A Ktv. módosítás célja, hogy középtávon megteremtődjön a tiszta, átlátható, teljesítmény-orientált és vonzó közszolgálat, mely képes megfelelni a globalizálódó világ, az EU csatlakozás és a modern információs technológia egyre fokozódó követelményeinek.

A döntés – az inflációt követő éves illetményalap növelésén túl, zömmel még ebben a kormányzati ciklusban – mintegy 142 milliárd forinttal javítja az ezen a területen dolgozók helyzetét.

Az intézkedések remélhetőleg változtatnak azokon a rossz, évtizedes beidegződéseken, melyek a közszolgálatot értéken alul kezelték, és ezzel a korrupció feltételeit is hagyták újratermelődni.

Az eredmények természetesen az egész köztisztviselői kart pozitívan érintik. A részben eltérő kiinduló feltételek miatt egyes rendelkezések azonban eltérő következményekkel járnak az önkormányzati, illetve az államigazgatási köztisztviselőkre.

1. Megújításra kerül a köztisztviselői előmenetel és az illetménytábla, egységessé válnak az önkormányzati és az állami illetményalapok, az illetmények, valamint a juttatások. Az államigazgatásban foglalkoztatott köztisztviselők – nyilván részben a foglalkoztató szervezet állami – közigazgatási szervezetrendszeren belül elfoglalt helyéből is kiindulva – az új rendezést inkább pozitívumként, a felelősséghez, az adott munkakörökben megkövetelt teljesítményekhez méltányosabban igazodó elismerést lehetővé tevő változásként értelmezik.

2. Szigorodnak az erkölcsi követelmények, bevezetésre kerül a vagyonnyilatkozati rendszer. Az adatok és információk alapján az új intézmény mind az önkormányzati, mind az államigazgatási köztisztviselői kart, tevékenységének átláthatóságát egyaránt – különösebb differenciák nélkül – érinti.

3. Meghatározott vezetői körben kötelező lesz pályázatot kiírni. Ez a kötelezettség kifejezetten a kormányzati szintű szakmai vezetői kart, tehát – tágabb értelemben – csak az államigazgatásban dolgozó köztisztviselők meghatározott rétegét érinti. A tapasztalatok birtokában nyilván indokolt lehet az intézmény tovább fejlesztése is.

4. Létrejön a kiemelt főtisztviselői kar az államigazgatásban szolgáló köztisztviselői karon belül. A kis létszámú – az OECD – országok gyakorlatával összhangban létrehozandó – szakmai elit kifejezetten az összkormányzati akarat érvényesülését szolgálja. Szervezeti helyénél fogva a kar tagjai államigazgatási köztisztviselők lesznek, rekrutációjuk azonban nem korlátozódik e körre.

5. A közigazgatási, igazságügyi és ügyészségi szervezetrendszeren belül megváltozik az ügykezelők és fizikai alkalmazottak jogviszonya, azok a Munka Törvénykönyve hatálya alá kerülnek. A változás mindkét szektort érintette.

6. Bevezetésre kerül a köztisztviselők teljesítményértékelése. Minden szervezet hatékonyságának alapköve a benne dolgozók tevékenységének – alágazati hovatartozásra tekintet nélküli – minél objektívebb értékelése.

7. Kiemelt figyelmet fordítanak a jövőben – a munkateljesítmény fokozása, valamint a szakmaiság javítása érdekében – a rendszeres továbbképzésre, vezetőképzésre és az idegen-nyelvi képzésekre. A jelenlegi intézményrendszer és feltételrendszer mind az önkormányzati, mind az államigazgatási szervezetek köztisztviselői számára nyitott lehetőségeket a törvényi kötelezettségek, illetve lehetőségek teljesítésére, kihasználására.

8. A jegyzői kar megbecsülése fokozódik. Az e körbe tartozó lépések nem az államigazgatási szervek köztisztviselői karához kapcsolódnak, ugyanakkor jelentősen javítják a helyi – települési és térségi – államigazgatási feladatok ellátásának feltételeit. Ez utóbbi feltételrendszer természetesen lényegesen szélesebb kört fog át, a jegyző, főjegyző azonban a települési, kistérségi, megyei államigazgatási feladatok ellátásának feltétlen kulcs szereplője. Ezért a Kormány számára távolról sem közömbös, hogy a lényegében felelősségi körébe tartozó helyi államigazgatási feladatok elvégzéséért felelős vezető köztisztviselők milyen kondíciók között felelhetnek meg kötelezettségeiknek.

9. Az önkormányzatok által megállapított illetményalap nem haladhatja meg az államigazgatásban érvényes, központilag megállapított illetményalap mértékét, emellett azonban megnövekedik az önkormányzatok illetménykiegészítési jogköre. Javult a dekoncentrált szervek pótlék rendszere. A változás lényegében a fokozatos kiegyenlítődés irányába hat. A tapasztalatok szerint ez – több szervezet esetén – hosszabb ideig is eltarthat, mivel a lehetőséggel bíró önkormányzatok az illetményalap tekintetében nem egyszer használták is lehetőségüket, mielőtt a „befagyasztás” hatása érvényesül. Összességében – mint korábban utaltunk rá – az államigazgatásban tevékenykedő köztisztviselők e szabályozást az arányosabb, méltányosabb és a teljesítményhez közelítőbb megoldásként értékelik. A pótlékokban bekövetkezett változás reményt ad a területi államigazgatás egyes területein időnként aggasztóvá váló, elsősorban a legmobilabb, fiatal, képzett rétegeket érintő fluktuáció lefékezésére.

10. Megszűnik a személyi illetmény, valamint a + 40, illetve a –20 %-os illetményeltérítési lehetőség. E lehetőség elvileg mindkét alrendszer köztisztviselőit egyenlően érinti. Az adatok alapján azonban egyértelmű, hogy a korábbi törvényi lehetőséggel – részben szabályozási, részben költségvetési okoknál fogva – az államigazgatási szervek kevésbé éltek, élhettek. Ezért az „utolérési effektus” is kevésbé érinti őket, ugyanakkor ez nem változtat az addig is fennálló különbségek miatti méltánytalanság érzeten.

11. Bevezetésre kerül a közszolgálatban a 35 éves jubileumi jutalom, melynek mértéke 4 havi illetmény, továbbá korlátozásra kerül – az APEH és a VPOP köztisztviselői kivételével – az éves jutalomkeret, mely nem haladhatja meg a köztisztviselő 6 havi illetményének összegét. Ez utóbbi korlátozás – az államigazgatási szervek ismert költségvetési háttere miatt is – inkább egyes, relatíve kiemelkedő helyzetű önkormányzatok köztisztviselőit érintheti. Az államigazgatás köztisztviselői szemszögéből a korlátozás a kiegyenlítettebb, arányosabb elismerési rendszer elemeként értelmezhető.

Összességében a törvény perspektívát és kiegyenlítettebb lehetőségeket teremt a jövőre nézve. Ez alapvetően kedvező fogadtatásra talál az államigazgatásban dolgozó köztisztviselők között.