Cikkemben a járásnak – mint igazgatási szintnek – a hierarchiába való visszahozásáról, illetve ennek szükségességérôl kívánok néhány gondolatot közreadni. Dr. Boros Péter volt belügyminiszter az Autonómia 50. jubileumi számában „A járás nagyszerű találmány” című megnyilatkozása, Felkai László BM Közigazgatási államtitkár és Kara Pál helyettes államtitkár a régiók szerepét érintô, a JEGYZÔ 2000/1. számában közreadott nyilatkozata reagálásra késztet.
A járási igazgatási szint lényege: a közigazgatás egyes feladatait sem magasabb szintre nem lehetett telepíteni, sem a települési önkormányzatokhoz nem lehetett decentralizálni.
Soha egyetlen település részérôl sem vetôdött fel a járás „haszontalansága”. A hetvenes években, a több évszázad megpróbáltatásait kiálló igazgatási szintet mégis elérte a „végzet”. A hetvenes évekre esik a falusi közigazgatás felülrôl szervezett körzetesítése. A szakmaiság túlhangsúlyozásának a községek önállósága esett áldozatul. Egy részükben nem maradt értelmiségi, az iskola egyes tanulócsoportjait és a közigazgatást más településre centralizálták, így a vezetô nélküliség terhe nehezedett az ilyen településekre. A rendszerváltozást követôen, az érintett települések elsô lépései között volt, hogy a „béklyótól” megszabaduljanak, és létrehozzák az önkormányzat szerveit. Nyilvánvaló azonban, hogy megfelelô társadalmi háttér nélkül tartós változást nem lehet elérni.
A járás intézményérôl vallott megnyilvánulásokban kifejezésre jutó véleményekkel egyetértve, azok alátámasztására és – ha lehet – formai és tartalmi alkalmasságuk megvalósításának elôsegítése érdekében csupán vázlatosan fogalmazok meg néhány megjegyzést.
1. Ha végre eljutottunk addig, hogy az objektív követelményeknek megfelelôen a megye és a községek közé igazgatási szintet szervezünk, akkor az „járás” legyen. Volt járásbíróság, járási rendôrkapitányság, járási földhivatal, járási tisztiorvos, járási gazdasági felügyelô stb., amelyek érdekes módon megmaradtak, csak az elnevezésük változott városira vagy körzetire. Csak az állampolgárok mindennapos ügyei intézésére szolgáló „járási hivatal” szűnt meg. Újabban az okmányirodák és a Munkaügyi Kirendeltségek felállításánál figyelembe vették a kiemelt településeket.
2. Ha azt akarjuk, hogy a járás a körébe tartozó települések érdekeit a követelményeknek megfelelô objektivitással szolgálja, akkor a feladatellátást a várostól, kiemelt településtôl külön álló szervezetre kell bízni. A mostani kistérségekhez telepített feladat- és hatáskör gyakorlásánál, az operativitásnál és a kapcsolattartásban is problémák vannak. A városi, kiemelt község önkormányzati jegyzôinek éppen elég elfoglaltságot ad az önkormányzati, költségvetési (pénz- és vagyongazdálkodási, helyi hatósági), szociálpolitikai, igazgatási feladatok ellátása. Nincs és nem is lesz idejük a térséghez tartozó 15-20 (esetleg több) település ágazatpolitikai, fejlesztési és hatósági ügyeivel foglalkozni. Ha ehhez hozzátesszük az önkormányzatok életében egyre nagyobb súllyal jelentkezô különbözô feladatok önkormányzati társulás útján való megvalósításának szükségességét – amelyek most is a hiányzó koordinációra tartanának igényt –, érzékelhetô, hogy ezek csak ez irányú felelôs szervezet közreműködésével lehetnek eredményesek. Ez felsôbb szinten is érzôdik, de mintha a kezelése nem az ügy jelentôségével állna arányban.
