Furcsa tudomány a matematika. Ott nem csak a kézzelfogható tárgyak bírnak jelentőséggel, mint mai szép világunkban, és ott nincsen kizárva a nullavalószínűségű események előfordulása sem. Amiknek a bekövetkezése ugyan egyáltalán nem várható előre, és minden jel arra mutat, hogy ezen a Földön soha nem fognak megtörténni. Aztán mégis… Például számoljuk ki, hogy mennyi azon esemény bekövetkezési valószínűsége, hogy ha egy ötéves, semmilyen nyelven olvasni nem tudó, magyar gyermek apja, egy svéd nyelven előadott, több mint két órás opera-filmet tesz be a DVD lejátszóba, akkor a gyerek azt végignézi, és másnap ismét ezt szeretné megnézni? Ugye, ez nem fordulhat elő?

Viszont ha ez a film a Varázsfuvola, és rendezője Ingmar Bergman, akkor ez az esemény mégis bekövetkezik. Ha a Magyar Állami Operaház Varázsfuvolájának a rendezője Szikora János, akkor a nézőtéren ülő, megdöbbentően sok kölyök szokatlanul rendesen, gyakorlatilag pisszenés nélkül hallgatja az éneklős mesét. Ha egy délután elmegyünk a Merlin Színházba, ahol egy csodálnivaló csapat viszi színre a darabot, akkor igazi kisgyerek-kacajokat hallhatunk a három órás előadás alatt. És persze jöhet még egy zseniális magyar koreográfus is, Bozsik Yvette, akinek van bátorsága „kissé” áthelyezni ezt a játékot. Igaz, ezt már csak felnőtteknek illik megnézni. Azoknak viszont nagyon érdemes.
Miért van ez így?
„És nőnek sorba, mint a síp”
Végignézve a színen lévő előadásokat, megdöbbenhetünk azon, hogy mostanában nem is igazán a szép herceg és a még szebb szűzleány szent szerelme áll a darabok középpontjában. Kit érdekel manapság, hogy „Vágyunk szent és mennybe száll”? A fennkölt Tamino ugyan ma is rendben teszi a dolgát, a földhözragadt lelkű madárember, Papageno ma is folyamatosan borért, és Papagenájáért nyafog, de a fő motívum már nem a gonosz éjnek, és az igaz fényességnek harca. Azt gondolhatjuk, azon már „túl vagyunk”, hogy „pirkad már a fény, A balhitet mely szerteszórja, És győz az éj ködén.”
Az ellentét leginkább a két egymástól nagyon eltérő gondolkodású szerelmespár és várható életük között húzódik. Vajon nem Papagenonak van-e igaza, amikor már a bemutatkozáskor közli: „A kincsre, pénzre gondom nincs”. Mi értelme manapság Tamino szilárd némaságának? Ki érti meg, miért nem küld legalább egy titkos SMS-t aggódó szerelmének, akit majdnem szó szerint „Sírba sújt a fájdalom”? „Mire jó ez a sok kín és ijedtség?” Ha egyszer az istenek úgyis Papagenónak szánták azt a tizennyolc éves és két napos kedvest, mire lenne jó annyi veszedelem között még küszködni is érte?
„A nő nem alkot, csak fecseg”
De azért van ezzel a darabbal egy kis bibi. Előfordulhat-e, hogy a hátrányos nemi megkülönböztetés harcos aktivistái betiltatják a Varázsfuvolát? Az Operaházban a színpadra „ál-nézőként” felültetett kórus hölgytagjai látványos felháborodással hallgatják az öreg főpap fenti mondatatait. A Merlinben a közönség nagyon őszintén hördül fel. Egyáltalán hogyan férnek össze a magasztos eszmék ezzel a mondattal?
És mi történik akkor, ha végérvényesen újraértelmezzük a szereplőket? Bozsik Yvett színpadán az éj királynője a szó leghétköznapibb értelmében királynője az éjszakának: egy (imádnivaló mozgású) unott repedtsarkú a csillagfény legmélyéről. Papageno szemmel látható lelkesedéssel mozgatja a színpadon fel és alá a nagy szemetes-konténert. Itt a magasztos beavatási szertartás egy új lány érkezése a k… kocsmába. A Merlinben a látványosan fiatal Éj Királynője elég nyilvánvalóan ellenőrzi Tamino megfelelőségét leendő férji szerepére. Túlzás? Távol áll Mozarttól ez a világ? Nincs ilyen? Vagy csak nem akarunk tudni róla?
„Csak egyszer élhetsz, erre jól vigyázz!”
A Varázsfuvola semmiben nem különbözik bármely dramaturgiailag kiválóan felépített gyermekmesétől. Van benne számos, a valónak nevezett életben ritkán előforduló alak és esemény. Sárkány, amelyet a plázákban alig látni, magát hősnek gondoló herceg, akit bekötött szemmel lehet lökdösni össze-vissza, együgyű fickó, aki a végén igazán boldog lesz, három próba, amelyeken könnyű léptekkel át lehet fuvolázgatni, és gonosz nőalak, aki vagy eltűnik a süllyesztőben vagy éppen férjhez megy a fény gazdag urához. A gyerekek, de talán a felnőtt nézők sem igen tudják, hogy Schikaneder, a szövegkönyv írója szabadkőműves volt-e vagy sem, egyáltalán élnek-e ma még szabadkőművesek, és ha igen, akkor mivel foglalkoznak? Nem érdekli őket a valószínűség-elmélet sem.
Pedig a szép mesében bekövetkeznek olyan igazán nulla valószínűségi események is, mint hogy „A gazság többé nem vet gáncsot, Testvéri érzés váltja fel.”. Itt élhet az örök szerelem, itt „Ha két szív telve szenvedéllyel, Azt nem szakítja semmi széjjel.” Papagenot és ugri-bugri kis Papagenáját a darab végére Szikoránál is, Bergmannál is, Ascher Tamásnál is számtalan gyermeke ugrálja körül, miközben az Operában Tamino kedves, pápaszemes, gyermektelen uralkodó lett ősz Paminája oldalán. De melyik asszony lett boldogabb? Mozart vajon tudta?

Telhetetleneknek:
www.opera.hu: A Magyar Állami Operaház honlapja
www.ybozsik.hu: A Bozsik Yvette Társulat honlapja
www.merlinszinhaz.hu: A Merlin Nemzetközi Színház honlapja
www.szfe.hu: A Színház és Filmművészeti Egyetem honlapja, ahonnan (némi kerülővel) megtudhatjuk, hogy a Merlin megdöbbentően jó szereplői a 2007/2008-as tanévben csak harmad évesek voltak… Még hallani fogjuk a nevüket: Friedenthál Zoltán, Herczeg Tamás, Kiss Diána Magdolna, Mátyássy Bence, Polgár Csaba, Radnay Csilla, Roszik Hella, Szabó Tamás, Szilágyi Katalin, Takács Nóra Diána, Tarjányi Tamás, Vári-Kovács Péter
www.imdb.com: „A” nemzetközi film-adatbázis. Például: „Mozart-Bergman” DVD, 1975.
www.szabadkomuves.hu, www.nagyoriens.hu: két hazai aktív szabadkőműves nagypáholy honlapja.