A legitim szó jelentése: jogszerű, törvényes. Egy önkormányzat legitimitása tehát azt jelenti, hogy törvényesen választották, törvényesen működik, nem kell feloszlatni. Ettől azonban az ügyfélnek vagy egy civil szervezetnek igaza lehet, hiszen egy legitim intézmény is hibázhat. Még egy kiválóan működő önkormányzat is.

„A kisebbségi önkormányzatokat kell támogatnunk, hiszen ők a kisebbségek legitim képviselői” – indokolta egyik jegyző ismerősöm azt, hogy miért foglalt állást egy kisebbségi önkormányzat és egy kisebbségi egyesület vitájában.
Amikor kifejtettem neki, hogy ezzel máris legalább három súlyos hibát vétett, teljesen megdöbbent. Mentségére legyen mondva: tévhitei eléggé elterjedtek. Mindenekelőtt azt kell megértenie, hogy nem csak a települési, de kisebbségi önkormányzat is szolgáltató, ezért nincs „hivatalból” igaza, sem civil szervezettel, sem magánszeméllyel szemben. Vajon mit gondolunk arról az emberről, aki folyton azzal dicsekszik, hogy törvényesen van szabadlábon. Nos, ehhez nagyon hasonló, és ismereteim szerint csak a mai Magyarországon előforduló furcsaság az, hogy néhány intézmény folyton a legitimitásával dicsekszik. Hiszen ez a természetes állapot, ezért említésre sem méltó. Hangsúlyozása gyanút keltő. Lehet, hogy nincs rendben valami ezek körül? Valóban nincs: hibáikat, tévedéseiket takargatják legitimitásra való felesleges hivatkozással.
A másik nagy tévedés az, hogy csak az önkormányzat legitim szervezet. Az etnikai jellegű civil szervezetek, vagyis a kisebbségi egyesületek és az alapítványok az 1989. évi egyesülési törvény és a Ptk. alapján működnek, tehát éppen olyan legitimek, mint az önkormányzatok. Az egyik polgári jogi, a másik közjogi keretek között működik. Helyesen tehát: a közjogi alapon működő kisebbségi önkormányzatok és a polgári jogi, magánjogi alapokon működő kisebbségi civil, azaz társadalmi szervezetek (többnyire egyesületek) egyaránt jogszerűen, törvényesen létrejött, törvényesen működő szervezetek. Kissé sarkítva: az egyesületekhez hasonlóan legitimek a később létrejött kisebbségi önkormányzatok is.
Téves a rendszeres, intézményes támogatási kötelezettség fenti megközelítése is. Az igaz, hogy a Nek. tv. rendelkezik a kisebbségi önkormányzatok támogatásáról, a támogatás egyes részleteiről pedig kormányrendelet. Csakhogy az önkormányzati törvény rendelkezik a civil szervezetek támogatásáról is! „A települési önkormányzat a feladatai körében támogatja a lakosság önszerveződő közösségeinek tevékenységét, együttműködik e közösségekkel.” Melyek ezek a feladatok? Esetünkben nyilvánvalóan a kisebbségekkel kapcsolatos önkormányzati feladatokról van szó. Nincs mód azonban arra, hogy ezeket a feladatokat és a felelősséget a települési önkormányzat teljes egészében áthárítsa a kisebbségi önkormányzatokra. Ezért a kisebbségi civil szervezetek támogatása a települési önkormányzat és a kisebbségi önkormányzat közös feladata. Ez a közös feladat tehát nem a kisebbségi civil szervezetekkel szembeni fellépés!
Visszatérve a kisebbségi önkormányzatok legitimitására, felmerült annak lehetősége is, hogy jegyzőnk nem is ezt, hanem legitimációt akart mondani, csak rosszul fejezte ki magát. A politikatudományban ugyanis az utóbbi években legitimitás fogalmától egyre határozottabban elkülönítik, és más tartalommal használják a legitimáció fogalmát. Jegyzőnk azonban így is, úgy is tévedett.
A legitimitás a régóta ismert jogi fogalom, a legitimáció szót pedig csak politikai és szociológiai értelemben használják. Egy szervezet legitimációja ugyanis nem a törvény erején, hanem azon alapul, hogy mekkora a társadalmi beágyazottsága, elfogadottsága, milyen erősek a társadalmi gyökerei, mennyire demokratikus, mekkora az ismertsége, elismertsége, tekintélye. Tehát az sem eleve eldöntött kérdés, hogy egy adott helyi közösségben a helyi kisebbségi egyesület, vagy a helyi kisebbségi önkormányzat legitimációja az erősebb. Szó sincs tehát arról, hogy eleve a kisebbségi önkormányzatok lennének a kisebbségek demokratikus, igazi, valódi képviselői, szemben az egyesületekkel. Van, ahol így van, van ahol éppen fordítva, van ahol egyik sem, és –   optimális esetben – egyszerre mindkettő rendelkezik megfelelő legitimációval.
A jegyző feladata éppen az, hogy biztosítsa egy ilyen optimális helyzet létrejöttének feltételeit.