. Ezután az emberi döntés következik az ellentmondás feloldására.

Hol használható ez a módszer? Egyrészt a jogalkotásban, azaz a meglévő jogszabályok módosítása vagy az újak megalkotása folyamatában. Ilyenkor a készülő szöveg teljes terjedelmében matematikai pontosságú modellezést tesz lehetővé a módszertan, és ennek egyik velejárója a szöveg konzisztens volta.  Továbbá e formalizálás következményeként a jogszabály már „logikai játékként” tud viselkedni a számítógépen. Azaz jogeseteket lejátszva ki lehet próbálni, hogyan fog viselkedni a jogszabály bizonyos esetekben.  (Ennek megfelelőit a műszaki területeken számítógépes szimulációnak szokás nevezni.) A jogalkalmazásban, a közigazgatásban a mindennapi szokásos munkafolyamatokban ugyanez a „logikai játék” jelenhet meg.  Gondoljunk például egy bonyolult engedélyezési, döntési eljárásnak akár az előzetes és pontos ügyfél-tájékoztatási fázisára, akár magára a döntés folyamatára, amikor is  a kiszámítható és pontos számítógépes futtatás hasznos segédeszközként funkcionálhat. 

Gondolkodás szabadsága és egzakt leírás – ez lehet a társadalomtudomány számára fontos informatikai támogatás, mellyel mindennapi életünk mozgásait, cselekvéseit befolyásoló gazdasági, jogi, társadalmi folyamatok jobb megismeréséhez, könnyebb kezeléséhez juthatunk el.