A parlamenti pártok körében már csaknem évtizedes vita folyik arról, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló, 1989-ben elfogadott törvényt miként kellene módosítani. Legyen-e kevesebb a képviselők száma, egy vagy két forduló során dőljön-e el a mandátumok sorsa, kapjanak-e képviseletet a kisebbségek, tegyék-e arányosabbá a választási rendszert, hozzanak-e létre kétkamarás parlamentet? A rendszer alapvetően változatlan.

A választási rendszer reformjára már a Horn-kormány idején történtek kísérletek, és ebben a ciklusban is létrehozták a reformot előkészítő parlamenti bizottságot, ám a testület néhány hónapos meddő kísérletezés után csendben kimúlt. A hat parlamenti párt álláspontja olyannyira távol volt ugyanis egymástól, hogy a konszenzusra esély sem lehetett.
A Fidesz 276 fős parlamentet szeretett volna, 176 egyéni és száz, országos listáról megválasztott képviselővel, két választási fordulóval. Az MSZP 304 képviselőt javasolt, akik közül – az arányosítás érdekében és egyetlen forduló után – 152 egyéni körzetben, 152 pedig a területi listákon jutottak volna mandátumhoz. Az FKGP szerint 250 képviselőre lett volna szükség; százan egyéni választókerületből, 250-en az országos listáról kerültek volna a parlamentbe, mégpedig egyetlen fordulóban. Az SZDSZ azt vetette fel, hogy maradjon az egyéni választókerület, a területi és az országos lista is, de a mandátumokat – a listás szavaztok és a töredékszavaztok után egységesen – országosan számolják ki. Ez a képviselői helyek arányosabb elosztását eredményezné – állították a szabaddemokraták. Emellett elképzelhetőnek tartották azt, hogy az egyéni választókerületekben és a területi listákon 120-120, míg az országos listán 30 mandátumot osszanak ki. Az MDF nem állt elő önálló javaslattal, mondván, számukra a jelenlegi szabályozás is megfelelő. A MIÉP 320 képviselővel képzelte volna el a parlamentet, 130 egyéni, és 190 országos listáról megválasztott képviselővel.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a képviselők kétharmadának megnyerésére nincs esély – a választásokról szóló törvények csak minősített többséggel módosíthatók –, a kérdés lekerült a parlament napirendjéről. Egészen a legutóbbi időkig szó sem esett erről, mígnem megszületett az Igazságügyi Minisztérium korrupcióellenes csomagja, amely egyebek mellett felvetette: módosítani kellene a párttámogatás és a kampányfinanszírozás szabályait is. Erről azonban – jóval a ciklus félidején túl – politikai egyeztetést már senki nem kezdeményezett.
A választási rendszerrel kapcsolatban Medgyesi Péter szocialista miniszterelnök-jelölt vetette fel az újabb ötletet: hozzanak létre kétkamarás parlamentet, és a két házban üljön a jelenleginél kevesebb képviselő. A civil szervezeteknek, az egyházaknak, a szakszervezeteknek, a kisebbségeknek és a régióknak is képviseletet biztosító második kamara gondolatát azonban csak az MDF és az FKGP támogatta. Igaz, a miniszterelnök sem vitatta, hogy az ideális parlamenti létszám Magyarországon valahol 180 és 220 között van, ám érdemi megbeszélések erről sem folytak. Rövid ideig úgy tűnt, hogy a Fidesz és a legnagyobb ellenzéki párt képviselői talán tárgyalóasztalhoz ülhetnek, de az SZDSZ igen hevesen reagált. A szabaddemokraták talán attól tartottak, hogy a két meghatározó erő esetleges megegyezése – például a listás helyek számának csökkentéséről – a kisebb pártok számára előnytelen lehet. Nem kizárt, hogy az MSZP – miután potenciális koalíciós partnerének elvesztését kockáztatta – ezért állt el a további egyeztetésektől.
Október utolsó napjaiban így mindössze a választási eljárási törvény módosítására tűnik valószínűnek. Ennek egyik oka, hogy a köztisztviselői törvény módosítása miatt az önkormányzatok már nem delegálhatják a választási irodákba azokat a munkatársaikat, akik a jogszabály változásával kikerültek a közszolgálatból. Nélkülük viszont a 11 ezer szavazókör felállításához szükséges 11 ezer jegyzőkönyvvezetőt sem tudnák kiállítani, ezért vetődött fel: a jogszabály korrekciójával tegyék lehetővé, hogy a helyhatóságoknak a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó adminisztratív dolgozói is közreműködhessenek a választási bizottságok munkájában. Kovács Róbert fideszes képviselő egyéni módosító indítványát azonban a szocialisták csak akkor támogatják, ha a kormányoldal elfogadja az MSZP javaslatait, amelyek elsősorban a választással kapcsolatos visszaélések megelőzését szolgálják. Úgy tűnik, ezekben a kérdésekben létre is jöhet a konszenzus. Nincs viszont esély arra, hogy a kampányfinanszírozással kapcsolatos indítványokról döntés szülessék; a támogatás összegét a szocialisták és a szabaddemokraták is növelnék, s ez utóbbi párt egyik politikusa, a jelenlegi százmilliós összeg helyett 4,2 milliárdra tett javaslatot.
A választási rendszer alapjait érintő kérdésekről tehát már csak a következő parlamenti ciklusban tárgyalhatnak. A két meghatározó parlamenti párt képviselői ettől elvileg természetesen nem zárkóznak el, jóslásokba azonban senki nem kíván bocsátkozni. A pártok választási programja még nem készült el, így azt sem tudni, hogy például a kisebb parlament, vagy az arányosabb választási rendszer megvalósítása mennyire jelenik meg hangsúlyos kérdésként. Valószínű azonban, hogy a programokban ezekről csak periférikusan esik szó, hiszen a szavazók megnyerése szempontjából ez nem különösebben fontos ügy. A szocialisták például a rendszer arányosítását ígérik, a Fidesz meg várhatóan a kisebb parlamentet.
Mindazonáltal a Fidesz és az MSZP vezető politikusai is megerősítették: a választás után készek tárgyalóasztalhoz ülni például a pártfinanszírozásról. A választási rendszer lényegi eleit érintő kérdésekről azonban már korántsem biztos, hogy eredményes megbeszélések folyhatnak, mert – politológusok szerint – egyfajta befagyási jelenségről beszélhetünk: a meghatározó politikai erők érdekeit a jelenlegi helyzet konzerválása szolgálja, hiszen mindegyik oldal fél a következményektől. Ugyanakkor a magyar választási szisztéma tagadhatatlan érdeme, hogy mind ez ideig biztosította az ország kormányzóképességét. Így a jobb- és a baloldal szakértői is úgy vélik: a választási reform hangoztatása – például a kisebb parlament ígérete – olyan gumicsont, amely nem több, mint a karzatnak szánt populista szólamok ismételgetése. Változásra legfeljebb akkor lehet számítani – vélik elemzők –, ha valamelyik oldal kétharmados többségre tesz szert. Ebben az esetben viszont nemcsak a választási rendszer megváltoztatására kerülhet sor; akár az egész közjogi rendszer felülvizsgálata sem kizárt.
Ami viszont bizonyos: ha Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává válik, meg kell alkotni az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvényt – rögzítve, hogy milyen szabályok szerint delegálhatunk képviselőket a közösség parlamentjébe.