Tisztelettel köszöntöm e nívós szaklap valamennyi olvasóját abból az alkalomból, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyével kapcsolatos írásokat tartalmazó számot forgathat.

Jász-Nagykun-Szolnok megye 1876-ban jött létre a történelmi Jászságból, Nagykunságból és Külső-Szolnok vármegyéből. Ezek egységét és máig meglévő különbségét a megye címre is szimbolizálja.
Vidékünk szárazföldi és vízi utak kereszteződésében fekszik, amely sok évszázadon át a hadak útját is kijelölte. Így az itt maradás és megmaradás mindig nagyobb erőfeszítéseket kívánt, mint a Kárpát-medence szerencsésebb tájain. E nehézségeket csak tetézték a rendszeresen visszatérő árvizek és aszályok. A XIX. század világméretekben is meghatározó tájformáló beavatkozásai teremtették meg az alapjait egy erőteljesebb fejlődésnek.
Megyénket méltán nevezik az Alföld szívének, egész területe síkság és mégis mennyi változatosság jellemzi. A Jászság szelíd lankái, a szikár nagykunsági puszták, a szikes Hortobágy, a kunhalmok sorai, a romantikus Tiszazug, a Tisza-menti galéria erdők és holtágak, a Tisza-tó – külön-külön is érdemesek a felfedezésre, együtt pedig sokszínű világot alkotnak. Azt a 18 várost, 60 községet, 7 kistérséget, ahol 400 ezer ember kíván boldogulni, gyarapodni.
A mozaikos táj változatos kultúrát formált. A virágzó népművészet és az élő hagyományok a magyar kultúra megbecsült értékeit hozzák létre. A megye kitűnő iskolái évszázadok óta jól képzett fiatalokat és számos nagy tudóst, művészt, közéleti embert adnak a hazának. A színvonalas tudományos műhelyek, a szolnoki művésztelep és színház, a kibontakozó irodalmi és zenei élet, a sportolók sikerei, a számtalan kisebb-nagyobb rendezvény elviszik a vidék jó hírét mindenfelé.
Bár a megye az ország szegényebb keleti felében van – hiszen az egy főre jutó bruttó hazai termék az országos kétharmadát éri el –, mégis adottságai és eredményei alapján biztató jövő körvonalazódik. A főváros közelsége, a kedvező mezőgazdasági adottságok, a jó megközelíthetőség, az erőteljesen fejlődő jászsági és Szolnok környéki ipar, az ipari parkok gyarapodása, a mára kiépült infrastruktúra, a tiszai árvízvédelmi rendszer teljessé tétele, a vasúti óriás beruházások, a belátható időn belül megvalósuló gyorsforgalmi utak, az óriási termálkincs, a fellendülő idegenforgalom, a megőrzött természeti környezet – mind-mind jobb életet ígér. Amire, valljuk be, szükségünk is van. Erőteljesebb bekapcsolódást az ország és Európa vérkeringésébe, vonzó célt a befektetőknek, pihenést és élményt a turistáknak, biztos jövőt a polgároknak.
A megye, a kistérségek, a települések, a vállalkozások, a különféle szervezetek és az egyének tervei e cél elérését szolgálják. Csak hagyni kell őket ezek elérésére, és ebben talán egy kicsit segíteni.
Kívánom, hogy haszonnal forgassák e lapszámot. Egyúttal pedig hívom és elvárom Önöket Jász-Nagykun-Szolnok megyébe.