A közigazgatási szakma nem vitatja, hogy szükség van az új szerepfelfogású megyei önkormányzatokra és véleményem szerint helyük nem kérdőjelezhető meg az európai uniós csatlakozás és a régióépítés időszakában sem.

Az önkormányzati törvény 1990-ben új helyzetet teremtett a megyei és a települési önkormányzatok kapcsolatában.
A törvénynek a települési érdekképviseletre vonatkozó – többféleképpen értelmezhető – félmondata és indokolása nem bizonyult garanciális értékűnek az együttműködés megalapozásában.
A kezdeti időszak koncepcionális és szabályozási bizonytalansága mindkét szereplőt óvatossá tette a kapcsolatok keresésében. Az érdekeltségre és a teljesítőképességre épülő munkamegosztási elv, a feladatok átadás-átvételének kényszerű rendszere nehézségeket hozott a közszolgáltatások ellátása körében is.
A feladatok önkéntes vállalásának lehetősége adott jogi alapot az együttműködés területi és települési megoldásai kidolgozásához, melynek alapelve az önkéntesség, az egyenjogúság és egyenrangúság, a közös érdekek keresése volt.

Az önkormányzatok megalakulásának időszakában a társulási készség a múltbeli ismert kényszerűségek miatt nem volt jellemző. Úgy gondolkodtak az önkormányzatok, hogy olyan megoldást kell találni az együttműködésre, amelynek minimális a kötelező eleme és közel áll az önkormányzatiság felfogásához. Olyan együttműködési forma kidolgozása volt a cél, amelyben a felek érdekei korlátok nélkül érvényesíthetők és a féltett autonómia sem csorbul. A tapasztalatok szerint ennek leginkább a polgári jogi alapokon működő szerződéses kapcsolatok feleltek meg.
Ezzel az alapvetéssel fogalmazódtak meg a megyei közgyűlések és a települési önkormányzatok együttműködési koncepciói, nem nélkülözve azt a felismerést, hogy vannak, s lesznek feladatok, amelyek egyáltalán nem, vagy csak gazdaságtalanul oldhatók meg települési szinten.

A Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés a kezdeti útkeresés után saját szerepét „szolgáltató megyeként” határozta meg, feladatvállalása alapelemének az informatikai, innovációs központ megteremtését, a közösségi kulturális értékek ápolását, a kisebbségek, a civil szervezetek segítését tekintette.
Az elhatározás időszakában is nyilvánvaló volt, hogy nem lehet statikus módon értelmezni a szerepfelfogást, mert az együttműködés csak akkor tekinthető hatékonynak, ha azt az igények alakítják.

A települési önkormányzatok az 1990-es évek elején egyrészt jogszabályi kötelezettségeik, másrészt saját érdekeik szerint egyre inkább törekedtek a tevékenységük szakszerűségét biztosító szolgáltatások nyújtására.
Önállóan viszont csak jelentős anyagi tehervállalással tudtak volna felkészült informatikust, jogászt, közgazdászt, belső ellenőrt alkalmazni.
A megyei közgyűlés 1991-ben költségvetési intézményként létrehozta az Informatikai Központot, amely kezdetben informatikai, számítástechnikai szolgáltatásokat nyújtott megyén belül az önkormányzatoknak.
A további igények jelentkezésekor a „szolgáltató megye” szerepkörnek megfelelően az alapító az intézmény tevékenységét 1993-ban kibővítette a jogtanácsosi és belső ellenőrzési feladatokat nyújtó szolgáltatásokkal.
Miután a közgyűlés az informatikai központnak rendszeres évi támogatást nyújt, a települési önkormányzatok kedvező áron érhetik el ezeket a szolgáltatásokat. Mára a megye 82 települési önkormányzata közül szinte valamennyivel kapcsolatban áll az intézmény.

Ugyancsak a szolgáltató jelleg tükröződött a megye 1997. augusztusában kialakított közhasznú www szervere kapcsán. Itt a megye történelmi, földrajzi, gazdasági, kulturális bemutatásán túl lehetőséget kapnak információik elhelyezésére nemcsak a megye települései, hanem a közigazgatás valamennyi szereplője, az alapítványok, kamarák, fejlesztési ügynökségek egyaránt. 
Komoly eredményeink születtek a kommunikáció és adatátvitel műszaki hátterének kialakításában. Elsőként a Megyeháza optikai kábellel történő bekapcsolását valósítottuk meg a városi, illetve ezen keresztül az országos hálózatba. Ezt követően ISDN alapú struktúrált hálózat épült, 840 végponttal.
A területi információs rendszer kialakításának igénye a rendszerváltást követő nehéz gazdasági helyzetben fogalmazódott meg. A gazdasági élénkítés támogatásához, erősségeink kilábalási lehetőségeink meghatározásához térinformatikai alapú rendszer fejlesztésébe kezdtünk. Ez a rendszer egyben a megye területrendezési feladatainak ellátását is támogatta.
A területfejlesztési törvény, és annak végrehajtására megjelent kormányrendelet kapcsán az egyik kezdeményezői voltunk a megyehatárokon átnyúló fejlesztéseket is támogató országosan egységes TEIR fejlesztésének. Ez a rendszer támogatni fogja a megyék egységes területfejlesztési és rendezési feladatait és a megyei sajátosságok feldolgozását egyaránt. A rendszer fejlesztése jelenleg a logikai tervkészítés fázisában van. Még a tender kiírást megelőzően informatikai központunk közreműködésével elkészült a széleskörű használatot biztosító metaadatbázis (adat az adatról) első verziója. A rendszer próbaüzemére a második félévben kerül sor, amikor az új rendszer tesztjén túl meg kell oldani az adatok beszerzésével és használatával kapcsolatban az „adatgazda-ár-felhasználási jogosultságok” problémakörét.
Folytatni kívánjuk a megyei rendezési terv korábban megkezdett digitális formátumú elkészítését.
Terveink között szerepel az intézményi gazdálkodás feladat- és költségközpontúvá tételét támogató információs rendszer kialakítása.

A tizenkilenc megyei főjegyzőből tizenhét férfi. Érezte-e valaha a pályája során, hogy nőként többet kell teljesítenie?
Úgy vélem, hogy mindig magas mércét állítottam magammal szemben, és a másik nem helyett ezekkel a „saját elvárásokkal” viaskodom. Nagyon fontosnak tartom a szakmai ismeretek és a hozzá kapcsolódó irodalom ismeretét.
Sok időt fordítok még ma is a felkészülésre az ügyek előkészítésére. Szerintem mostanra a teljesítmény az értékmérő.  Az egyenjogúság ügyét kérdéssé teszi, számomra azonban az, hogy a 2000. év a nők éve volt, és nem tudok arról, hogy a nemzetközi szervezetek készülnének a férfiak évének előkészítésére. 

Vasas Lászlóné dr.

Debrecenben született. Közigazgatási pályáját gyakornokként kezdte.
A szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust. Jogi szakvizsgával és kodifikátori szakjogász képesítéssel rendelkezik.
A Debreceni Városi Tanács Hivatalánál különböző ügyintézői és vezetői munkakörökben tizenhárom évet dolgozott.
1991-ben került a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzathoz, ahol 1994-től a jogi és szervezési irodát vezette. A megyei közgyűlés 1995-ben egyhangú szavazással nevezte ki főjegyzőnek.
Férje egyetemi adjunktus. Nagyobbik fiúk másodéves joghallgató, a kisebbik tizenegy éves.