Bocs, nô vagyok! 2000/2

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Jász-Nagykun-Szolnok Megye

Bocs, nô vagyok! 2000/2

II. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Turóczi István Zoltánné jegyzônô Jászboldogháza




”…csak férfi és nô együtt teszik az embert.”
(Kant)

Csecsemôkorban a nemeket színekkel különböztetjük meg egymástól. Fiúknak kék, lányoknak rózsaszín. Az életkor elôrehaladtával a nemi jellegek hangsúlyosabbá válása – színek nélkül – jelzi a köztük lévô különbségeket.

 

A vezetôi székben a nôkkel és a férfiakkal szemben megfogalmazódó társadalmi elvárások és az ezekkel összefüggésben álló, magukat makacsul tartó elôítéletek miatt tudunk különbséget tenni nôk és férfiak között.
Ha az iskolai végzettséget vesszük vizsgálat alá, a nôk igen elônyös helyzetben vannak.
Az egyetemi, fôiskolai oklevelet szerzett nôk aránya (%)
       1996  1997  1998

 

Állam- és Jogtudományi Kar  48,0  48,1  49,0

Közgazdaság-tudományi Egyetem   50,5  50,3  47,9

Műszaki egyetemek     18,8  20,0  19,9

Műszaki fôiskolák     15,4  16,0  18,2

Közgazdasági fôiskolák    74,8  71,2  65,5

Kereskedelmi és Vendégl. Fôiskola  68,5  68,5  66,6

Államigazgatási Fôiskola    80,7  80,8  61,6


Vajon hol kezdôdik a nôk hátránya?
Álljon itt példaként egy telefonbeszélgetés:
– Igen tessék. Miben segíthetek?
– A jegyzô úrral szeretnék beszélni.
– Nincs szerencséje, nô vagyok.
– Elnézést. Általában férfi a jegyzô.
– Igen. Ez a kivétel.

A sztereotípiák kialakulása már a pályázatok elbírálásakor megjelenik.
Egy másik példa (a képviselô-testület tagjainak – ahol 70-80% férfi – megnyilvánulása):
– Hiszen ez nô!
– Pech, ezen nem lehet segíteni.
– Fiatal.
– Na és, majd megöregszik.
– Tud annyit, mint egy férfi?
– Hát ezt nem tudjuk. Az oklevele, bizonyítványa ugyanaz, a pályázati feltételeknek megfelel, de…
– De nem kell annyi fizetést adni, mint egy férfinak. Elég a bérszorzó, nem kell személyi bér, költségtérítés stb. Határozottan vannak elônyei!
– Szavazzunk!
Ha a pályázó csak nôi vonásokkal van felruházva, ekkor feláll, és búcsút int a pályáztatónak. A többség azonban, aki erre a hivatásra adja a fejét, már itt megmakacsolja magát: „Ahhoz, hogy elfogadjanak és értékeljenek, szakmán belül is többet kell produkálnom férfikollégáimnál. Ez nem panasz. Ez realitás.”
A városok, megyei jogú városok, fôvárosi kerületek és a megyei önkormányzatok jegyzôi, fôjegyzôi körében több férfit találunk. Azokon a szinteken valóban a vezetôi szín érvényesül.
A kistelepüléseken, ahol minimális a dolgozói létszám, kevés a felsôfokú végzettségű – sok esetben csak maga a jegyzô – a jegyzô nemcsak vezetô, hanem ügyintézô is. A vezetôi megbízatás kevésbé érvényesül. Ha hiányzik az ügyintézô (szabadság, továbbképzés, betegség), helyettesíteni kell. A közigazgatási, hivatali munkakörök – a pedagógus, egészségügyi munkakörökhöz hasonlóan – elnôiesedtek, ezáltal a nôi jellemvonások, az empátia, odafigyelés, önfeláldozás, az alkalmazkodóképesség állandóan és hangsúlyozottan jelen van. Az önkormányzat intézményeinél dolgozók többsége is nô (óvoda, iskola, egészségügy, közművelôdés stb.).
Az önkormányzat képviselô-testülete, ahol a döntések születnek, többségében férfiakból áll, a Parlamentben a nôk aránya 8,7%.
A jegyzônô ott áll a férfivezetésre szakosodott államapparátusban, képviselô-testületben és a mindezeket szolgáló elnôiesedett hivatallal és intézményhálózattal.
Aki nôi nemében ezt a vezetôi széket választja, nehéz út elôtt áll. Alapvetôen kiegyensúlyozott családi háttérrel kell rendelkeznie, enélkül az elvárt teljesítményt nem tudja nyújtani. S ha ez megvan, talán még ezt is irigylik tôle. Nincs perpatvar, legalább egy magatartási zavarokkal küszködô gyermek, vagy egy jó alapos betegség, ami igazán kizökkentené a vezetôi székébôl.
A jegyzôi hivatás ugyan nem tűr el szubjektivitást, de mivel a jegyzô is ember, így érzelmeket, érzéseket közvetít. Nem a jogszabályok végrehajtásában, hanem a jogszabályi lehetôségek között.
Van jegyzô, aki a fia és a férje elvesztése után még mindig szakmailag, emberileg talpon van, és jól végzi a munkáját. Egyenesen félelmetes. A közvélemény szerint már nem is nô, hiszen egy „igazi nô” ettôl már összeroppant volna. Akkora a nyomás, nem roppanhat össze, nem fordíthat hátat, mert vége.
A férfi képviselôk a „feszített” testületi ülés után még összeülnek egy kávézóban, és levezetô beszélgetést folytatnak. Ha a jegyzô férfi, talán velük tarthat, de egy nô nem.
Arra a „naív” kérdésre, hogy a plenáris ülésen miért üres a terem, egy országgyűlési képviselô a következôt válaszolta: „Gondolja, hogy az ülésen dôlnek el az igazi nagy kérdések? Azért vannak a kávézók, a büfék és a mellékhelyiségek”. Hihetetlen, de igaz.
A közvélemény még mindig alkalmasabbnak tart egy férfit a vezetôi posztra, mint egy nôt. Magyarországon a nôk által végzett tevékenységeket a társadalom kulturálisan erôteljesen alulértékeli. Az általános feltételezések szerint a nôk „igazi” szerepe a feleség státus, a keresôtevékenység pedig másodlagos, kiegészítô jellegű, ezzel szemben a férfiak életének középpontjában a foglalkozás, a munka áll, minden egyéb tevékenységet ez szervez meg.
Soraimmal a nô-férfi megmérettetés jelenlegi helyzetét akartam felvillantani az évezred utolsó évében egy új század elôestéjén.
Létezik másik szín is, nemcsak a kék. A nôk között is vannak alkalmas, megfelelô tudással rendelkezô jegyzôk, és a férfi jegyzôk között is találhatók kevésbé alkalmasak és kisebb tudásúak.
A testületek bármennyire férfi többségűek, megbízhatnak a jegyzônôk szakmai tudásában. A tudás nem attól jó vagy rossz, hogy férfi vagy nô van a birtokában. A tudás emberhez van mérve, és mint e cikk mottója is jelzi, „…csak férfi és nô együtt teszik az embert.” A megmérettetés alapja pedig a szakmai tudással, emberséggel, becsülettel elvégzett munka.
Ezeknek a kérdéseknek, sokszor láthatatlan „csapdáknak” többnyire maguk az érintettek sincsenek tudatában. Az esélyegyenlôtlenségeket minden egyes generációnak újra és újra saját magának kell megtapasztalnia. A nôi érdekek megfelelô képviselete csak akkor valósulhat meg, ha a nôknek nem kell feladniuk nôi mivoltuk lényegét, hanem éppen nôként tudnak jól dolgozni, együttműködni férfi kollégáikkal.


 

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu