A megyében működő és a „szociális háló” részeként kezelhető intézmények nagy többségére a viszonylagos stabilitás a jellemző, hiszen zömében hagyományokkal, hosszú évek működése során szerzett tapasztalatokkal rendelkeznek. Akkor miért „viszonylagos” mégis ez a stabilitás?

Elsősorban azért, mert működésüket számos olyan külső körülmény – a szakmai szabályok rendkívül gyakori változása, a működéshez nyújtott költségvetési normatíva folyamatos csökkenése, vagy éppen az ellátotti kör, a szolgáltatást igénybe vevők igényeinek, szükségleteinek átalakulása – befolyásolja, amely feltételek mellett egyre nehezebb a szolgáltatás színvonalát fenntartani, a működést a jogszabályok szabta keretek között – gyakran azok végső határait súrolva – tartani, így egyre több fenntartó kényszerül intézményének jobb esetben átszervezésére, összevonására, más fenntartó részére történő átadására, rosszabb esetben pedig a szolgáltatásnyújtás abbahagyására.
Állami kontra nem állami, egyházi fenntartó
Mind a gyermekjóléti, gyermekvédelmi, mind pedig a szociális szolgáltatások tekintetében törvény határozza meg a helyi önkormányzatok kötelező feladatait, így nem véletlen, hogy elsősorban állami feladatellátással találkozunk ezen a területen. Különösen jellemző az önkormányzat által fenntartott intézmények útján nyújtott szolgáltatás a gyermekvédelem területén. A megyében működő 122 intézmény tekintetében csupán 3 nem állami fenntartó nyújt gyermekjóléti alapellátást, míg a gyermekvédelmi szakellátásban kizárólag a megyei önkormányzat jelenik meg fenntartóként.
Teljesen más képpel találkozunk azonban a szociális szolgáltatások területén. A Szociális és Gyámhivatal Bács-Kiskun Megyei Kirendeltségének hatáskörébe 51 fenntartó által működtetett szociális intézmény tartozik, melyek közül 27 állami, 9 egyházi és 15 civil fenntartású, vagyis a fenntartók mintegy 50 %-a kerül ki a civil szférából.
Joggal merül fel a kérdés, hogy miből adódik ez a lényeges különbség: talán megengedőbbek a jogszabályok egy idősek otthona létrehozásánál, mint egy gyermekotthon esetében? A válasz egyértelműen nem, hiszen mindkét intézménytípust csak rendkívül szigorú szakmai szabályok mentén lehet működtetni, folyamatos, több hatóság részéről is megnyilvánuló engedélyezési és ellenőrzési eljárás mellett. Ami mégis „vonzóbbá” teszi az alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok számára szociális intézmények létesítését, az az intézmény által nyújtott szolgáltatások iránti folyamatos igény, az ellátottak körének állandósága és nagy száma, az igénybe vett ellátásért a fogyasztóra (annak vagyonára is) kiróható és beszedhető térítési díj, s nem utolsó sorban az ellátottak hozzátartozóinak, családtagjainak intézménnyel történő együttműködése, támogatása, amely hosszú távú tervezhetőségre ad lehetőséget a fenntartó számára. Ugyanezen tulajdonságok egyike sem áll fenn egy gyermekvédelmi intézmény működtetésénél.
Az, hogy a civil szféra meghatározó mértékben van jelen a szociális szolgáltatások piacán és ezzel jelentős terhet vállal át az állami feladatellátásból, ma már vitathatatlan és nem is nélkülözhető. Tapasztalatunk azonban mégis az, hogy míg az állami, egyházi fenntartók vállalt feladataik ellátását – idősek otthona, fogyatékosok otthona stb. működtetését – elkötelezettségnek, az ellátottak iránti felelősségnek is tekintik és akár anyagi áldozatok árán is törekszenek az intézmény fenntartására, addig ilyen elkötelezettséggel a civil szféra más résztvevőinél csak kevés esetben találkozunk.
Működési feltételek
A Szociális és Gyámhivatal megyei kirendeltsége által működési engedélyezett 20 gyermekjóléti, gyermekvédelmi és 63 szociális intézmény működési feltételei eltérő képet mutatnak, s e tekintetben a gyermekintézmények szorulnak a második helyre.
A gyermekvédelmi törvény 10 évvel ezelőtti hatályba lépését követő években nagy lendülettel indult meg az addig nagy létszámmal, inkább intézetként működő intézmények átalakítása, s helyettük családias, lényegesen kisebb létszámú, gyakran családi házakban működő és akként is funkcionáló egységek kialakítása. A kezdeti lendület azonban mára alábbhagyott, a kilencvenes évek végén újjáépített, korszerűsített épületek most ismét jelentős átalakításra várnak, belső felszereltségük, bútorzatuk, pedig szinte teljes cserére szorul, mert a fenntartók – korlátozott és minden évben egyre szűkülő anyagi lehetőségeikre tekintettel – nem gondoskodtak a rendszeres karbantartásról, az elhasználódott felszerelési tárgyak cseréjéről. Bár a megújítást egyre több pályázat útján elnyerhető támogatás segíti, a fenntartók által biztosítandó nem kevés önerő előteremtése egyenlőre gátat szab a nagyobb, generálisabb beruházások elindításának.
A gyermekvédelmi intézményeknél tapasztaltakkal ellentétben a szociális intézmények megújulása, korszerűsödése fokozatos, köszönhetően az e területet támogató uniós és központi pályázati forrásoknak, melyek nemcsak a már elért szolgáltatási színvonal fenntartására, hanem azok továbbfejlesztésére, új szolgáltatások bevezetésére is lehetőséget adnak. Az elkövetkezendő évek fejlesztései során azonban kiemelt figyelmet kell fordítanunk az épületek akadálymentesítésének a megteremtésére, ebben sokkal szigorúbb elvárásokat kell támasztanunk, jelenleg ugyanis ezen követelmények a kivitelezések tervezésekor vagy elmaradnak, vagy csak minimális mértékben valósulnak meg.
Mint arra már többször is utaltam, az intézmények fenntartására fordítható anyagi eszközök évről évre csökkenek, így joggal merül fel a kérdés, hogy a fenntartók melyik területen húznak tovább a nadrágszíjon, ha a szolgáltatások színvonalának visszaesése nem vagy csak elvétve tapasztalható. A szociális és gyámhivatal által végzett intézményi vizsgálatok azt mutatják, hogy a szakdolgozók megfelelő számban történő  foglalkoztatása az a terület, ahol jogsértően ugyan, de megtakarítást tudnak eszközölni, azonban ez a gyakorlat is átalakulóban van és nem pozitív irányban. Az elmúlt 3-4 évben elsősorban az volt tapasztalható, hogy a fenntartók a gyermekekkel, az ellátottakkal naponta, közvetlenül nem foglalkozó szakdolgozókat – pszichológus, szabadidő-szervező, foglalkoztatás-szervező – építették le vagy mellőzték foglalkoztatásukat, mára azonban egyre többször találkozunk olyan intézménnyel, ahol a nevelők, az ápoló-gondozók, vagyis az intézményben élők közvetlen gondozását végző szakdolgozók alkalmazása hiányzik.
Hivatalunk a szolgáltatás-nyújtás fenntartása, s ezáltal a szolgáltatások iránt jelentkező igények kielégítése érdekében, hosszútávra szóló hatósági szerződések megkötésével törekszik a jogszerű működés helyreállítására. Tényleges garanciát azonban mindenképpen az jelentene mind az ellátottak, mind a fenntartók, mind pedig a működést engedélyező és ellenőrző hatóságok számára, ha az intézményi működtetés háttérfeltételei hosszútávon kiszámíthatóak és tervezhetőek lennének.