A regionális vízmű-cégek részvényeinek térítésmentes önkormányzati tulajdonba adására irányuló önkormányzati részvényigények jogi vonatkozásai.

Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény („Övtv.”) csak részleges megoldást biztosított a vízi közművek tulajdon-rendezése vonatkozásában. Az Övtv. alapján nem minden települési önkormányzat juthatott természetben vízi közmű vagyonhoz, mert a regionális vízi közüzemi vállalat kezelésében lévő, a regionális közmű-hálózattól műszakilag nem elkülönítve üzemeltethető települési vízi közműveket és nagyobb térség vízgazdálkodási alapellátását (regionális vízbiztosítást, szennyvízelvezetést és tisztítást) szolgáló regionális vízi közművek az állam kizárólagos tulajdonában maradtak. A vízi közművek önkormányzatok tulajdonába adása és a tanácsi víziközmű-vállalatok kezelt, illetve az úgynevezett működtető vagyon vagyonátadása következtében olyan helyzet alakult ki, hogy a vízi közművek döntő többsége az önkormányzatok tulajdonába került, állami tulajdonban a regionális víziközmű-vállalatok és az ezekről le nem választható települési hálózatok maradtak.
Az ország közműhálózatában – a műszaki- és egyéb sajátosságok alapján – jellemzően osztatlan közös tulajdonú rendszerek alakultak ki, amelyekben az egyes települési önkormányzatok résztulajdonnal rendelkeznek. Azok a települési önkormányzatok, amelyek a regionális vállalatok által kezelt vagyonból egyáltalán nem, vagy kizárólag a közművekből részesedhettek, a volt tanácsi víziközmű-vállalattal érintett településeknél kedvezőtlenebb, jogi szempontból hátrányosabb helyzetbe kerültek, ami egyrészt vagyoni hátrányt, másrészt a tulajdonosi jogok gyakorlásában és a helyi önkormányzatok törvényben előírt ellátási kötelezettsége teljesítésében korlátokat jelentett és jelent napjainkban is.
A települési önkormányzatok ilyen jogegyenlőtlenségéből következő helyzet méltányos kiküszöbölését jelentené, legalábbis részlegesen a regionális vízmű-cégek részvényeinek térítésmentes önkormányzati tulajdonba adása.
Az öt regionális (Duna-menti, Dunántúli, Észak-dunántúli, Észak-magyarországi és a Tisza-menti) vízmű-társaság részvényei kizárólagosan vagy döntően állami tulajdonban vannak, a tartós állami tulajdoni hányad követelménye megszűnt (korábban az állami tulajdon kötelező mértéke 50%+ 1 szavazat volt).
A regionális vízmű-cégek a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal kötött vagyonkezelési szerződés alapján forgalomképtelen állami tulajdonú vízi közműveket, valamint települési önkormányzatokkal kötött működtetői, üzemeltetői szerződés alapján önkormányzati tulajdonú vízi közművet egyaránt üzemeltetnek.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény („Vgtv.”) 2007. január 1. napjától hatályos 9.§ (1) bekezdése alapján – a koncessziós üzemeltetés kivételével – az állam, az önkormányzat(ok), önkormányzati társulás(ok) és munkavállalók lehetnek tulajdonosai olyan gazdasági társaságnak, amely az állam kizárólagos tulajdonában, valamint az önkormányzatok törzsvagyonában lévő vízi közmű létesítmények létesítéséről, fenntartásáról, üzemeltetéséről gondoskodik. Az Ötv. és a Vgtv. alapján az ivóvíz-ellátás, illetve a szennyvízelvezetés, tisztítás (kötelező) önkormányzati feladat. Ezen jogszabályok és az ingyenes juttatásról rendelkező törvényi szabályok egybevetéséből következően, az állam – ide nem értve a dolgozói tulajdonszerzést – kizárólag a helyi önkormányzatoknak adhatja át a regionális vízmű társaságokban lévő részvénytulajdonát.
Az Észak-dunántúli Vízmű Zrt. alaptőkéjét megtestesítő részvénycsomagjára az ellátási terület lakosságának egészéhez viszonyított településre vonatkoztatott lélekszámaránynak megfelelően (ebbe beleértve a megyei jogú város lakosságát is) Esztergom Város Önkormányzata Képviselőtestülete bejelentette a tulajdoni igényét. Hasonló döntést hozott a társaság ellátási körzetébe tartozó mintegy százötven település is. Az ingyenes vagyonátruházás iránti igény az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyonról szóló 1995. évi XXXIX törvény („Priv.tv”) 69/A. §-ának (7) bekezdésében foglaltakon alapult.
Időközben hatályba lépett az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény („Ávtv.”), amely nem tartalmaz érdemi változást a helyi önkormányzatoknak való ingyenes részvényjuttatás feltételeit illetően, azonban megszűntette a vízmű-cégek tartós állami tulajdoni hányadának kötelező mértékét.
A törvény alapján az állami vagyon tulajdonjogát ingyenesen átruházni csak törvény rendelkezése alapján lehet. A törvény 36.§ (2) bekezdés d.) pontja kifejezetten rendelkezik arról, hogy állami vagyon tulajdonjoga ingyenesen átruházható „helyi önkormányzat javára törvényben vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott jogszabályban foglalt feladatai elősegítése, (…) …érdekében.”
Az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács („Tanács”) gyakorolja. A Tanács a feladatait a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság (MNV Zrt.) útján, annak ügyvezető szerveként látja el.
A törvény arról is rendelkezik, hogy az ingyenes átruházásról a Tanács dönt. Amennyiben az érintett vagyontárgy egyedi könyv szerinti bruttó értéke az éves költségvetési törvényben meghatározott értékhatárt meghaladja, az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter előterjesztése alapján a Kormány dönt az ingyenes átruházásról. Az ingyenesen átruházott vagyon juttatási célnak megfelelő felhasználását az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Bizonyos ingyenesen átruházható vagyontárgyak összesített értéke évente nem haladhatja meg az adott évi költségvetési törvényben meghatározott keretösszeget.
Fontos kiemelni, hogy az állam számára az ingyenes önkormányzati részvényjuttatás nem törvényi kötelezettség, hanem egy lehetőség, aminek teljesítéséről mérlegelési jogkörrel dönthetnek!
Az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Kormányrendelet határozza meg az ingyenes vagyonjuttatás eljárási szabályait (50-51.§). A tulajdonba adásra vonatkozó kezdeményezést az MNV Zrt.-hez vagy az érintett vagyonelem vagyonkezelőjéhez kell benyújtani. Utóbbi esetben a vagyonkezelő a hozzá benyújtott kérelmet véleményével, javaslatával együtt az MNV Zrt.-nek tizenöt napon belül döntésre megküldi.
A benyújtott dokumentumoknak tartalmazniuk kell, illetve azokhoz csatolni szükséges:
– a tulajdonba adásra vonatkozó igényt, megjelölve a felhasználási célt, valamint a segítendő feladatot és az azt előíró jogszabályi rendelkezést;
– a kezdeményező önkormányzat nyilatkozatát arról, hogy vállalja a tulajdonba adás érdekében felmerülő költségek megtérítését;
– a helyi önkormányzat képviselőtestülete (közgyűlése) határozatát, amely az állami vagyon igényléséről hozott döntést tartalmazza.
Az önkormányzati kezdeményezés beérkezését követően az MNV Zrt. hatvan napon belül köteles megvizsgálni, hogy az igénylés megfelel-e a törvényi feltételeknek.
Nem adható ingyenesen tulajdonba az olyan vagyonelem, amely valamely állami feladat ellátásához vagy – értékesítése esetén – a feladat finanszírozási forrásának biztosításához, illetve a költségvetési bevételi előirányzatok teljesítéséhez szükséges, továbbá nem adható ingyenesen tulajdonba az a vagyonelem sem, amelyre az MNV Zrt. és más személy között az Ávtv. 23. §-ának (1) bekezdése szerinti szerződés (ide tartoznak a vagyonkezelői szerződések is) van hatályban, és a szerződő partner a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez nem járul hozzá.
Értelmezésem szerint – attól függetlenül, hogy a vízmű-társaságok vagyonkezelési jogviszonyban – üzemeltetik az állami víziközmű-rendszereket, vízmű-társasághoz nem tehető igénybejelentés, és hozzájárulására sincs szükség, mert az igény tárgya nem a vagyonkezelt vízi közmű, hanem részvény.
Álláspontom szerint a vízmű-társaságok nem privatizációra, értékesítésre rendelt dolgok, a tisztán regionális jellegű létesítmények mellett ténylegesen települési rendszereket működtetnek, így a (részleges) tulajdonba adásnál nem lehet jogszabályi tilalomra hivatkozni.
A közellátás biztonsága szempontjából kiemelkedő jelentőségű vállalkozásokat érintő egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CXVI. törvény, az úgynevezett lex Mol alapján a stratégiai jelentőségű gazdasági társaságok az ország vízellátásának biztonsága szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági társaságok is, amelyek a Privtv. 2007. január 1-jén hatályos mellékletében szerepeltek. Ilyen cégek alapvető eszközeinek átruházásához közgyűlési jóváhagyás szükséges, továbbá nyilvános vételi ajánlat útján történő befolyásszerzés a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete mellett a közgyűlésnek is jóvá kell hagynia. Ezen rendelkezéseknek nincs gyakorlati hatása. Azonban a törvény azon előírása, hogy az igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok visszahívásáról szóló határozatot a közgyűlésnek háromnegyedes többséggel kell meghoznia (kivéve, ha a közgyűlés a társaság igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjait öt évnél hosszabb határozott időre vagy határozatlan időre választotta meg, vagy a társaság alapszabálya másként rendelkezik), a társasági személyi ügyekben döntési helyzetbe hozhatja az önkormányzatokat, ha tulajdoni részük a 25%-ot eléri.
A kilencvenes évek vagyonkiadásainak (patikahálózat, gáz- és áramszolgáltató részvények) tapasztalatai óvatossággal kell, hogy eltöltsék az önkormányzatokat. A településeknek felelős tulajdonosként kell viselkedniük. Nem azért kapják a részvényeket az államtól, hogy az állam helyett „privatizáljanak”. Amennyiben a részvényigényeket az állam teljesíti, célszerű, hogy a települések közös vagyonkezelő szervezeten keresztül gyakorolják részvényesi jogaikat, és képesnek kell lenniük megfelelő jövőképet, víziót nyújtani egyrészt az állam, a kormányzat számára, másrész a helyi lakosság, fogyasztók számára, alátámasztva, hogy jó gazdái lesznek a vízmű-cégeknek.
Az még nyitott kérdés napjainkban, hogy az állam teljesíti-e a települések részvényigényét, ha igen, a részvényjuttatás akár – összességében – többségi tulajdonhoz juttatja-e az önkormányzatokat. Nem ismeretesek a kormányzat vízmű-cégekkel kapcsolatos stratégiai céljai sem, bár gyakran hallani privatizációs szándékokról (természetesen befektetőknek való értékesítésről van szó). Ugyanakkor készül az új vízmű-törvény, ami a hatályos jogszabályoktól eltérő alapokra helyezheti az üzemeltetési formákat.
Esztergom rövid távú célja, hogy a 2008. évben – más önkormányzatokkal együtt – sikerre vigye részvényigényét, és ilyen módon befolyást szerezzen a településen lévő közműveket működtető vagyon tekintetében. Ehhez széleskörű, a politikai vonatkozásoktól mentes, a szakmai indokokra és az ellátás-szervezési felelősségre hivatkozó önkormányzati összefogásra van szükség.
Van azonban átfogóbb, hosszú távú célunk is. Azt gondolom, hogy másfél évtizeddel a részleges naturális vagyonátadás után, megérett az idő arra, hogy ismét felülvizsgálják az állami tulajdon körébe tartozó vízi közművek körét, és a korábbiakban regionális jelentőségűnek minősített, részben valójában települési rendszereket, a települési önkormányzatok tulajdonába célszerű adni. Ez azonban már törvényhozási feladat.