Dr. Vörös Tamás, Somogy megye főjegyzője elégedett ember. Évtizedek fűzik a közigazgatáshoz, s vele együtt Somogyhoz. Bár nem itt született, mára teljesen somogyi lett. Széles körű közéleti tevékenységet is folytat, s azt vallja: ha az állam pluszfeladatok elé állítja az önkormányzatokat, akkor rendeljen hozzá pluszforrásokat is, mert különben nem érvényesül a jogállamiság.

Él-hal a labdarúgásért, s a vadételek, a jóféle somogyi borok – köztük a rosék – tartoznak kedvencei közé. Humorát sokan irigylik, mint ahogy muzikalitását is. Leginkább énekelni szeret, de nem jön zavarba akkor sem, ha zongora mellé ültetik, vagy ha hegedűvonót adnak a kezébe. Somogy főjegyzőjét különben sem lehet könnyen zavarba hozni.
– Szinte ugyanabban a házban dolgozom, mióta a közigazgatásba kerültem- summázott dr. Vörös Tamás, Somogy megye főjegyzője. – Csupán az elnevezések, a munkáltatók és a munkakörök változtak. A Somogy Megyei Tanácsnál voltam a legmozgékonyabb, hiszen akkor ismertem meg a megyét. Ezért tartom a legmeghatározóbb szakmai és gyakorlati alapnak ezeket az éveket. Úgy vélem, a közigazgatás terén a 80-as években folyt a legszínvonalasabb munka. Idő és igény is volt a szakmaiságra. Izgalmasnak ígérkezett a hatósági területről az önkormányzati igazgatásba való áttérés is, ami egy még szélesebb feladatkört jelentett, mivel itt egy nem hagyományos értelemben vett államigazgatási gyakorlat érvényesült, hanem elsősorban az intézményellátó, irányítási feladatok vártak rám.
– Április 15-én múlt 9 éve, hogy Somogy megye főjegyzőjeként dolgozol. Elnök- és alelnökváltást is átéltél, mint ahogy a közgyűlési tagok, hivatali munkatársak is cserélődtek. Mindenkori vezetőtársaiddal való kapcsolatodat mi határozza meg?
– Főjegyzői pályázatomban is megfogalmaztam anno, hogy a kapcsolatunk csak korrekt emberi és szakmai együttműködésben gyökerezhet. Mindig azt tartottam szem előtt, hogy az önkormányzati döntések miként szolgálják a megye érdekeit, hogy lehet azokat a lakossággal, az alkalmazottakkal elfogadtatni, s megismertetni a közvéleménnyel. Míg korábban egyedi ügyekben kellett döntenem, addig most sokkal szélesebb körben, a köz érdekében, alternatívákat kidolgozva kell előkészíteni bizonyos döntéseket, s tálalni azokat a politikai vezetőknek.
– Olykor akár ütközőpont is lehet a főjegyző?
– Ma egy olyan jogszabályerdőben kell tájékozottnak lennünk, ami korábban elképzelhetetlen volt, hiszen évente átlagosan százötven törvény születik, és az azokhoz kapcsolódó végrehajtási rendeleteket is értelmeznünk kell. A főjegyző is kifejti ezzel kapcsolatos véleményét, és megfogalmazza a szerinte legmegfelelőbb megoldást, ami néha valóban jelenthet ütközőpontot, de mindenkor a törvényesség őreként kell fellépnem.
– Tavaly 2, az idén 4 milliárd forintnyi kötvény kibocsátásáról döntött a Somogy Megyei Önkormányzat. Hogy látod, ezzel a hitellel meglódulhat Somogy – remélhetőleg átmenetileg – sárba ragadt szekere?
– Már korábban hozzá kellett volna fogni az intézményi struktúra átalakításához, hiszen a gazdasági nehézségek nem újkeletűek, mint ahogy az sem, hogy kevesebb gyermek születik, és kevesebb iskolai osztályt kell indítani. Az intézményhálózat tárgyi-dologi fejlesztése is akadozva ment. Én abban bízom, hogy ha ezt az összeget valóban fejlesztésekre fordítjuk – hiszen azért vettük fel –, akkor előrébb jutunk, ám ha feléljük, akkor nem tettünk semmit. A kötvénykibocsátás egyébként újra felveti: húsz év után végre rendezni kellene a megyei önkormányzatok helyzetét, szerepét, amely – állítom –, el tudja látni feladatait. Magyarország közigazgatás-történelmi hagyományai is azt igazolják: területi szinten ez a legjobb forma. Úgy látom azonban, hogy egységesebben kellene működtetni – nem pedig szinte teljesen szétválasztva az államigazgatási és az önkormányzati vonalat. Az eddiginél sokkal több államigazgatási feladattal is meg lehetne bízni a megyei önkormányzatokat; szükségtelen ennyi regionális államigazgatási szervet működtetni. Az viszont tarthatatlan, hogy romló feltételek mellett ugyanúgy teljesítsünk, hiszen ha elmarad a pluszfeladatok finanszírozása – ahogy az tapasztalható –, akkor nem beszélhetünk jogállamiságról.
– Cegléden születtél, ám jó pár éve Somogyban élsz. Végleg somogyi lettél?
– Korábban alföldinek vallottam magamat, de jó ideje már végleg somogyi lettem. Egyes jegyzőkollégák meg is jegyzik: már a kiejtésemen is érezhető a somogyiság. Egyébként már diákkoromban országjáró voltam; iskoláimat is hat városban végeztem.
– Mi miatt kedvelted meg Somogyországot?
– A somogyi emberek sokkal barátságosabbak, mint a másutt élők. Emberibbek a kapcsolatok, és viszonylag könnyen befogadják az idegent, és ez rajtam is sokat segített a kezdeti beilleszkedéskor. A szép somogyi tájak is szívemhez nőttek, csakúgy, mint a Balaton. Különös örömmel fedeztem fel, hogy nagy múltja van Somogyban a gasztronómiának, amelyben a hal- és a vadételek kitüntetett helyet kapnak. Én is szeretem a vadétkeket.
– És a jóféle borokat, a rozékat…
– Az utóbbi 10-15 évben tudatosult bennem: a dél-balatoni borok jelentős része sokkal nagyobb ízélményt kínálnak, mint egyes történelmi borvidékek nemes nedűi.
– A Somogy megyei MLSZ elnökeként a labdarúgásnak is elkötelezettje vagy.
– Fiatalabbként is kötődtem a sporthoz, főleg a labdarúgáshoz, és örülök, hogy olyan megyében élek, ahol pezsgő, eredményes a sportélet, ahol két első osztályú labdarúgócsapat is működik; az egyik Kaposváron, a másik Siófokon.
– Számos kitüntetéssel ismerték el munkádat. Egyebek mellett a Magyar Közigazgatásért Díj, a Magyary Zoltán Díj tulajdonosa vagy, 2005-ben a megyei napilap által Az Év Embere lettél és megkaptad a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét is. Miben erősítettek meg ezek a kitüntetések?
– Abban, hogy volt és van értelme a munkámnak, munkánknak, hiszen nem csak rólam, hanem egy csapatról van szó, ha a közigazgatásról beszélünk. Természetesen a szakmai díjak jobban megbizsergették az ember szívét, és egy-egy kitüntetés átvételekor még inkább tudatosult bennem: nemcsak a munkatársaimnak, hanem a feleségemnek is köszönetet kell mondanom, hiszen segítő családi háttér nélkül semmire sem mennék.
– E pesszimista világban Somogy főjegyzőjére illik a humor nagykövete cím is, hiszen ahol megjelensz – legyen az közigazgatási szakvizsgára való felkészítés, köztisztviselő nap, sportrendezvény, a Jegyző és Közigazgatás szerkesztőbizottsági ülése, garantált a jókedv. Mint ahogy egy-egy jegyzőkonferencián, megyebálon vagy pinceszeren is, ahol a főjegyző olykor-olykor dalra fakad, netán még muzsikál is. Örömmel húzza el a mások nótáját…
– Otthonról hoztam az örömöt, az életkedvet, a zene szeretetét. Édesapám nap mint nap énekelt borotválkozás közben, engem pedig ének-zenei általános iskolába íratott. A Kodály módszer alapján tanultam az ének-zenét, saját zenekarunk is volt, s már csak egy év hiányzott ahhoz, hogy zenetanár legyek. A hegedű az alaphangszerem, de feltalálom magamat zongorán, sőt, még a trombitán is. A zene is – csakúgy, mint a fanyar humor – oldja a feszültséget. Ezért aztán velem is megesik, hogy kimegyek a kertbe, megnézem a növényeket és énekelek a kutyáimnak.

Névjegy: Dr. Vörös Tamás 1949. május 12-én született Cegléden. Középiskoláit Nagykőrösön és Baján végezte. 1975-ben szerzett jogi doktori diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetemen. 1991-ben jogi szakvizsgát tett. Az egyetem elvégzése után a Somogy Megyei Illetékhivatalnál, majd a Somogy Megyei Tanácsnál, ezt követően a Köztársasági Megbízott Kaposvári Területi Hivatalnál és a Somogy Megyei Közigazgatási Hivatalnál dolgozott vezető beosztásokban. 1999. április 15-től Somogy megye főjegyzője.
Tagja az Országos Jogi Szakvizsga Bizottságnak, az Országos Közigazgatási Vizsgabizottságnak és a regionális Közigazgatási Kollégiumnak. A Magyar Közigazgatási Kar Somogy Megyei Tagozatának elnöke. A Főjegyzői Kollégium általános alelnöke, a Somogy Megyei Labdarúgó Szövetség elnöke.
Nős, három felnőtt gyermeke van. Felesége a Dél-Dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal osztályvezetője.