Kisváros és a főépítész!? Az építéshatóság sorsa? 2007/6

A közigazgatás szakmai fóruma

Bács-Kiskun Megye / Cikkek

Kisváros és a főépítész!? Az építéshatóság sorsa? 2007/6

IX. évfolyam, 6. lapszám
Szerző(k):
Kovács Gábor építész vezető-tanácsos Lajosmizse



A 2007-es évben végül új jogi szabályozással (a 343/2006. /XII.23./ módosítása) elmaradt a kiemelt építéshatóságok megszüntetése a települési műszakiaknak, építészeknek, építéshatóságoknak és különösen a kistérség központi jegyzők és építéshatósági osztályvezetők nagy (ideiglenes?) megkönnyebbülésére. A (nem is olyan) rövid KÖZjáték során a szereplőknek végig kellett/lehetett gondolni a hogyan-továbbot, azaz a kistérségek központjában az esetenként megtöbbszöröződő feladat megoldási módjait, a megszűnő építéshatóságoknál az ügyek addigi gazdáinak a sorsát.

 


A kistérségi feladat-összevonás abban az esetben eredményezne eljárás, munka és feladat – azaz bürokrácia – csökkenést, esetleg bizonyos szempontból színvonal emelkedést, ha a körzeti földhivatalokkal, mint az ingatlanvagyon legnagyobb, de nem egyetlen nyilvántartási és ügyintézési fellegvárával való házasság, és a két eljárási rend összefésülésével jönne létre. Ezzel csökkenne, csökkenhetne az eljárássorozatok egymás utáni pingpongozása. Elég itt a következő megafolyamatra gondolni: változási vázrajz földhivatali záradékolása, építéshatósági – a továbbiakban: éphat. – telekalakítási engedélyezés, földhivatali átvezetés, földkivonás (éphat. belföldi jogsegélyi megerősítéssel) a kialakult telken építés, használatbavétel engedélyezése, majd az épület vázrajz általi épületfeltüntetése. A folyamat közben jó esetben kétszer-háromszor-négyszer egy-egy szakhatóság (pl. környezetvédelem) közreműködése az azonos témában, a végén pedig az ingatlanvagyon részben kettős nyilvántartása (ingatlan-nyilvántartás, építmény-nyilvántartás: az összes átfedéssel és eltérési lehetőséggel kezdve az épületfeltüntetési vázrajz és helyszínrajz párharcával – az utóbbi bukásával – az épület rendeltetésének meghatározásán át a házszámig). Ennek megszüntetésére a jelenlegi éphat. jogszabályok kódexesítésén (azaz jól struktúrált összeszerkesztésén) túl egy picit több újragondolásra és elhatározásra lenne szükség.
Ha mindez neadjisten (vagy adj?!) bekövetkezne, ott fognak árválkodni a (már nem is olyan kis) települések (ahogy már kisebb települések ma is) építéshatóság, ütőképes műszaki apparátus és nem utolsó sorban településfejlesztési szakmai potenciál nélkül.
A kisvárosi főépítész jövője?
Az új helyi építési szabályzatok szerepe felértékelődik, éppen a jogszabályi követelményekből adódó „elszaporodásuk” révén, másrészt a jogállamosodásból eredő egyre következetesebb végrehajtási igény miatt.
De ki lesz, aki a helyi építési szabályzatokat, a rendezési terveket a helyi és szakmai ismeretek birtokában egy településfejlesztésre alkalmas egésszé kovácsolja? A képviselő testület és a polgármester csak politikai értelemben lehet alkalmas, de úgy is a már jól ismert ciklikus és nem kizárólag a település, mint egység szempontjainak figyelembe vételével. Kisvárosok kistérségen belüli együttműködésének része lehet az építéshatóságoktól megfosztott települések közös főépítésze. A települési főépítész feladatánál nem, vagy nem elsősorban a „szépészeti” és esztétikai kérdésekben való elmélyülést, állásfoglalást kell gondolni. Az új (de már régi) terület felhasználási egységekben való gondolkodás, a természeti-ökológiai rendszerek védelme, a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás, ugyanakkor az élettér minél színvonalasabb (ki)alakítása a település egészére kiterjedő gondolkodást igényel. A rendezési tervek egyre alaposabb végiggondolására nemcsak a jogszabályokra épülő egyre szigorúbb végrehajtási kényszer miatt van szükség. A különböző pályázati rendszerekre épülő „új tervgazdálkodás” megköveteli, hogy világos, végiggondolt, azaz szükségszerűen működőképes elképzeléssekkel rendelkezzenek a települések saját jövőképüket illetően. Ez messze túlmutat egy képviselő saját területére kiterjedő figyelmén, és átfogó szisztémát feltételez, ami egyrészt teljes ismeretet igényel helyi értelemben, másrészt részleges függetlenséget a helyi viszonyoktól.
A településeknek szüksége van jól prosperáló vállalatokra, munkahelyekre, azok gazdasági erejére; szüksége van egészséges lakókörnyezetre, természeti területekre, a mezőgazdasági termelés külterületi helyszínére és az ezeket összekötő, működtető infrastruktúrára, közlekedésre, stb.-re. De legnagyobb szükség ezek egészséges arányára és összhangjára van.
Ezen egyensúly megteremtése során értékelődik fel a (nem létező) települési főépítészek szerepe. A településfejlesztési koncepció megalkotása, a szerkezeti terv kimunkálása és aztán a fejlesztési irányok tartása, szükség szerinti felülvizsgálata a fő feladat.
Mindezek után az, amit olyan nagyon szeretünk és becsülünk óvárosainkban, vagy külföldi utazásaink során látva a jó példákat, hogy egységes, de legalábbis tetszető utcakép alakulhasson – nos, ez már messze nem csak szabályozás, és település tervezés kérdése, sokkal nagyobb szerepe van ebben az általános kultúra, és ennek részeként az építészeti kultúra mihamarabbi emelkedésének, ami a közigazgatás határain igencsak túl helyezkedik el.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu