„Ez a sok a barokk”

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Lazíts!

„Ez a sok a barokk”

X. évfolyam, 4. lapszám
Szerző(k):
Révész György



Esterházy Péter: Rubens és a nemeuklidészi asszonyok
Pesti Színház, m1

 


Az embert elfogja a sokszínű irigység. Milyen jó, ha valaki befutott író! Akkor dől a pénz, minden forrásból, akkor simán meg lehet nyerni minden pályázatot. Akkor írását egy befutott rendező teszi tönkre egy divatos színházban. Csak az a baj, hogy ez az irigység nem teljesen helyénvaló: Esterházy mondatai akkor is zseniálisak, ha a színpadon lófráló teljesen feleslegesen meztelen élő dekorációk annyi szexualitást sem sugároznak, mint egy kopasztott csirke. Miközben Rubens szó szerint súlyosan erotikus képeiről próbálnak beszélni.
„Mondjon komolyabbat egy női seggnél”
A darab alapjául szolgáló „dramolett” kis terjedelme ellenére nagyon méltó Esterházy Péterhez: olyan problémákat feszeget, melyeket kötelező feszegetni, és olyan mondatokat találhatunk benne, melyeket kötelező elolvasni. És csak egyet tudunk érteni vele, amikor azt mondja: „Egy zseni nem is tud álszerény lenni”. Szinte mindegy is, hogy ezt magáról, vagy valóban Rubensről mondja, mert „Nem vagyok gőgös csak tehetséges”. Ebben a műben van értelme a mégoly értelmetlennek tűnő kérdésnek is: „Lehet-e a világ legnagyobb festője közepes halott?” Ebben a műben lehet hosszan, és látszólag feleslegesen beszélni a köszvényről, és lehet nagyon nehezen észrevehető céllal hosszan locsogni a huszadik század nagy matematikusával. Mert akkor ez az össze-visszakalandozás nagyon pontosan a rubensi nőalakok testrészei körül forog.
„Ne félj a hústól A hús az ember”. A hús az ember, a sok hús, a barokkosan sok, a rengeteg hús. Rubens esetében a méreteknek legalább olyan fontos szerepe van, mint a színeknek. A mitológiai vagy allegórikus témák ürügyén hibátlanul megfestett hatalmas formák, melyeket valóban csak az illendőség kedvéért „fed” egy-egy átlátszó fátyoldarab. Amely kézreálló ívelt idomokat minden képen oly boldog mosollyal szemlélnek a kötelezően megjelenő kis angyalkák. Ezért zavaró kissé, ha a színpadon a feleséget alakító hibátlan alakú fiatal művésznő csípőjének kerülete tisztán láthatóan fele sincs a képeken ábrázolt méreteknek.
„Élni jó ezt mondják a maga seggei apám” Ez Rubens. Ez Esterházy. Ez a hús. De ezt a mondatot valóban nagyon nehéz színpadra vinni.
„Maga reménytelenül boldog apám”
De a valaha polgárpukkasztásnak minősülő, ma már egyszerűen csak unalmas csupaszkodás mellett van a színpadon igazi konfliktus is. A darab legizgalmasabb ellentéte Rubens és fia között feszül. Rubens festő volt, sikeres, sőt, bizonnyal mondhatjuk: jó festő, a fiáról mindez nem mondható el. Rubens nem csak festette, szerette is a nőket, ezt állítja Esterházy, de ez látható képeiről is. A fia ilyen irányú érdeklődéséről nem tudunk. Rubens már a 17. században pontosan, szó szerint testközelből ismerte az akkor még matematikailag nem feldolgozott nemeuklidészi tér – és a (női) görbületek – rejtélyének grafikus megoldásait, a fia, a darab szerint, nem. A fiú egyébként „véletlenül” egyidős volt Rubens második feleségével.
Így aztán érthető az apa folyamatos zsörtölődése az őt meg nem értő fiúval: „Unom fiam a szigorodat”. Manapság szokás nagy hangon és a jog erejével számon kérni, ha a szülők nem értik meg gyermekük lelki problémáit, nem értik meg gyermekük lázadó gondolatait. De szabad-e számon kérni, ha a gyermekek nem értik meg a szülőket? Ha a követő generáció a földhözragadt, és nem képes együtt szárnyalni a szülővel? „nekem nem démonaim nekem angyalaim vannak”. De angyalokkal nem társaloghat akárki!
Rubens boldog volt, a fia boldogtalan. Lehet-e ennél nagyobb ellentét két ember között?
„Ha dolgoztam megnőtt bennem a szeretet”
Csak sajnos senki sem képes örökké dolgozni. Akárhogyan is van, Rubens teste öreg, a fiáé fiatal. Rubenset, sokunkhoz hasonlóan, csak egyetlen érzés tudta kibillenteni boldogságából, az asszonyok nemeuklidészi idomainak élvezetéből: a fájdalom. A fizikai fájdalom. A fizikai fájdalom, ami tudatja mindenkivel, hogy öreg. A fizikai fájdalom, amely kiveri a kezéből az ecsetet. „soha nem tudtam értelmet tulajdonítani a szenvedésnek”. Persze, hiszen a szenvedésnek nincs, nem lehet értelme. „A halál nem része az életnek a köszvény az része” Ismét egy zseniális Esterházy mondat.
Plazma vagy LCD?
Az előadást, talán még októberben, műsorára tűzi a Magyar Televízió. Azt a változatot az idén 78 éves Horváth Ádám rendezi. Illik hozzá a feladat, hiszen ahogy Rubens képein sem, a régi szép Mahir által szponzorált Szomszédokban vagy a most futó Életképekben sincs egyetlen igazi boldogtalan ember, egyetlen életszerű konfliktus sem.
Ezek a festőinek szánt élőképek megállnák helyüket bármely extra-gazdag beverly hillsi középiskola évzáróján. Zoób Kati valóban rubensi ruhái csodásan fognak mutatni a hatalmas képernyőkön. Érdemes lesz átmenni akár a jó öreg Máris szomszédhoz is, ha neki nagyobb tévéje van. Adás után lehet majd komolyan vitatkozni, hogy melyik technológia adja vissza jobban a színeket. Esetleg nézzük meg az ismétlést az m2-n, mert az addigra már talán HD-ben sugároz.
De vajon láthatóak lesznek-e a képernyőn teljes szépségükben a rubensi nőalakok nemeuklidészi háromszögei, melyek belső szögeinek összege nem 180 fok?
Révész György
Telhetetleneknek:
A csodálatos matematika: http://wolfram.com/
A csodálatos Esterházy: http://www.mindentudas.hu/esterhazy/index.html
A csodálatos Rubens (és társai) http://www.wga.hu
Csodálatos, de e színműnél kevésbé színpompás oldalak:
http://www.aluljaro.hu
http://www.terasz.hu

 

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu