Az EU alkotmányát kiváltó Lisszaboni szerződés ratifikációjának folyamatáról optimista módon tájékoztattam a legutóbbi cikkemben a kedves olvasót. Jeleztem, hogy a tagországok közül egyedül Írországnak kell népszavazást tartania a szerződésről másutt parlamenti döntés elég a ratifikációhoz.

2008. június 12-én (csütörtökön) „csoda” történt, mert az ír szavazók elutasították a dokumentumot. Az elutasításnak egy biztos következménye, már látható, hogy a Lisszaboni Szerződés 2009. január elején nem tud hatályba lépni.
A ratifikáció során az ír népszavazás előtt már tizennyolc és a cikk írásáig 2008. június 27-ig még két tagállam végrehajtotta a ratifikációt. Az EU. tagállamainak vezetői, valamint Jose Manuel Barosso bizottsági elnök is úgy foglalt állást, hogy folytatni kell a ratifikációs folyamatot.
Közös nyilatkozatot adott ki Nicolas Sárközy francia köztársasági elnök és Angela Merkel német kancellár és hangsúlyozták:
„Meggyőződésünk, hogy a Lisszaboni szerződésben elfogadott reformok szükségesek ahhoz, hogy Európa demokratikusabbá és hatékonyabbá váljék és lehetővé teszik a válaszadást azokra a kihívásokra, amelyek a tagországok polgárai szembesülnek.” ,ezért folytatni kell a ratifikációs folyamatot.
Az EU Bizottság elnöke azt javasolta az EU 27-vezetőinek, hogy hallgassák meg az ír népszavazásról Brian Cowen ír kormányfőt, hiszen ő ismerheti legjobban az okokat, hogy miért szavaztak nemmel, és erre a helyzetre milyen megoldást lehet találni.
Brian Cowent az alábbiakat nyilatkozta:
„Nem szabad elhamarkodott következtetésekre jutnunk. Az Unió korábban is volt már hasonló helyzetben és eddig minden alkalommal megtalálta a kiutat. Remélem, hogy ezúttal is ez lesz a helyzet.”
Hozzátette: „Hogy Írországnak egyáltalán nem áll szándékában, hogy megállítsa az EU fejlődését.”
Jogosan felmerül a kérdés, hogy milyen lehetőségek közül választhat az Európai Unió?
Szakemberek szerint a következő megoldások lehetségesek:
1. A szerződést újratárgyalják: erre senkinek nincs akarata, nem lehet egy hosszú intézményi vitába bocsátkozni.
2. A szerződést véglegesen ejtik, vagy jegelik: ebben az esetben a Nizzai Szerződés marad érvényben, amely nem ad ideális működési feltételeket a 27 tagú EU-nak. Jegelés esetén nem léphetnek életbe az elhatározott reformok, mint az Európai Tanács állandó elnökének kinevezése, a kvázi EU külügyminiszteri poszt létrehozása, a minősített többségi döntések, illetve a Parlament tervezett 751 létszáma helyett továbbra is 732 fő lehetne.
3. Az íreknek kedvezményeket (opt-out-okat) adnak azzal a feltétellel, hogy akkor újra szavaznak a szerződésről.
4. Az ír kedvezmények megadása után módosítaná az Ír Köztársaság az alkotmányát és eltörölnék a referendum intézményét.
5. Írországot olyan helyzetbe hozni, hogy lépjen ki az EU-ból.
6. Szakemberek olyan lehetőségről is beszélnek, hogy a szerződés blokkolása esetén az mélyítésében mit mélyítenek ?? érdekelt országok kilépnek az EU-ból és egy magasabb szintű közösséget hoznak létre.
Az EU részére fel van adva a lecke, a hogyan továbbról.
Az EU állam is kormányfői Brüsszelben 2008. június 19-én megtartott Brüsszeli Csúcson, úgy döntöttek, hogy nem lesz azonnal EU- válasz az ír, „nem”-re, hanem csak ősszel.
A soros elnökséget 2008. július 1-től Franciaország vette át a Tanácsban és képviselője kijelentette, hogy mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy megoldást találjanak arra az intézményi kérdésre, melyet a Lisszaboni Szerződés írországi elutasítása vetett fel.
Az állam és kormányfők legközelebb 2008. októberi csúcson találkoznak. Ezt előkészítendőként Nicolas Sárközy francia miniszterelnök 2008. július 11-én Dublinba utazott a helyzet jobb megismerése miatt.
A francia elnökség két lehetőség kidolgozására készül:
 az egyik, hogy a Nizzai szerződés az európai parlamenti választások és az új Bizottság hivatalra lépése (2009. november) után is hatályba marad még.
 a másik, hogy a Lisszaboni szerződés 2009. év végéig hatályba fog lépni.
Természetesen azt még nem lehet megjósolni sem, hogy ezeket a változásokat, hogyan tudja megvalósítani a tagországokkal együtt a francia elnökség.
Az írásom címére utalva csak keserűen jegyzem meg, hogy Írország az EU-nak köszönheti, hogy gazdasági „csodát” hajtott végre, az elmaradott államból fejlett „minta állam” lett és szűk körű megalapozottan egyéni érdekből (semlegesség, alacsony adókulcsok, abortusszal szembeni zéró tolerancia) miatt akadályt gördített az EU mélyülő integrációjára.
Remélem azt, hogy csak időlegesen!