Tíz év után – különösen az időről-időre feléledő feladat- és hatáskör-telepítési felülvizsgálati tervekkel összefüggésben – indokolt megvizsgálni: alkotmányos, emellett célszerű-e az adóhatáskörök jelenlegi jogszabályi telepítése?

A mai hatályos jogi szabályozás (az adózás rendjét szabályozó 1990. évi XCI. törvény 6.§. (1) bekezdés c., pontja, illetve az 1991. évi XX. – „hatásköri” – törvény 140.§. (3) bekezdése) alapján a helyi adók esetében az első fokú adóhatóság a település jegyzője. Az Alkotmány 44/B.§. (3) bekezdése, valamint az Ötv. 7.§. (1) bekezdésének második mondata alapján törvény a jegyzőnek csak államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg. Az államigazgatási hatósági ügyek alapvető jellemzője, hogy a jogorvoslati mérlegelés kikerül az önkormányzat köréből, másodfokon a közigazgatási hivatal jár el, a helyi adók esetében az önkormányzat bevételeire, mint a feladatellátás egyre fontosabb fedezetére is közvetlen kihatással.

A települési önkormányzati autonómia lényegi vonása, hogy az önkormányzat a törvény keretei között önállóan, szabadon mérlegelve járhat el helyi közügyekben. A vonatkozó hatályos törvények biztosítják az egyik önkormányzati alapjogot, a helyi adók fajtáinak és mértékének törvény keretei közötti megállapíthatóságát. Ugyanakkor nem nyújtanak garanciát más alkotmányi alapjogok (önálló szabályozás és igazgatás, bevételeivel és kiadásaival való önálló gazdálkodás), továbbá az Ötv. 90.§. (1) bekezdésében rögzített felelősség megosztás érvényesülésére. („A helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a képviselő-testület, a gazdálkodás szabályszerűségéért a polgármester felelős.”) Az adótitok intézménye következtében a képviselő-testület a jegyző beszámoltatásával sem tudja kellő hatékonysággal felügyelni ezt az egyre fontosabbá váló területet.

A hatályos szabályozás sajátosan vegyíti az önkormányzati és az államigazgatási jellegű megoldásokat:

– a helyi adók bevezetéséről, fajtáiról, mértékéről önkormányzati ügyként a képviselő-testület rendeletben dönt;
– az első fokú (államigazgatási!) hatósági jogkört a jegyző, a másodfokút pedig a közigazgatási hivatal gyakorolja;
– a jegyző dönt méltányossági kérelmek ügyében első fokon;
– ám a méltányossági kérelmek ügyében hozott határozataival szembeni fellebbezéseket a képviselő-testület bírálja el önkormányzati hatósági jogkörben.

Utóbbi ezek szerint olyan közigazgatási ügy, amely első fokon államigazgatásinak, másodfokon önkormányzati hatóságinak minősül, ami nyilvánvaló elméleti és gyakorlati képtelenség. Az alkotmányos, emellett célszerű megoldás az adóhatáskörök és hatósági jogkörök önkormányzati hatósági ügyként képviselőtestületre telepítése, részben átruházhatóként (lásd: szociális ügyek)! A hatáskör-telepítés mai anomáliái nemcsak (jog)elméleti, hanem komoly napi gyakorlati gondokat is okoznak. A képviselő-testület által megállapított nemű és mértékű adók „beszedése”, a bevételi terv teljesítése jegyzői-hivatali teendő, amelyet a testület akkor is számon kér, és felelősséget állapít meg, ha a munka személyi, tárgyi és anyagi feltételeit nem biztosítja.

Ez már átvezet az adóvégrehajtás és az adóellenőrzés témaköréhez, amelynek hatékony végzése egyre fontosabb követelmény. A törvény alapján az adóhatóság az ellenőrzés során szakértőt vehet igénybe. Vehet, de ennek jelentős költségeit a képviselő-testület annak ellenére sem hajlandó általában biztosítani, hogy közreműködésük révén pozitív anyagi eredmény is képződik. Márpedig a szükséges speciális szakértelem hivatali köztisztviselői körben – különösen a kisebb településeken – nemigen teremthető meg célszerűen. Emellett az adóellenőrzés nemcsak az elérhető hátralék- és szankcióbevétel miatt fontos. Garanciát nyújthat egyrészt a képviselő-testületnek, hogy a megállapított adókat valamennyi adózó hiánytalanul megfizeti, másrészt az adózónak is jó bizonyítvány erről. Nem lebecsülendő adófizetési morált javító tényező mindezeken túl valamennyi adózó számára, hisz fizetési kötelezettsége alól indokolatlanul senki sem bújhat ki.
Hajdúszoboszlón, a képviselőtestület kedvező hozzáállása révén, két évvel ezelőtt egyedi megoldású érdekeltségi rendszert kezdtünk el alkalmazni (érdekeltségi juttatást effektív adóbevételből nem, csak a feltárt hátralékokból és szankcióbevételeiből, tehát egyébként „elveszett pénzből” fizetünk). A szisztémának és a hivatali és külső szakértőkből felállított, hatékonyan működő team kiváló munkájának köszönhetően két év alatt közel 150 millió forintos hátralékbevételt értünk el, amelynek egyötödét fizettük ki érdekeltségi juttatásként, négyötöde a képviselőtestület által felhasználható többletbevétel!