A helyi önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének szükségességében nagy az egyetértés. Természetesen a szakmai részleteket illetően már a szakemberek véleménye is megosztott egyes kérdéseket illetően, bár ezek az álláspontok közelíthetők, csiszolhatók. A sikeres reform végig viteléhez azonban megfelelő politikai feltételek is szükségesek, hiszen a módosítások nagy része minősített parlamenti többséget igényel. Mindezekre tekintette a kidolgozott javaslatok egyeztetése igen fontos, ennek kiemelkedő színtere a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fóruma (KÖEF), amely a reformfolyamat minden lépésénél jelentős szerepet játszik.

Az Egyeztető Fórum keretében megállapodás született arról, hogy a reform egyes elemeinek megvitatása és konkrét javaslatok kidolgozása céljából négy munkacsoport jöjjön létre:
• Strukturális elemek munkacsoportja,
• Rövid távon megoldható kérdések munkacsoportja,
• Feladat- és hatáskör felülvizsgáló munkacsoport,
• Fővárosi munkacsoport.
A munkacsoportok közül a Rövid távon megoldható kérdések munkacsoportja befejezte munkáját, javaslatait a KÖEF is megtárgyalta, többségével egyetértett. A munka eredménye röviden az alábbiak szerint foglalható össze (ahol megfogalmazódott eltérő érdekszövetségi vélemény azt dőlt betűvel jeleztük):
1. A képviselő-testületek létszámának csökkentése
Jelenleg a képviselő-testületek (közgyűlések) létszámát a választási szabályok határozzák meg. Több esetben felmerült szinte valamennyi párt részéről, hogy differenciált módon indokolt csökkenteni a testületekbe választható képviselők számát. A kis lélekszámú településeket csekély mértékben érinti. A nagyobb lakosságszámú városokban – figyelembe véve a közvetlen, illetve a kompenzációs listákon történő megválasztás arányosságának elvét –, illetve a megyei közgyűlésekben viszont a testületi létszám csökkentése indokolt az arányosság követelményének érvényesítésével.
2. Az önkormányzati gazdálkodás ellenőrzési rendszerének átalakítása és az önkormányzati pénzügyi fegyelem erősítése
Az önkormányzati gazdálkodás ellenőrzése, illetve a szabályszerűség megkövetelése területén javult a helyzet az elmúlt években, ugyanakkor az ellenőrzési rendszer továbbra sem kellően összehangolt, amely gyengíti az eredményességet.
Az önkormányzatok gazdálkodási önállóságának együtt kell járnia a felelős, transzparens gazdálkodással (beleértve a vagyongazdálkodást és az államháztartáson kívüli feladatellátást), a helyi politikusok elszámoltathatóságával és az önkormányzatok pénzügyi fegyelmének további erősítésével.
Az önkormányzatok felelős és hatékony gazdálkodása érdekében erősíteni szükséges a külső és belső ellenőrzést. Ennek keretében indokolt átalakítani a külső ellenőrzés rendszerét. Az államháztartás más alrendszeréből kapott, illetve az uniós támogatások vonatkozásában a szabályszerűségi ellenőrzéseknél a MÁK szerepét és a helyszíni ellenőrzések számát szükséges növelni (e téren a közelmúltban az államháztartási törvény módosításával már történt érdemi előrelépés). Az önkormányzati kötelező külső könyvvizsgálat mai gyakorlatát indokolt megszüntetni. A javasolt rendszerben a könyvvizsgálót az Állami Számvevőszék (ÁSZ) bízza meg, és az ÁSZ határozza meg a könyvvizsgálati programot is. Mindezzel kapacitást lehet felszabadítani az ÁSZ-nál annak érdekében, hogy a nagy kockázatot hordozó önkormányzatoknál gyakrabban, a rendszer egészére vonatkozóan legalább négyévenkénti, átfogó ellenőrzésekre tudjon koncentrálni.
3. A vagyonkezelői jog kiterjesztése, az uniós fejlesztési programokkal összefüggésben a cél- és címzett támogatási rendszer átalakítása
A vagyonkezelői jog intézménye 2005-ben került az Ötv-be, bővítve ezzel az önkormányzatok lehetőségeit az önkormányzati feladatellátásban, biztosítva azonban az önkormányzati vagyon megőrzését és egyúttal korszerű hasznosításának lehetőségét. A kezdeti tapasztalatok kedvezőek, ezért célszerű ezt a lehetőséget biztosítani a jogi személyiséggel rendelkező társulások számára is, mert ezzel is erősíthető az önkormányzati együttműködés, különösen a fejlesztési projektek eredményeként létrejött egyes beruházások üzemeltetésében (hulladékkezelés, szennyvíztisztítás, stb.). Szintén indokolt a vagyonkezelői jog intézményét egyértelműen szabályozni az önkormányzati „holdingokra” vonatkozóan.
Az uniós támogatási programok forrásainak kibővülésével párhuzamosan – a Kormány korábbi döntéseire figyelemmel – indokolt a cél- és címzett támogatások rendszerének átalakítása. További időszerű feladat a hazai önkormányzati fejlesztési támogatási formák átfogó felülvizsgálata, és az uniós társfinanszírozású programok támogatási lehetőségeivel összhangban történő átalakítása.
4. A kötelező önkormányzati közszolgáltatás mulasztásának pótlására szolgáló eszközök
Az önkormányzati rendszer működése során gondot jelent, amikor az önkormányzat nem gondoskodik valamely kötelező önkormányzati feladat ellátásáról, mivel jelenleg nincs hatékony eszköz a törvénysértés orvoslására, így sérülnek az állampolgárok ellátáshoz fűződő jogai.
Kétlépcsős eljárás kialakítása indokolt az alábbiak szerint:
• A kötelező feladat teljesítését elmulasztó önkormányzatot a közigazgatási hivatal felhívja a mulasztás pótlására.
• A felhívás eredménytelensége esetén a közigazgatási hivatal egyeztető eljárást kezdeményez, melyre meghívja a mulasztó önkormányzatot, továbbá azt az önkormányzatot, vagy más szervezetet, amelyik képes az elmulasztott közszolgáltatás pótlására.
 Amennyiben az egyeztetés során az érintett felek megállapodást kötnek, biztosított a közszolgáltatás ellátása, így további eljárásra nincs szükség.
 Egyezség hiányában az érintett önkormányzat vagy a közigazgatási hivatal bírósági eljárást kezdeményez a közszolgáltatási szerződés bíróság által történő létrehozására. A közszolgáltatás biztosításának költségei a mulasztó önkormányzatot terhelik.
Az eljárás megelőzése érdekében a törvényességi ellenőrzés az alábbi eszközökkel is erősíthető:
• A bíróság a közigazgatási hivatal kezdeményezésére megállapíthatja az önkormányzat mulasztását, kötelezheti annak pótlására.
• Amennyiben a közigazgatási hivatal kezdeményezi az önkormányzati döntés felfüggesztését, arról a bíróság gyorsított eljárás keretében dönt.
Az érdekszövetségek a javaslatot aggályosnak tartották, amennyiben az önkormányzat a finanszírozás elégtelensége miatt nem képes a feladat ellátására.
5. A körjegyzőség alakításához kapcsolódó feltételek enyhítése
A körjegyzőségek alakításánál napjainkban már indokolatlan korlátot jelent az egymással való határosság követelményének érvényesítése. A közel 18 év során a közlekedési feltételek javulásával, valamint a korszerű infokommunikációs eszközök alkalmazásával lehetővé vált, hogy ne csak az egymással közvetlenül határos települések között alakulhasson ki érdemi együttműködés a polgármesteri hivatali feladatok közös ellátásában.
A tapasztalatok alapján megfelelő előkészítés és fogadókészség megléte esetén a körjegyzőséghez történő csatlakozás időbeli korlátjának fenntartása nem indokolt. Jelenleg is élnek az önkormányzatok azzal a lehetőséggel, hogy év közben megszüntetik a körjegyzőséget és a csatlakozni kívánó önkormányzattal új körjegyzőséget alakítanak, a szabályozás megváltoztatásával, az év közbeni csatlakozás lehetőségével a jövőben ez egyszerűbbé válhat.
6. A polgármesteri és alpolgármesteri jogállás felülvizsgálata, megerősítése
Jelenleg a néhány száz lakosú községben is lehet főállású a polgármester. Sem az ellátandó feladatok nagyságrendje, sem pedig a települések anyagi teljesítőképessége nem indokolja az aprófalvakban főállású polgármester foglalkoztatását.
A szabályozásnak meg kell szüntetni azt a lehetőséget, hogy az 500 lakos alatti településeken főállású polgármestert lehessen választani.
A közvetlenül megválasztott polgármester legitimitása erős, ugyanakkor mozgástere alapvetően a képviselő-testülettől függ (az önkormányzati feladat- és hatáskörök alapvetően a testületet illetik meg). A testület meghatározó szerepét a jövőben is szükséges fenntartani, azonban a polgármester hatáskörét indokolt bővíteni.
Az érdekszövetségek a megfogalmazott javaslatokkal egyetértenek, ezen túl javasolják, hogy a képviselőtestület önfeloszlatása esetén a polgármester mandátuma maradjon meg, továbbá három hónapon belüli sikertelen alpolgármester választás esetén a képviselő-testület megbízatása szűnjön meg.
7. A bizottsági rendszer korszerűsítése
A képviselő-testületek törvényes működésének alapvető feltétele, hogy azok a szervezeti egységei kellő időben létrejöjjenek, melyek biztosítják a működés megkezdésének törvényességét, illetve a későbbi működés testületi oldalról történő szakmai kontrollját. E követelményeknek való megfelelés fontos feltétele, hogy a törvény által előírt ún. „kötelező” bizottságok időben – már a képviselő-testület működésének megkezdésekor – megalakuljanak. A 2006. évi választások során tapasztalat volt, hogy a képviselő-testületek egy jelentős részénél nem fordítottak gondot e bizottságok alakuló ülésen történő megválasztására, a testületi munka e bizottságok kontrollja nélkül folytatódott. Az önkormányzati törvénynek kell kimondania, hogy ezeket a bizottságokat a képviselő-testület alakuló ülésén köteles létrehozni.
8. Egyes összeférhetetlenségi szabályok felülvizsgálata
Az összeférhetetlenségi eljárással kapcsolatos szabályok nem megfelelő, vagy szándékos félreértelmezése szükségessé teszi az eljárás még részletesebb szabályozását. Jelenleg a polgármesterre, illetve a települési képviselőre van bízva, hogy a megválasztásakor már meglévő, vagy a későbbiekben keletkezett összeférhetetlenséget 30 napon belül megszüntesse. Ennek azonban több esetben nem tettek eleget az érintettek.
Garanciális szabályt jelent, ha a polgármester, illetve a települési képviselő a megválasztását követően kötelező összeférhetetlenségi eljárásban nyilatkozik a meglévő foglalkoztatási viszonyairól, az esetleges összeférhetetlenségi okokról.
Az érdekszövetségek a fentieken túl javasolták az összeférhetetlenség kiterjesztését az intézményvezetőkre, illetve, hogy a polgármesterjelölt ne lehessen egyidejűleg képviselőjelölt is (a listán szerepelhet).
9. Az új község alakításához szükséges feltételek szigorítása
A jelenlegi, Ötv-ben foglalt szabályozás az új község alakításának egyik – leginkább mérhető – paraméterének az új községgé alakulni szándékozó lakott településrész legalább 300 fős lakosságszámát tekinti.
Indokolt a törvényben az új község alakításának alapkövetelményét 300 fő helyett 1000 főben meghatározni. Szükséges emellett felülvizsgálni az új község alakításához, a településegyesítés megszüntetéséhez kapcsolódó részletszabályokat annak érdekében, hogy a területszervezési eljárás keretében megalakuló új települések elmúlt években is tapasztalható működési problémái elkerülhetők legyenek.
10. A csatlakozó község intézményének létrehozása
Számolni kell azzal is, hogy egyes települések – elsődlegesen a lakosságszám csökkenése miatt – hosszabb távon nem lesznek képesek a helyi önkormányzáshoz fűződő jogok gyakorlására (testületet vagy polgármestert nem lesznek képesek választani).
E települések törvényben meghatározott esetekben – amennyiben objektíve lehetséges az önálló döntéshozatal – önként, más befogadó településsel megállapodva, vagy ennek hiányában a köztársasági elnök döntése alapján kötelezően csatlakozó községgé válnak. Választópolgáraik más befogadó település választópolgáraiként vesznek részt az önkormányzásban, emellett saját településnevüket megtarthatják, és településrészi önkormányzatot működtethetnek.
Az érdekszövetségek a csatlakozó község kötelező változatát nem támogatják.