A gyermekek védelmérôl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény a különbözô ellátási formák szabályozásával megteremtette többek között annak a régen megfogalmazott igénynek a lehetôségét, hogy a gyermekek elsôsorban családjukban nevelkedjenek, és csak végsô esetben kerüljenek ki a már megszokott családi, iskolai, baráti környezetbôl.

A pénzbeli és természetbeni gyermekjóléti ellátások biztosítása, illetve a gyermek családból történô kiemelése, intézeti elhelyezése eddig is a gyermekvédelem eszközei voltak, még akkor is, ha ezek nem minden esetben jelentettek megnyugtató megoldást.

A gyámhatóság részére az egyik legtöbb gondot az okozta és okozza még ma is, hogy miként segítsen azokon a családokon, amelyekben a gyermekek nevelése, gondozása, felügyelete átmenetileg megoldatlan. A szülô alapvetôen alkalmas és képes is a gyermek nevelésére, azonban elôfordulhat, hogy betegség, átmeneti lakásgond miatt szülôi feladatainak ideiglenesen nem tud eleget tenni. A szülô, de különösen a gyermek részére rendkívül megrázó esemény a vérszerinti családtól való elszakadás. Ezért nagyon fontos, hogy az átmeneti elhelyezést – a helyet, ahol a gyermek biztonságban, testileg, lelkileg jól érzi magát – a szülô és a hatóság közösen válassza meg, ezáltal enyhítve a gyermekben jelentkezô szorongást és feszültséget. Fontos, hogy az átmeneti elhelyezés ideje alatt, a szülô és a gyermek napi kapcsolatban maradjon. Mindezeket az elvárásokat képes biztosítani a helyettes szülôi hálózat.

A törvényi szabályozás az önkormányzatok számára választási lehetôséget és nagy mozgásteret ad az által, hogy az ellátás formáinak megválasztását rájuk bízza; kötelezôen csak azt írja elô, hogy valamilyen formában – saját intézmény fenntartásával vagy szerzôdéskötéssel – gondoskodni kötelesek az átmenetileg felügyelet nélkül maradt gyermekekrôl.

Önkormányzatunk – amikor arról döntött, hogy a gyermekek átmeneti elhelyezését helyettes szülôi hálózat működtetésével oldja meg – figyelembe vette, hogy Kisújszálláson a 13 251 lakosból 3500 fô a gyermekek száma, és közülük évente csupán 10-14 gyermek részére szükséges átmeneti elhelyezést biztosítani. Mindebbôl következik, hogy a város számára nincs szükség gyermekek vagy családok átmeneti otthonának intézményi formájára, azonban valamilyen ellátási formát találni kell az igénylôk részére.

A helyettes szülôi hálózat kiépítése, megszervezése városi szinten összetett feladat, hiszen az annak ellátására alkalmas szülôk felkutatása, kiválasztása, felkészítése, szakmai tanáccsal való ellátása, kijelölése és a helyettes szülôi hálózat működési engedélyének kiadása különbözô szervek kötelessége.

Tisztában voltunk azzal, hogy a hálózat megszervezése mind a gyámhatóság, mind a gyermekjóléti szolgálat részére nagy kihívást jelent, de bíztunk benne, hogy az eredmény megéri a fáradságot.

A legkönnyebb talán az alkalmas személyek felkutatása volt, és ekkor érkeztünk az egyik nagy problémához, a felkészítô tanfolyam szervezéséhez.
A felkészítô tanfolyam oktatói képzésének szervezésérôl, tananyagának kidolgozásáról a Szociális és Családügyi Minisztérium egyetértésével a Módszertani Intézet köteles gondoskodni. Úgy érezzük, hogy ezen a területen magunkra hagytak bennünket, és kiszolgáltatottak vagyunk különbözô egyesületek és szervezetek pénzügyi kínálatának. Nem tudjuk, hogy ezek közül kik tekinthetôk akkreditált szerveknek, és a felkínált tanfolyamok tartalma, valamint azok ára mennyiben arányos. Gondjainkat csak tovább növeli az, hogy bizonytalan a felkészítô tanfolyam elvégzése a kiválasztott helyettes szülô részérôl is.

Véleményünk szerint a vázolt probléma megoldása igen egyszerű és a gyermekvédelmi jogszabályok a megoldási lehetôséget – a sorok között olvasva – fel is kínálják. A nevelôszülô és a helyettes szülô feladatai szinte teljesen azonosak, csupán a családba fogadott gyermek jogviszonyában, illetve a tevékenység működtetésében és az anyagi juttatásban mutatkoznak eltérések. Amennyiben a nevelôszülô helyettes szülôi feladatokat is elláthatna, úgy a felkutatás, a kiválasztás, egyedi ügyben történô kijelölés és a felkészítô tanfolyamok kiválasztásának problémája is megoldódna. Ennek a megoldásnak a helyi önkormányzatokon kívül a területi gyermekvédelmi szakszolgálatok is örülnének, illetve ezzel a gyermekek védelme sem szenvedne csorbát, és nem utolsósorban már most megkezdôdhetne a helyettes szülôi hálózat engedélyeztetése és hamarosan a működése is.

Vajon – mind a működtetés, mind a finanszírozás oldaláról – a kedvezô szabályozás ellenére miért nem terjedt el ez a forma? Mi az oka, hogy a települések nem élnek ezzel a lehetôséggel?