“Államosítani” kellene az építésügyi igazgatást? 2000/2

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Építésügy

“Államosítani” kellene az építésügyi igazgatást? 2000/2

II. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Lencsés Károly



Az építésügyi hatósági tevékenység jelenlegi rendszerét érdemes lenne újragondolni – nyilatkozta lapunknak Dénes György, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium építésügyi hivatalának helyettes vezetôje, aki a korábban kidolgozott koncepciókkal egyetértve változatlanul úgy véli, hogy a centralizált állami építésügyi hivatalok hatékonyabban, szakszerűbben és költségtakarékosabban láthatnák el ezt a feladatot.

 

Jelenleg a városi jegyzôk mindegyikének, illetve körülbelül négyszáz községi önkormányzat jegyzôjének biztosítanak kiemelt építésügyi hatósági jogkört, míg az általános építésügyi hatósági hatásköröket – ez az ügyek meglehetôsen szűk körében jogosít érdemi intézkedésre – az összes jegyzô gyakorolhatja. Az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló, 1997. évi LXXVIII. számú törvény szabályozási koncepciója az építésügyi igazgatási hatáskörök telepítésére a mai rendszerhez képest azonban más megoldást tartalmazott. Az akkori elképzelések szerint dekoncentrált szervként állami építészeti hivatalok jöttek volna létre, és ezek mintegy 150 kistérségben – gyakorlatilag a városok többségében – működtek volna. Ezt indokolták a szakmai és pénzügyi szempontok, hiszen ezekben a hivatalokban biztosítani lehetett volna a szakszerű munkavégzés személyi és tárgyi feltételeit, mégpedig a lehetô leggazdaságosabban. A helyhatóságok azonban – az önkormányzati alapjogok sérelmére hivatkozással – ezt a megoldást elutasították, megfeledkezve arról, hogy az építésügyi igazgatás állami hatósági feladat, bár addig kétségkívül a települési jegyzôk hatáskörébe utalták azt. Az viszont szakmailag tarthatatlanná vált, hogy a 3200 település mindegyikén ugyanazon építészeti igazgatási hatásköröket gyakorolják, hiszen ennek a feltételeit az önkormányzatok döntô többsége, már csak anyagi okok miatt sem lehetett képes megteremteni.

Kevés a szakember

A megalapozott szakmai elképzelésekkel szemben született kompromisszumos megoldás több bizonytalansági elemet is tartalmaz – hangsúlyozta a fôosztályvezetô-helyettes. Erre utal, hogy – elsôsorban a személyi feltételek hiánya miatt – még a városi jegyzôkhöz telepített hatáskörök gyakorlása sem mindig zökkenômentes. Miután az építésügyi hatósági feladatok finanszírozása csak részlegesen megoldott, egy korábbi vizsgálat szerint akadtak olyan önkormányzatok is, ahol nem foglalkoztattak megfelelô szakképesítéssel rendelkezô építészt. Ennek oka részben az, hogy a település adottságai, de még inkább az alacsony jövedelem miatt nem képesek megtartani a jegyzôt igazgatási tevékenységében támogatni képes, fôiskolát vagy egyetemet végzett, felkészült szakembert. Ugyancsak gondot okoz, hogy az önkormányzatok egy része más feladatokkal is megbízza az építészt, például tôle várják a helyhatósági beruházások lebonyolítását, esetleg más, ugyancsak műszaki végzettséget igénylô feladat elvégzését. Emiatt háttérbe szorulhat a tényleges hatósági tevékenyég, például az építési engedélyek érdemi kontrollja, illetve a kivitelezés ellenôrzése.

Hiányos ellenôrzés

Az ellenôrzés Dénes György szerint egyébként általában is problematikus. Ehhez a körzetközponti önkormányzatnál megfelelô létszámra és gépkocsira lenne szükség, hiszen egyik-másik városhoz 30-50 község tartozik. Ha pedig elmarad a folyamatos helyszíni kontroll, senki nem szerezhet érvényt a hatósági elôírásnak, és az engedélyezési tervben foglaltak betartását, illetve az azoktól való eltérést is csak szinte véletlenül tárhatják fel, esetleg már csak a kivitelezés olyan kései szakaszában, hogy a bontáson kívül más megoldás szóba sem jöhet. Ennél sokkal szerencsésebb lenne, ha a polgárokat a folyamatos ellenôrzéssel szorítanák rá a szabályok betartására, és nem a kétségkívül sokkal fájdalmasabb szankciókkal. A jelenlegi megoldásból további gond is származik: a rendszer az összeférhetetlenség feloldására csak részlegesen alkalmas. Az önkormányzat saját ügyeiben ugyanis nem járhat el, a szomszédos körzetközpont pedig – részben az ezzel kapcsolatos költségek miatt – esetenként nem szívesen működik közre a másik város helyhatósága vagy intézménye saját létesítményeinek építési engedélyezési eljárásában.
A fôosztályvezetô-helyettes úgy véli, még inkább ellentmondásos a helyzet azokon a településeken, amelyek maguk kérték a kiemelt építésügyi igazgatási hatásköröket. A törvény erre abban az esetben ad módot, ha az önkormányzat vállalja a feltételek biztosítását. Az eredeti javaslat szerint ehhez legalább három szakembert kellett volna alkalmazni, a jogszabály azonban végül is csak egyetlen felsôfokú építészdiplomával rendelkezô mérnök foglalkoztatását szabta meg. Egy emberre pedig nem lehet hatósági jogkört alapozni, mert ô bármikor kieshet a munkából, a helyettesítése pedig teljesen megoldatlan – jelentette ki Dénes György. Elvileg ezt a feladatot társulásos formában is elláthatnák, de a fôosztályvezetô-helyettes szerint a társulások gyakorta nem bizonyulnak állandónak, vagyis túl nagy a mozgás, ezért instabil a rendszer.
Az általános építésügyi hatósági jogkör valós tartalma a közelmúltban is tovább szűkült, mégsem tekinthetô optimális megoldásnak, hogy ez a hatáskör valamennyi települési jegyzôt megilleti. E körbe tartozik ugyanis az engedély nélkül felhúzott vagy átalakított építmények bontásának elrendelése, amit a gyakorta helyben lakó igazgatási szakember aligha fog elrendelni. Ezt a vélekedést az érintettek nyilvánosan nem cáfolják. Éppen ezért a bontás elrendelését kifejezetten kívánatos lenne a döntést az adott településtôl lehetôség szerint független, a helyi szempontokon felülemelkedni képes építésügyi hatóságra bízni.

Gazdasági vagy politikai nyomás

Dénes György részletekbe nem kívánt bocsátkozni, azt viszont maga sem tagadta: nem kizárt, hogy a jegyzôt nemcsak a lakosság hangulata, hanem más szempontok is befolyásolhatják. Esetenként az önkormányzati testületek, sôt a polgármesterek sem tanúsítanak megfelelô önmérsékletet, és bizonyos esetekben hajlamosak arra, hogy nyomást gyakoroljanak a hatósági jogkörben eljáró jegyzôre. Egy polgármester nyilvános fórumon állítólag még azt is kijelentette: mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az általa irányított településen az kap építési engedélyt, akinek ô adni akar. Dénes ezeket a vélekedéseket nem kommentálta, azt viszont elismerte, hogy a jegyzôtôl a jelenlegi szabályozás mellett aligha várhatunk a felette munkáltatói jogokat gyakorló testület vagy polgármester álláspontjától távol esô döntéseket.
A hatósági tevékenység színvonalát illetôen meglehetôsen vegyes a kép – válaszolta kérdésünkre Dénes György. A magyarázat egyebek mellett az, hogy tapasztalatai szerint az önkormányzatoknál kevés a magasan képzett és megfelelô gyakorlattal rendelkezô építész. Ennek oka többek között az, hogy a személyi állomány az utóbbi idôszakban szinte kicserélôdött, a fiatalok pedig nem tekintik életpályának a közszolgálatot, ezért nagy a fluktuáció. Sokan csak azért jönnek a közigazgatásba, hogy megfelelô kapcsolatrendszert építsenek ki, és hamarosan a nagyobb jövedelemmel kecsegtetô versenyszférába távoznak. Egy kisebb városban ez a rutinfeladatok ellátását talán nem akadályozza, az viszont már kérdéses, hogy pályakezdôk alkalmasak-e például egy üzletközpont építési engedélyezési eljárásának lefolytatására, illetve a kivitelezés folyamatos ellenôrzésére.
Ez egyébként további kérdéseket is felvet. Például azt, hogy a nagy ipari beruházások vagy a bevásárlóközpontok létesítése egy-egy kistérség életére gyakorol befolyást, miközben a döntés joga kizárólag az adott területet birtokló önkormányzaté. A helyhatóságok a multinacionális cégek jelentkezése esetén ráadásul hajlamosak engedményeket tenni, és a remélt elônyök fejében esetleg a létesítmény közvetlen környezetében élô polgárok szempontjait is hátrább sorolják, megfeledkezve arról, hogy a település életét évtizedekre befolyásoló döntésekrôl van szó. Ilyen esetekben gyakran nagyobb körültekintésre, a környezô települések önkormányzatainak bevonására, az érintett térségre kiterjedô egyeztetésekre lenne szükség, amire ma legfeljebb elvétve lehet példa.

Felügyeleti problémák

A megyei közigazgatási hivatalok másodfokú hatóságként, illetve törvényességi ellenôrzési jogkörükben is gyakorolnak bizonyos felügyeletet az önkormányzatok építésügyi igazgatási tevékenysége felett, lehetôségeik azonban korlátozottak – véli Dénes. Az FVM építésügyi hivatala szintén folytat ellenôrzéseket, ám évente legfeljebb harminc-negyven településre jutnak el, ami rendkívül kevés. Így gyakran elôfordul, hogy az is csak utólag derül ki: törvénysértô határozatok emelkedtek elsô fokon jogerôre. Ebben az esetben pedig az intézkedésre kevés a lehetôség, hiszen gyakorta jóhiszeműen szerzett jogokról van szó, amelyek gyakorlását utóbb már nem lehet korlátozni. A megalapozatlan döntésekrôl a közigazgatási hivatalok is leginkább akkor szereznek tudomást, ha az érintettek valamelyike fellebbezést terjeszt elô. Ennél sokkal szerencsésebb lenne, ha a jelenleginél gyakrabban kerülne sor segítô szándékú ellenôrzésekre, amelyek célja egyebek mellett az egységes jogalkalmazási gyakorlat kialakítása lehetne. A joganyag ugyanis 1998-ban teljes egészében megváltozott, és nem kizárt, hogy még mindig akadnak „fehér foltok”.

Szakmai igény a törvénymódosítás

Mindezek alapján Dénes György állítja: az építésügyi hatósági tevékenység jelenlegi rendszerét érdemes lenne újragondolni. Változatlanul úgy véli, hogy a centralizált állami építésügyi hivatalok hatékonyabban, szakszerűbben és költségtakarékosabban láthatnák el ezt a tevékenységet. Ez nem az állam centralizációs törekvéseinek megnyilvánulása lenne, hiszen az építésügyi igazgatás csupán az önkormányzathoz telepített állami hatósági feladat és nem önkormányzati alapjog. A rendezési terv kidolgozása, illetve a helyi építési szabályzat kibocsátása az önkormányzat hatáskörébe tartozik, az engedélyezési eljárás azonban már nem szükségszerűen helyhatósági tevékenység. A települések egyébként az épített környezetet meghatározó módon alakíthatnák ma is a rendezési tervekkel és a helyi építési szabályzattal, ám szívesebben szólnak bele az egyedi hatósági ügyekbe, ami nem feltétlenül jó gyakorlat.
A közigazgatás korszerűsítése a kormányprogramban meghatározott feladat, és az építésügyi hatósági tevékenység felülvizsgálatát sem érdemes ettôl elszakítva elvégezni. Változásra ezért csak akkor kerülhet sor, ha kialakult az új struktúra, és tisztázódott az elsô- és másodfok helye, szerepe, s döntés születik többek között a régiók esetleges igazgatási funkcióiról. Dénes György hangsúlyozta: addig viszont a jelenlegi struktúrában kell dolgozni, keresve a lehetôséget a szakszerűség, a színvonal javítására, a közérdek és a jogos magánérdekek feltétlen érvényesítésére.


 

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu