A Gáborján-Szentpéterszeg Körjegyzőséget két kis bihari település alakította, Szentpéterszeg lakosainak száma 1267 Gáborjáné 981. Hiszem, a kollégák egyetértenek azzal, hogy körjegyzőséget mindig szegény, forráshiányos települések hoznak létre, ahol számít a szakértelem, de számít, sőt, mindent meghatároz a pénzhiány. Így van ez a mi esetünkben is, a körjegyzőséget alakító mindkét település forráshiányos a kezdetek óta.

Bár Bihar vármegyében nem volt idegen a körjegyzőség, hisz 1940 és 1944 között a vármegyében – aminek most csak nagyon kis része tartozik Magyarországhoz, hisz „Bihar ország” nagy része most a romániai Bihar megyét képezi – kereken 50 körjegyzőség működött. 1990-ben az önkormányzati választások után a lakosság nagy része bizony inkább ellenezte a körjegyzőség gondolatát, hiszen Szentpéterszeg mindig is önálló Gáborján pedig 17 évig a szomszédos Hencida „társközsége” volt, a gáborjániak úgy érezték, minden a másik községben, – a központiban – valósult meg, Gáborjánban pedig semmi. Hogy ez mennyire volt így, mennyire nem ne firtassuk, hisz többek között az 1970-es településfejlesztési koncepció „áldásos” hatása révén a bihari falvak nagy része az eredeti lakosság számának több mint 50 százalékát vesztette el 1960 és 1990 között.
A jegyző kollégák nagyon jól tudják, akár bevalljuk, akár nem, a hivatalnak nagy a felelőssége a települések fejlesztését működtetését illetően. A körjegyzőség létrehozásakor a két település utcáinak nagy része útalap nélkülivolt, hiányzott a gáz, kurblis telefon volt, – ami persze csak arra volt jó, hogy helyet foglaljon el az asztalon, mert telefonálni nem igen lehetett rajta –, a közintézmények – ha voltak is – borzalmas leromlott állapotban, stb. Tetézte ezt a ránk szakadó munkanélküliség, a közalkalmazotti bértábla változásai, a szociális ellátások bővülése, a termelőszövetkezeteink fizetésképtelenné válása. Mit lehet ilyenkor tenni? Pályázni, pályázni, és megint csak pályázni!
Ezt meg kell tanulni, és egyébként is dolgozni látástól vakulásig. Szervezni, irányítani, informálódni és menni, menni minden után.
Tudom, a kistelepüléseken dolgozó kollégák nagy része velem együtt szenvedte át ezt az időszakot, és valljuk az önkormányzati rendszer sokkal jobb a tanácsrendszernél.
Ma van mindkét faluban gáz, telefon, úgy-ahogy rendbe szedett önkormányzati épületek, szilárd burkolatot kapott az utak jó része, Szentpéterszegen új iskola, Gáborjánban új Faluház-tornaterem, mindkét településen Teleház működik. Aztán terv, elképzelés bőven (csak egy zárójeles mondat a Teleházról: több helyen volt szerencsém már megnézni Teleházakat és meggyőződésem, ott működik igazán jól, ahol egyetlen szervezet vagy vállalkozás sem sajátítja ki magának, hagyják őket dolgozni. Erre példák a mi Teleházaink, ezért nagyon szívesen várjuk – előzetes értesítés mellett – azokat, akik foglalkoznak a Teleház létesítésének gondolatával).
Ja és a körjegyzőség?! Működik! Ma itt nem igen akad komolyan gondolkodó ember, aki meg kívánná szüntetni. Egy jó tanács a kollégáknak: ha akarsz sokat, kevés pénzért, megszállottan dolgozni, akkor válassz magadnak körjegyzői pályát, mert minden nehézség ellenére a kisebb településeken érdemes dolgozni, itt még az emberek értékelik, ha önzetlenül teszel értük, a falujukért és mindenre odafigyelsz.