Magyary Zoltán Tatán született 1888. június 10-én, a mai Bercsényi u. 3. számú házban. Katonatiszt édesapja miatt azonban hamar elhagyták a várost és Budapesten végezte középiskolai tanulmányait. A rokoni kapcsolatok révén azonban elég gyakran visszatért, nem szakadt el teljesen a várostól.

Tudományos tevékenységének fontos mutatója számtalan publikációja, amelyek közül a legjelentősebb szakmai összefoglalók a következők: A magyar tudománypolitika alapvetése. Bp. 1927., A magyar tudományos nagyüzem megszervezése. Pécs, 1931., A magyar közigazgatás tükre. Bp. 1932., A közigazgatás és az emberek. Ténymegállapító tanulmány a Tatai Járás közigazgatásáról. (Kiss Istvánnal közösen) Bp. 1939. (Erről részletesebben is. – Gy. L.), Magyar Közigazgatás. Bp. 1942.
Magyary Zoltán, mint jogász és közigazgatási szakember a két világháború között sokat tett szülővárosáért. Tata és Tóváros 1938. évi közigazgatási egyesítése az ő elméleti és gyakorlati munkásságának eredménye. Ennek előzménye, illetve ehhez kapcsolódóan készítette el a Tatai Járás felmérését, és a diagnózis után tett javaslatot a terápiára. Írt is erről „yz” monogrammal a Magyar Közigazgatás című folyóiratban: „A Magyar Közigazgatás-tudományi Intézet, amely főfeladatának azt tekinti, hogy azokat a tudományos vizsgálódásokat végezze el, amelyeknek szükségét a közigazgatás munkásai is érzik, de elvégzésükre zaklatott és nagy felelősséggel járó napi munkájuk mellett nem érnek rá, ezt a szempontot oly fontosnak tartotta, hogy a közigazgatás és az emberek problémáját több év munkájával alapos kutatás tárgyává tette. A vizsgálat egy konkrét közületre vonatkoztatva vezethetett csak értékelhető eredményre. Nem szorítkozhattunk azonban csak egy, vagy két község tanulmányozására, hanem az országnak egy igen változatos járását, a tatai járást, Komárom megyében, vizsgáltuk át a maga 26 községével és 71.000 lakosával. … A mű tudományos célja az volt, hogy egy konkrét példán a módszert dolgozza ki és mutassa be, amely bármely más közület problémáinak feltárására alkalmas. Ennek a módszernek a lényege a ténymegállapítás.”
A munka elvégzéséhez megnyerte a megye legfőbb vezetőit is. „Komárom megye alispánja, Reviczky István és mostani főszolgabírája, Mihályi Géza, akik a diagnózis készítésének munkájában is nagy megértéssel támogattak, akarják a therápiát is, és azt nem csak maguk igyekeznek előmozdítani, hanem az Intézetnek is módot adnak az abban való közreműködésre. Így a járásban való tudományos munka is a közigazgatással karöltve tovább folyik. Már eddig is megtörténtek a következő további munkák:
1. az egész járás területének (118.000 kat. hold) agrochemiai részletes felvétele a József műegyetem agrochemiai tanszéke által…
2. az egész járás meteorológiai viszonyainak feltárása és meteorológiai térképének elkészítése;
3. Kocs község részletes néprajzi monográfiájának elkészítése, amely az első ilyen mű a magyar irodalomban, és a közigazgatásnak a közigazgatottak életében és gondolkodásában való mély bepillantást nyújt;
4. Tatán népfőiskola szervezése leendő faluvezetők kiképzésére. Az első tanfolyam 1940. évi január 7-én nyílt meg… (Részletesebben lsd. a másik tanulmányt. – Gy. L.)
További munkák terve is alakult és fokozatosan gyakorlatilag is meg fognak valósulni.”
Hosszasan és szinte vágatlanul ide írhatnánk a tanulmány közel 30 oldalas bevezetőjét, hogy érzékelhessük e munka nagyságát és elsőrendűségét mind a módszerek alkalmazásában, mind pedig az összegző tanulmány és mellékleteinek elkészítésében. A hatalmas szakembergárdáról és a helyi segítők megnyeréséről nem is beszélve.
A személyi tulajdonában lévő értékes fajanszgyűjtemény köztulajdonba adásával a helyi múzeum (a mai Kuny Domokos Múzeum) alapjait tette le, majd anyagiakkal, értékes tárgyak megvásárlásával segítette további gyarapodását.
Elkészítette a városunk első rendezési tervét, melyet a „Mi lesz Tata-Tóvárosból?” című röpiratban 1938-ban tett közzé. „Tata és Tóváros szerencsés egyesítése után az új vezetőségének és a közönségnek egyaránt foglalkoznia kell az egyesített község jövőjével. Vannak megoldatlan problémák a múltból, keletkeztek új problémák az egyesítésből. Maga az élet is minden nap vet fel újakat. A problémákat lehet megoldani ötletszerűen is, de az ilyen megoldás ritkán kielégítő…. Az ötletszerű döntésnek az a nagy veszélye, hogy csak a pillanatnyi helyzetet nézi és ezáltal belevág nagyobb tervek végrehajtásába, megakadályozza komolyabb programok tervszerű megvalósítását”. Ma is megfontolandó gondolatok ezek. A szükséglet, a fedezet, a taktika témájú fejezetekben részletesen, nagyon pontosan fogalmaz meg megvalósítandó feladatokat a röpirat szerzője a község/város fejlesztése céljából. (Ezt a kis füzetet a tatai városi könyvtár 1988-ban, az ún. kettős évforduló alkalmából reprintkiadásban megjelentette.)
Jelentős szerepe volt Magyarynak a téli gazdasági szakiskola (a mai Jávorka Sándor Szakközépiskola) létrehozásában is. Ehhez kapcsolódóan meteorológiai megfigyelő állomásokat hozott létre, talajtani kísérleteket végeztetett. A Komárom vármegyei Közjóléti Szövetkezetben sok száz nagycsaládosnak adott megélhetést. Jelentősen támogatta a tehetséges tatai származású egyetemistákat. Az ő vezetésével működött a Tatai Piarista Öregdiákok Szövetsége, melynek budapesti tagozata tartotta fenn az ingyen szállást biztosító ún. tatai szobákat a rászoruló fiataloknak.
Magyary Zoltán a közigazgatás-tudomány európai hírű tudósa volt, de sohasem szakadt el Tatától. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a várost és környékét tette meg tudományos megállapításai gyakorlati megvalósításának kísérleti színhelyéül, melyben Reviczky István alispán is segítette. Az ő kezdeményezésére és szervezésével, dr. Márkus Jenő helyi támogatásával alakult meg a tatai népfőiskola, melynek oktatási jelentősége minden túlzás nélkül mondható – kimagasló volt. Köszönhető ez a Magyary által beszervezett egyetemi oktatók által képviselt magas színvonalnak. (A tatai népfőiskola működéséről egy dokumentumgyűjtemény is megjelent Kocsis Lászlóné és dr. Kálmán Attila szerkesztésében.)
Magyary Zoltán racionalizálási, modernizálási kísérleteit, társadalomszervező kezdeményezéseit, kormánybiztosi működését életében és halála után is a meg nem értettség kísérte.
A háború elől menekülve 1944-ben Tatára költözött feleségével, majd Héregen az erdészházban bújtak meg a front közeledtével. A háborús harcokat kísérő kegyetlenségek elől az önkéntes halált választották feleségével, dr. Techert Margittal együtt 1945. március 24-én. Tatán, a Környei úti temetőben alusszák örök álmukat.