Jogalkotásunk nap, mint nap meglepetésekkel kápráztatja el a jogalkalmazókat, néha lehetetlen helyzetek elé állítva a közigazgatást. Különös jelentőséggel bírnak azok a megoldások, melyek minden eddig tanult és alkalmazott szabályozással ellentétesek. Lényeges annál is inkább, mert gondot jelent, amikor a jogalkotás alapjait sikerül felszedni, és ezzel jogbizonytalanságot létrehozni.

Az Országgyűlés megalkotta az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvényt, melynek 1. § (2) bekezdése szerint „az 1989. október 23. előtt a magyar felelős minisztérium, az ideiglenes nemzeti kormány, valamint a Minisztertanács, továbbá e szervek tagjai által alkotott rendeletek – az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben megjelölt rendeletek kivételével – hatályukat vesztik”. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 13. § szerint „a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi vagy, ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt”. Így került hatályon kívül a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 2008. január 1-én. Az akkor még hatályos rendeletet figyelmen kívül hagyva, a módosító jogszabály hatályon kívül helyezéséről nem rendelkezett a törvény, így hatályban maradt a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet módosításáról szóló 17/2004. (IV. 27.) IM rendelet. Az eddigiekből következően jelenleg nincs a jogszabályszerkesztés szabályait megállapító jogszabály hatályban, kivéve az Európai Unió jogának való megfelelés deklarálásának kérdését.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy 2007. év közepétől olyan módosító jogszabályok jelentek meg, melyek – gondolom azon feltevésből kiindulva, hogy a módosító jogszabályok beépülnek az alaprendeletbe – a hatályba lépést követő napon, hatályon kívül helyezik önmagukat, vagy önmaguk egy részét.
Ez ellentétes volt a 12/1987. (XII. 29.) IM rendelettel, amely az alap és a módosító jogszabály egyidejű hatályon kívül helyezését rendelte el a következők szerint: „9. § (1) A hatályukat vesztő jogszabályokat, illetőleg a jogszabályoknak a hatályukat vesztő rendelkezéseit a jogszabályban kifejezetten fel kell sorolni. A felsorolásban a hatályon kívül helyezett jogszabály rövid megjelölését a címmel együtt kell feltüntetni. (2) A módosított jogszabály hatályon kívül helyezése esetén a módosító rendelkezéseket is hatályon kívül kell helyezni. Az alapjogszabály hatályon kívül helyezésekor pedig intézkedni kell a végrehajtási jogszabály hatályon kívül helyezése iránt is.”
Mindezekkel a megoldásokkal sikerült teljes jogbizonytalanságot létrehozni, mert:
• nincs olyan jogszabály, ami érdemben szabályozza a jogszabály szerkesztését, így azok értelmezése is szinte teljes szabadsággal történhet, hacsak abban nem bízunk, hogy a kialakult szokásoknak megfelelően megalkotott jogszabályok jelennek meg, (ennek részbeni cáfolatát fentebb megfogalmaztam);
• a formai megfelelőség hiányában nem lehet tudni, hogy a jogalkotásra jogosulttól származik-e a jogszabály;
• egyes jogszabályok teljességgel végrehajthatatlanokká válnak. (Például, hogy helyezné már hatályon kívül a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény módosításáról szóló 2007. évi CLXXII. törvény 13. § (3) bekezdése 2010. január elsején a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény módosításáról szóló 2005. évi LXXXI. törvényt, ha akkor saját maga már nincs hatályban?)
Jogalkotóinknak további sikeres munkát kívánok, remélve, hogy élnek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 62. §-ában kapott felhatalmazással, és az igazságügy miniszter – megfelelő szakmai minőségben – kiadja a jogszabályszerkesztés szabályait.