Egy adott település (talán éppen Tiszaújváros) adópolitikája a helyi adók megállapításának gyakorlata, az adóbevételek alakulása érdeklődésre tarthat számot, azonban fontosabbnak tartom e helyett a helyi adózás néhány, vélhetően máshol is megfogalmazott kérdését, problémakörét felvetni.

A helyi adózás kérdései kell, hogy foglalkoztassanak bennünket, egyrészt azért, mert a jegyző adóhatósági feladatokat lát el, másrészt azért is, mert feladatai közé tartozik az önkormányzat költségvetésének előkészítése és végrehajtásának jelentős része.

Az önkormányzati feladatok ellátását biztosító anyagi feltételek, pénzügyi források között az elmúlt években az önkormányzati gazdálkodás fejlődéséhez, a gazdasági környezethez, körülményekhez igazodóan fokozatosan növekedett (jelentőségét és mértékét tekintve) a saját bevételek aránya.
A saját bevételek között bevezetésük óta kiemelt szerepet töltenek be a települések által megállapított és kivetett helyi adók. Meghatározó szerepük növekedett és növekszik, az önkormányzati saját bevételeket biztosító feltételek lehetősége, csökkenése vagy inkább hiánya miatt. Ezek közül különösen kiemelhető az önkormányzatok vagyonának nagysága, illetve a vagyoni szerkezet sajátos összetétele.
A saját bevételek növelésének kényszere magával hozta és hozza újabb helyi adók megállapítását, illetve a már megállapított adók mértékének emelkedését.

A helyi adópolitika végrehajtásához az adóhatósági feladatok eredményes, hatékony és törvényes ellátásához felkészült, szakképzett, kellő tapasztalatokkal rendelkező munkatársakra van szükség. A tapasztalatok szerint a településeknél jelenleg is a szükségesnél kevesebb az elvárásoknak megfelelő adóigazgatási szakember. Az elvárások ugyanis ügyfelekkel, adózókkal tárgyalni tudó, jogi, pénzügyi, műszaki, kereskedelmi ismeretekkel rendelkező, ellenőrzésben, végrehajtásban stb. jártas hivatali dolgozót feltételeznek.
A szervezet kialakításánál, a munkáltatói jogok gyakorlásánál is felvethető kérdés, hogy elsősorban igazgatási vagy pénzügyi szakemberre van szükség. Érzékelhető az a kettősség, hogy a tervezésnél, a végrehajtásnál elsősorban pénzügyi szakemberre, míg az eljárás során az igazgatási, a hatósági feladatot ellátó szakemberre van szükség.

Az önkormányzatoknak lehetőségük van arra, hogy a törvényben meghatározott eseteken túlmenően meglehetősen széles körben mentességeket, kedvezményeket adjanak. A mentességek, kedvezmények megállapításánál tapasztalható, hogy azok elsősorban a lakosság széles – anyagi teherviseléssel sújtott – rétegeit érintik, másrészt a munkahelyeket teremtő, foglalkoztatást elősegítő, önkormányzati bevételeket is növelő beruházásokat, vállalkozásokat részesítik előnyben.
Ugyanakkor az utóbbi időszakban az adóbevételek súlyának növekedése, és azok hosszú távon való megőrzése érdekében törekvések vannak a mentességek kiterjesztésének visszafogására, a kedvezmények mértékének csökkentésére. Ezek a törekvések feszültséget gerjesztenek, a költségvetést bevételt növelő és a településfejlesztés beruházásokat támogató célkitűzései között.
Az EU jogharmonizációs követelményei azt mutatják, hogy a kedvezmények nyújtásának lehetőségei várhatóan korlátozódnak, így ez a korlátozás az adóbevételekre pozitív hatással lehet.

Az önkormányzatok egy részének gazdálkodását érinti az az adóhoz kapcsolt központi szabályozás, amely a gazdasági különbségek kiegyenlítése érdekében az adóbevételek nagyságának alapulvételével önkormányzatoktól meghatározott nagyságrendben újraelosztás céljából pénzösszeget von el, elsősorban a normatív központi költségvetési hozzájárulások csökkentésével.
Az érintett önkormányzatok érthetően vitatják az egyes települések között meglévő gazdasági és gazdálkodási különbségek kiegyenlítésének ezt a módját, annak módszerét és jogi megalapozottságát.