Anomáliák a területfejlesztésben 2005/2

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Területfejlesztés

Anomáliák a területfejlesztésben 2005/2

VII. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Kun Zoltán Heves Megyei Önkormányzat Terület- és Intézményfejlesztési Iroda



Az elmúlt években a területfejlesztés terén lényeges eredmények születtek. A területfejlesztésről és rendezésről szóló törvény megteremtette az intézményi kereteket, megalapozta a tervező, programalkotó munkát, kijelölte az együttműködő partnereket. Hatására kiépült a területfejlesztési tanácsi rendszer minden szinten, megkezdődött a koncepció, stratégia és program-alkotás, a megalakult kistérségi területfejlesztési társulások működése kibontakoztatta az együttműködéseket az érintett partnerek között, talán soha nem látott mértékű fejlesztési szükségleteket feltárva.

A támogatási alapok a gazdaság dinamizálása mellett az infrastruktúra fejlesztésére ösztönöztek és a hátrányos térségek felzárkóztatására irányultak. Decentralizációjuk lassú ütemben, de megkezdődött. Az előcsatlakozási programok megfelelő tapasztalatot adtak ahhoz, hogy napjainkban már folyhat az uniós forrásokra való pályáztatás, pályázás. A kormányzati struktúra legutóbbi változtatása tovább erősítette a területfejlesztés ügyét.
Versengő hivatalok
Az eredményeket ugyanakkor problémák, negatív jelenségek is kísérték, illetve kísérik. Nem sikerült előrelépni a területi hátrányok mérséklésében – sőt azok nőttek –, a támogatási alapok erőteljes decentralizációjában és növelésében, (bár erre a 2005-ös költségvetési évben törekvés mutatkozik), a támogatási rendszerek összehangolásában, az intézményrendszer egymásra épülő feladat-hatáskörének kialakításában. Változatlanul eldöntetlen – így megoldatlan – a területi szint szerepe, a megyék és régiók jövője, így hiányzik az a hatékony középszint, amely a központi (ágazati) és települési (kistérségi) programok adaptációját, integrálását hivatott lenne biztosítani.
Ma kevesen vitatják, hogy a területfejlesztés ügyét jelentősen előrevivő hazai támogatási rendszerek rendkívül széttagoltak – elaprózottak – és azokat összehangolatlanság jellemzi. A pályázati rendszereket érintően szinte „versengő hivatali struktúra” alakult ki, mely versengés az EU források fogadásával, a programozással, a projektgenerálással összefüggésben tovább fokozódott. Mindezek csökkentették és csökkentik a támogatások gazdasági-társadalmi hatékonyságát, növelték a bürokráciát, duzzasztották az apparátust.
A területfejlesztés intézményrendszere is túlburjánzottá vált. A cél – önkéntes – és többcélú társulások, kistérségi-megyei regionális és térségi tanácsok és ügynökségeik más állami vagy állami megbízással rendelkező szervezetekkel együtt számos azonos, párhuzamos feladatot látnak el érdemi koordináció, feladatmegosztás nélkül. Úgy tűnik, hogy a vertikális ágú kapcsolatok nem kellően szabályozottak, miközben a horizontális tengelyen csak nőtt a „tülekedés” a fenti szervezeteken kívül a piaci szereplők megjelenésével. További problémát jelent, hogy a forráskoordináció alacsony szintű, főleg csak a céltámogatáshoz kapcsolódott.
A programfinanszírozás egyébként helyes elve sem érvényesül a gyakorlatban, hiszen a pályázati kiírások nem teszik lehetővé azt, hogy egy pályázati kiírásra több önkormányzat és gazdasági szereplő összehangolt, de eltérő fejlesztési célra pályázhasson. A támogatási források szűkössége mellett ez is hozzájárul ahhoz, hogy a pályázati rendszerek nem nyújtanak garanciát „holnapra” az esetben, ha egy tervezett cél „ma” még forráshiány miatt nem támogatható.
Mindezek gyengítik a kistérségi együttműködést, erősítik a „lobby” tevékenységet, esetenként szembe is állítják az egyébként együttműködésre ítélt partnereket.
Zavarokat okoz a feladat-hatáskörök egyértelműbb szabályozásának hiánya, az a problémakör, hogy kik állnak a támogatási alapok „kínálati” és kik a „keresleti” oldalán. Később összeférhetetlenségeket is okozhat, vitákat válthat ki az a helyzet, hogy azonos szervezet ma állami források felhasználásáról dönt, uniós forrásokat közvetít, uniós pályázatokat bírál, projektgenerálással foglalkozik és fejlesztési programokat fogad el. De nem kevés probléma adódik az önkormányzati rendszer túlzott decentralizálásához párosuló elégtelen finanszírozás és vagyoni helyzet miatt, abból, hogy a feladatellátás – annak sok esetben a középszerű vagy éppen elegendő színvonal-biztosítása – elveszi a fejlesztések forrásait.
Hiányzó elemzés
Felmerül a kérdés, hogy e széleskörben ismert, elfogadott vagy éppen vitatott problémák, anomáliák vajon rendszerhibák következményei vagy tapasztalatlansággal, helytelen gyakorlati alkalmazással függnek-e össze? A problémák kiváltó okai közül – természetesen vitathatóan – talán a leginkább kiemelésre érdemes az alábbi:
A közigazgatás egészét érintően hiányzik egy átfogó helyzetfeltárás – elemzés, melyre alapozva lehetne előrevivő szakmai javaslatokat kidolgozni a döntéshozók számára. Célszerű lenne a szakmai tapasztalatokat összegyűjteni, összegezni az uniós csatlakozáson már évekkel ezelőtt átesett országokban is.
E szakértői munka feltehetően egyértelműen feltárná, hogy a területfejlesztés, önkormányzati és állami igazgatás egyes feladatai hatékony ellátásának területi dimenziói nem azonosak. Megerősítené azt a szakmai álláspontot, hogy az összeférhetetlenség, nyilvánosság, átláthatóság elveit követve viszonylag éles a határvonal az uniós forrásokat „kínáló” és azok iránt „keresletet” mutatók között. A tervezés, projektgenerálás, pályázat-készítés „keresleti”, a pályázati rendszerek kidolgozása, a bírálat és monitoring „kínálati” feladat.
Visszaigazolná és alátámasztaná azt a széleskörben elfogadott helyzetet, hogy a mai magyar települési önkormányzati rendszer széttagolt, feladatrendszerében túldecentralizált és nehezen finanszírozható. Célszerű lenne a feladatrendszer szűkítése, pld. a középfokú képzés, kórházi ellátás, hulladéklerakóhelyek biztosításának feladatait, a természet védelmét, a közlekedési feltételek javítását, ár- és belvízvédelmet területi szintű önkormányzat feladatává tenni. A települési önkormányzat feladata elsődlegesen az életminőség feltételeinek folyamatos javítása, az értékközösségek kialakításával a települések dinamizálása kellene, hogy legyen.
Feltárná, hogy a sikeres fejlesztéspolitika alapja a települési, területi és központi szinten az állandó folyamatelemzés, a politikai döntéshozatalon alapuló tervezés és programkészítés. E munka nagy szakértelmet és permanens munkavégzést követel. Nagyon hiányzik az a Tervtörvény, amely amellett, hogy tisztázná a ma még eltérően értelmezett fogalmakat, meghatározná a tervezőmunka szereplőit, feladatait, a hatáskör-hierarchiát és biztosítaná a társadalmi részvételt és nyilvánosságot, megalapozhatná a tervszerződések rendszerét és gyakorlatát. Rámutatna arra, hogy a párhuzamosan kiépült struktúrák közül egyeseket a „legitimitációs” problémák vesznek körül, mások feladat- és hatásköre alacsonyabb szintű a kívánatosnál.
Tisztázhatná, hogy a területfejlesztés nem lehet túlértékelt az állami és önkormányzati igazgatáshoz viszonyítva, sikeres társadalomépítés feltételezi, hogy e hármas feladatot a közigazgatás szerves egységében lehet és kell kezelni, figyelve mindenkor a szolgáltatások maximális biztosítására és optimális elérhetőségére.
Egyértelműsítené, hogy a kistérségi szint korszerű és fejlett társadalmakban önkormányzati szint, ebből következően a támogatások kedvezményezettje és nem lehet az elosztója. Fő funkciója együttműködés révén a leghatékonyabb közfeladatszervezés és fejlesztés-koordináció. Mindezt alátámasztja, hogy az új NUTS-rendszer ma már nem is figyeli e térszerkezetet, azt önkormányzatként, önkormányzati szintként kezeli. Rámutatna arra, hogy társadalmi szinten növekvő veszteséget okoz az a helyzet, ha a települési feladatok ésszerű racionalizálását fékezi az irányító testületek és választóik gyakori érdekütközése, a döntés-halogatás.
Fontos információkat adna ahhoz, hogy a leghatékonyabb regionális térszerkezet és feladatrendszer alakuljon ki ahhoz, hogy mielőbb esélyünk legyen uniós forrásokat e szinten kezelni. Figyelembe kell azonban azt vennünk, hogy erős Európa régióinak versenye a forrásokért, a siker erős regionális befolyást is igényelne. Tekintetbe kellene venni, hogy mai régióinknak – és ezt tudományos kutatások már igazolták – nincs történelmi, gazdasági vagy földrajzi megalapozottsága, fontos államigazgatás-irányítási területi szintként értelmezhetők és fogadhatók el, társadalmilag kialakult indentitás nélkül. Az újragondolást-átgondolást abból a szempontból is vizsgálni érdemes, hogy a régiók önkormányzati jellegének kialakítása várhatóan hosszútávon lehetséges, feladat-ellátása pedig érdemi módon csak kormányzati-központi szintről történhet, melyre a minisztériumok által jelenleg kevés az akarat.
Végül talán szembe kellene nézni a területi szint rendezése lebegtetésének kérdésével is, a megye-régió ügyével, mert azt ma már senki sem vitatja, hogy a kistérségek önkormányzati típusú fejlődése egy demokratikus állam talán legnagyobb társadalmi energiaközpontja, hajtóereje.
Nem lenne megye-régió probléma sem, amennyiben megfelelő elemzés tárna fel az optimális feladat-hatáskörelosztást és ha jelentős változásra lenne szükség, az valós társadalmi-gazdasági-kulturális viszonyokon és szerves fejlődés mellett alakulna ki. A probléma lényegében ma sem a megye és régió között van, hanem a probléma maga a gyenge régió és gyenge megye, azaz az, hogy nincs érdemi középszint, nincs érdemi súlyú közvetítő, feladatellátó az alsó és felső szint között.
Hiányzik tehát az a megfelelő hatáskörrel rendelkező választott szint, amely elláthatná azokat a közfeladatokat, melyeket a települések, kistérségek anyagi eszközök hiányában megfelelően nem tudnak ellátni. Az a szint, amely állást foglalna meghatározó fejlesztési kérdésekben, integrálná a kistérségi és adaptálná az ágazati szakmai fejlesztési törekvéseket. Az a szint, amely központja kellene legyen a területi folyamatok folyamatos elemzésének, a tervezőmunkának.
A területfejlesztésben dolgozók reménykednek abban, hogy mielőbb megtörténik e kérdéseket érintően a részletes feladat-hatáskör elemzés és az feltárja azokat a szakmai indokokat, melyek segítik a szükséges változtatásokhoz a konszenzuson alapuló döntési javaslatok kidolgozását, a döntések meghozatalát.

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu