Gondolatok a körjegyzőségi finanszírozásról
lehet, hogy nem több pénz, csak célorientáltabb finanszírozás kellene

Környezetünkben van példa a kis- és nagyméretű körjegyzőségre egyaránt. Városi székhellyel, vagy községivel, de van még ötszáz lakosú önálló hivatallal rendelkező is.
Finanszírozási példa
„X” Körjegyzőség: 6 település (1 város és 5 község 5068 fő lakos) Támogatás:12,17 millió Ft.
„K” Körjegyzőség 3 község (1176 fő lakos) Támogatás:10,4 millió Ft.
A településszám: kétszeres, a lakosságszám négyszeres, a támogatás viszont mindössze 17%-kal több. Ez méltánytalan, változtatni kellene.
Egyesülés esetén még rosszabb a helyzet. Ha ez a két körjegyzőség egyesül, 18 millió jár, külön-külön pedig 22,6, millió. Tehát, több mint 4,5 millió marad az állam zsebében. Jelenleg tehát olyan erős a degresszió, hogy az már inkább elrettentés. Ez nem ösztönöz senkit egy színvonalas hivatal kialakítására. Pedig egy 6200 lakosú körjegyzőség nem nagy, az Alföldön ekkora egy falu.
Csatlakozás B 550 lakosú önálló hivatalú település dilemmája: X városhoz való csatlakozása esetén 2 milliót kapnak az államtól, ha Y községgel alakít körjegyzőséget, akkor 8 milliót ad az állam. Ez a szabályozás „elijeszti” a községeket a várostól, és elijeszti őket a már működő körjegyzőségektől, ha elkezdenek „sakkozni”.
Meg kell említeni, hogy ezek a városok nem „nagy” városok, az Alföldön csak községnek felelnének meg, 2-5 ezer lakossal, és ideális lenne a környékbeli községekkel való közös hivatal, de a pénzügyi szabályozás erre nem nagyon ösztönöz. A falvak közti távolságok nem ugyanazok, mint az Alföldön, itt szinte egymásba érnek, sőt a fénykábeles összeköttetés is rendelkezésre áll.
Hogyan tovább? Javaslatok
– A politikának nem lehet az a célja, hogy drasztikus degresszióval elrettenti a településeket a nagyobb társulástól. (Csak „lágy” degresszió legyen.)
– A politikának az sem lehet a célja, hogy a települések azon „kottázzanak” és „osztódjanak”, hogy miként járnak anyagilag jobban.
– Legyen meg minden településnek a körjegyzőségi fix ösztönzője, és ezt a „hozományát” ahhoz a településhez viszi, melyikkel színvonalasabb hivatalt tud létrehozni. (nem igazán jelentene többletkiadást az éves költségvetésben, de igazságosabbá tenné a rendszert.)
„A” Alternatíva: Az alap-normatíva eltörlése. Mivel az alap-normatíva körjegyzőségek egyesülése esetén csak egyszer jár, ez torzítja legjobban a rendszert. Ez fékezi a nagyobb hivatalok kialakítását. A körjegyzőségi alap-normatíva helyett minden községnek lenne egy alapnormatívája, (esetleg lakosságarányosan differenciált) mely körjegyzőségre lépés esetén megilleti. (pl.: 500 lakos alatt évi 3 millió, 500-1000 lakos között 3,5 millió, 1000 lakos felett 4 millió, és ez megilletné városi székhely esetén a várost is, hiszen
– a nagyobb hivatal szellemi tőkéje biztonságosabbá teszi a kistelepülések működését is;
– a városok többletáldozatot hoznak (gépkocsi, informatika stb.)
A degresszió itt is érvényesülne, mert a lakosságarányos emelkedéssel a támogatás nem egyenes-arányos. A költségvetési törvényben szereplő településszám korlátot is meg lehetne tartani. (Maximum 10 település a székhely várossal együtt.) Vigyázat, ez valójában nem nagy, ez az Alföldön csak egy-két nagyobb falu. Lehet bele lakossági korlátot is tenni, pl.: 4000-6000 lakos (a székhely városon kívül) //Döntse el a politika, hogy mekkora méretig támogatja.//
„B” Alternatíva: (Ez csak részmegoldás a városokra, nagyközségekre)
Ez csak a költségvetési törvény, vonatkozó rész b-d) bekezdését érintené.
– Az alap normatíva ez esetben lakosságarányosan magasabb legyen.
–  A székhely város is kapjon legalább annyi ösztönzőt, mint egy község. (Ennél sokkal többet költ a körjegyzőségre.)
– Az első község után is járjon az ösztönző normatíva.
– A községenkénti ösztönző normatívát differenciálni lehetne a lakosságszám alapján (pl.: 500 lakos alatt a jelenlegi összeg, 500 lakos felett egy 50 %-kal, 1000 lakos felett 100%-kal nagyobb normatíva.
– A kv. törvényben szereplő településszám-korlátok maradhatnak.
Eljutottunk „az magas fórumhoz” is, ahol a felvetéseinkre ilyen válaszokat kaptunk:
– Ez így jó, ahogy van, minden más változtatásnál valakinek sérülnének a jogai, és akkor megsértődne.
– A mi helyzetünk az különleges, lehet, hogy nekünk nem, de mindenki másnak jó ez a szabályozás.
– Lehet, hogy lehetne differenciáltabban is szabályozni, de ezek már „szerzett jogok” és ha bárkinek egy fillérrel is csökkentenék az ösztönző támogatását, akkor azonnal jelentkezne „önhikiért”.
– Nem jó ebbe belenyúlni, mert csak gond lenne belőle.
Előre kell bocsátani, a körjegyzőségi ösztönző támogatás egy hasznos dolog, amikor ezt kitalálták, az volt a cél, hogy az apró településeket összebarátkoztassák.
Nos, MA mi a cél?
– Az, hogy 2-3 település, 1000 lakossal egy apró hivatalt tartson fenn, vagy esetleg lépjünk egyet előre?
– Nem lenne-e jobb a támogatási összegeket egy olyan irányba pozícionálni, hogy a nagyobb hivatal fenntartása irányába ösztönözzön?
– Biztos, hogy a németek „bolondok”, mert ötezer főben határozták meg a minimális méretet?
Mi tehát a cél? Konzerváljuk az apróhivatalokat, nagyobb összegekkel ösztönözzük őket, hogy maradjanak csak külön, vagy végre megnézné a Közigazgatási Hivatal, hogy a felvett kétszeres összegekért milyen közigazgatási szolgáltatást nyújtanak?
Amikor nem tudtak meggyőzni az érveikkel „az magas fórumon”, azt mondták, hogy elégedjek meg azzal, amit a város (az elsőt kivéve) minden további község után kap (szűk 2 millió), mert „abból is ki lehet jönni” CSAK AKKOR MÁSOK MIÉRT KAPNAK SOKKAL TÖBBET?
Epilógus: édes-keserű tanulság
B település inkább S községgel kötött körjegyzőségi szerződést, mert így 8 milliót ki tudtak venni az állam zsebéből, ha a városi székhelyű körjegyzőséghez csatlakoznak, akkor csak 2 millió jár. Szakmai színvonalban a városi volt a vonzó, háromszor is elhalasztották a döntést, de végül győzött a pénz.
És egy jó hír: T település viszont kivált az 1200 lakosú körjegyzőségből, és csatlakozott a városi székhelyű körjegyzőséghez, mert szakmai színvonalban szeretne előbbre lépni. A megmaradt 2 település most azt vizsgálja, miként tudna még 60 lakost szerezni, mert akkor továbbra is jogosultak lennének a tíz és fél millióra. (Így csak nyolcra. Még mindig kacaghatnak a markukba, mert ez még mindig a duplája annak, amit város esetén kapnának.) Mindenki nyer, nyerni akar, és hogy ki veszít? Legfeljebb az állami költségvetés, és a közigazgatás.
Nos, tisztelt Új Miniszter Úr, nagy feladatok várnak Önre, meglátjuk, hogy bele mer-e nyúlni a darázsfészekbe. Mi bízunk Önben.