Beköszöntő a Jegyző bemutatkozó számában

2009-11-24 I. évfolyam, 1. lapszám

Szerző(k):
dr. Tóth Zoltán főszerkesztő

Kedves Kolléganők és Kollégák!

A magyar közigazgatás sarokkövei a jegyzők. Örömömre szolgál, hogy eddigi 20 éves pályafutásom alatt 15 évig kollégáknak szólíthattam Önöket, és ezáltal én is egy lehettem a sarokkövek közül. Most, hogy az Alkotmánybíróságon munkatársként dolgozom, megkísérlem a tapasztalataimat összegezni, és egy olyan szakmai folyóiratot indítani, amely Önökhöz és elsődlegesen Önökhöz szól.

„A JEGYZŐ” nem kacsingat a pártokra, nincsenek politikus „barátai”, nem megértő a képzetlen vagy hanyag köztisztviselők anyagi nehézségeivel és nem várja a csodát, amely egy csapásra megváltást hoz mindenkinek. „A JEGYZŐ” tiszteli az ügyfelet, mert a köztisztviselő a népet szolgálja, sőt még a tiszteletlen ügyfelet is szolgálja, mert az emberi és állampolgári jogok akkor is érvényesek, ha valaki azt kultúrálatlanul adja elő. „A JEGYZŐ” lojális a Magyar Államhoz (az Országgyűléshez, a Kormányhoz, a képviselőtestülethez, a polgármesterhez) mindaddig, amíg törvényesen választották meg őket tisztségükre és az Alkotmány keretei között működnek.

„A JEGYZŐ” kötelmei nem új keletűek, 1848-tól a polgári forradalom győzelmétől, a nép által először megválasztott magyar Országgyűléstől számítódik. A jegyzők több mint 150 éve vesznek részt a parlamenti és önkormányzati választások előkészítésében, lebonyolításában. A közigazgatás ezen „ünnepnapi” tevékenységének szüneteiben – a 4-5 éves ciklusban – a hétköznapi kemény munkát kell elvégezni. A köztudat a tanítókat tartja a nemzet napszámosainak, de ez a megnevezés a jegyzőkre is vonatkozhat. Változó történelmi és politikai körülmények között – 150 év alatt hány generáció váltotta egymást?! – a tisztességes és lojális munka megbecsülést érdemel. A 150 évben háború és polgárháború, önkényuralom és féldemokrácia, kemény és puha diktatúra váltogatta egymást. Nincs egy évtizede, hogy demokráciában élhetünk…

A jegyző számára a stabilitást a birtokba vett (megküzdött) szakmai tudás adta és adja. A törvények keretei között működő jegyzőnek is számolnia kell azzal, hogy ő nemcsak szakértő. „A JEGYZŐ” közéleti ember, akinek a szaktudása szükséges, de önmagában elégtelen feltétel: munkája politikai tevékenység, mert társadalmi problémák megoldásával foglalkozik; de nem pártpolitikai elkötelezettség, mert a jogszabályok pártsemleges, mindenkire kötelező

végrehajtása a dolga. „A JEGYZŐ” szolgálja, de NEM SZOLGÁJA a képviselőtestületnek, a polgármesternek, az államigazgatási hierarchia képviselőinek, az ügyfeleknek. A szolgálat alázatát és a tisztesség gerincét a magas fokú tudás és a jegyzők egymásközötti szolidaritása teremtheti meg.

„A JEGYZŐ” a Jegyzők Országos Szövetségének és a Városi Jegyzők Egyesületének hivatalos lapja.

„A JEGYZŐ”-t írja a jegyző! Több mint 3000 önkormányzatnál dolgozik jegyző – beleértve – a körjegyzőségeket is. Ha egy jegyző egy évben egy oldalt ír a tapasztalatairól „A JEGYZŐ”-nek, máris gyakrabban kell megjelentetni folyóiratunkat! Számítunk a főjegyzőkre is (Tőlük évente legalább 10-10 oldalt várunk), mert jegyzőként kezdték a pályát, sőt az aljegyzőkre is, mert egyszer valahol jegyzők lesznek… „A JEGYZŐ”-nek a levelezési rovatába –külön személyreszóló felhívás nélkül is – várjuk a kolléganők és kollégák tapasztalatainak összegezését ( 1-10 A/4 oldal) floppyn vagy e-mailon.

A tapasztalatok összegezésébe beletartozik egy-egy jó recept vagy helyi turistacsalogató program ismertetése is, amelyet az ezzel foglalkozó állandó rovatunkban közlünk. „A JEGYZŐ” normális ember IS!