Divat vagy kényszer, álom vagy realitás, egyáltalán miként értelmezhető az információs társadalom is azon belül az „E közigazgatás” –ezek a kérdések gyakran fogalmazódnak meg napjainkban.

Az első kérdésre a választ megadhatjuk elemezve az egyre növekvő követelményeket, melyek jelentkeznek a lakossági kapcsolatokban, a szakszerűségben, gazdasági értelemben egyaránt. Eközben évtől évre csökken a közszféra által felhasznált részesedés a GDP-ből, ami növekvő gazdaság mellett sem jelent több effektíven felhasználható forintot.
A válasz tehát kényszer!

A második kérdésre a válasz az elmúlt időben környezetünkben végbement arányeltolódás és és technikai, technológiai fejlődés vizsgálatával adható. Szűkebb környezetünkben az önkormányzati szférában szinte észrevétlenül, ugyanakkor drasztikusan felértékelődtek az élőmunka ráfordítás költségei, közben ehhez képest csökkent a számítógépek bekerülési költsége. Míg 1987-ben egy átlagos számítógép 60 havi bérbe és járulékaiba került – ez 1995-től 1-1,5 havi bérből és járulékaiból fedezhető. Vagyis 40-60 szoros változás következett be, amire nem született érdemi válasz.
Az utóbbi 10 év alatt a legkisebb településre is eljutott a távközlés, megszületett a feltétele a kommunikációnak. A választások kapcsán is tanúi lehettünk a számítógépek új generációinak elterjedésében, ez mára már a kis településeken is jelen van. A két terület együttműködését a választások és az okmányirodák igazolják. Tehát a válasz realitás.

A harmadik kérdés mit is értünk Információs társadalom „E közigazgatás” alatt. Ez nem más, mint a számítástechnika és a kommunikáció egybeépülésével létrejövő új erőforrás (megszünteti a térbeli és időbeli korlátokat, valós egyidejűséget ad) felhasználása nem a régi folyamatba mechanikusan beépítve, hanem értelemszerűen átszervezve a folyamatot. A gazdasági életből vett példával élve a gépek az ipari forradalom során nem a korábbi minden folyamatot egy mesterrel megvalósító céhes termelésbe épültek be, hanem létrejött az olcsó tömegcikkgyártást megvalósító manufakturális tervelés.

A fentiek alapján az „ E közigazgatás” tehát új tudásalapú Workflow (folyamat) elvű, ami lehetővé teszi a 24 órás „ügyfélszolgálat” kialakítását, akár távmunka jelleggel (fizikailag nem az adott helyszínen dolgozó) szakértők bevonását a folyamatokba. Csökkentek –párhuzamos tevékenységek, javul az információ minőség, az állampolgár tájékoztatása, bevonása a döntési folyamtokba.
Nemzetközi összehasonlításban az utóbbi években Európa lemaradás a nem csökken. Az USA-ban, Ausztráliában már ez évben megkezdődik az „E government kialakítása”, amely a hivatalok egységes infrastruktúrájára, technológiájára (beleértve az űrlapkészítést, a fizetést és a biztonságot).
Az Európai Unió számos módon támogatja az Információs társadalom kialakítását, a programokban kulcsterület „a rendszerek és szolgáltatások az állampolgároknak” – vagyis központban a polgár áll. Az 5. keretprogramba – ha kis számban is van magyar részvétel (pl. Centuri 21 – Debrecen, MATÁV).
Az EU víziója a három kulcs technológia a mindenütt jelenlévő számítástechnika, a mindenütt jelenlévő kommunikáció és intelligens felhasználó barát felület.

Helyünk a világban. Lemaradásunk az EU országaihoz néhány éves. A legfőbb probléma nem annyira technikai – technológiai, hanem inkább szemléleti. Az informatika többnyire „maradékelven” működik, divat jelleggel.

Válaszaink: A világban zajló folyamtoknak megfelelően, folyamatos fejlesztést lehetővé téve elsőként a teljes magyar joganyag felülvizsgálatával és követésével önkormányzati „feladat és hatáskör rendszer” készült. Második lépcsőben ez kiegészült az eljárások indításához, lezárásához szükséges dokumentumokkal, valamint folyamatának leírásával, azaz létrejött a leggyakrabban használt területek Ügymenetmodellje. Ennek új verziója Internet alapú a szükséges jogosultság és dokumentum kezeléssel. Készülnek ilyen tudásalapú rendszerek (pl. szociális igazgatási rendszer nem csak a meghozott döntést regisztrálja, hanem javaslatot tesz elutasító vagy elfogadó döntés meghozatalára). A legújabb technológia a felhasználó oldalon az állampolgári kapcsolatban is megjelenik (lásd. területrendezés – térinformatika külön ).
Ma már mintegy 1400 településen működik rendszerünk a legkülönfélébb területeken.

A fenti példák is mutatják, hogy reális esélyünk van az Információs társadalom Európai szintű kialakítására. Ennek hiányában sodródhatnánk igazán a perifériára. Ez ugyanakkor kényszer is, hiszen a befektetők ugyanolyan gyors, szakszerű kiszolgálást várnak mint Európa és a világ egyéb fejlett területein, hiszen számukra is létkérdés a gyors, olcsó válasz a gazdasági verseny kihívásaira.

A szerző Pajna Sándor a HBMÖ IK igazgatója. 15 éve dolgozik a közigazgatásban, 10 éve az Informatikai Központ igazgatója.