Az utóbbi években nagymértékben megnövekedett a tankötelezettség-megszegések száma településünk tanulói körében. Az igazolatlanul hiányzók szinte mind középiskolákban tanuló roma diákok. Ez utóbbi tény kialakulásának okai megérdemelnének egy külön cikket, de most inkább a nemrég megalkotott jogszabályok alapján jegyzői hatáskörbe helyezett iskoláztatási támogatás felfüggesztésének gyakorlati tapasztalatairól kívánok szólni.

A jogalkotó minden bizonnyal tapasztalta a tankötelezettség megszegése eseteinek utóbbi években történt ugrásszerű mértékű növekedését, mely szabályozást igényelt és a tankötelezettség teljesítésének érdekében születettek meg az új rendelkezések.

A cél az volt, hogy a tanköteles korú gyermekek igazolatlan hiányzásai miatt fennálló veszélyeztetettsége minél hamarabb (a lehető legrövidebb ügyintézési határidővel eljárva) szűnjön meg és ehhez eszközül szolgál az iskoláztatási támogatás felfüggesztése is.

A probléma már ott adódik, hogy célszerű lenne a jogalkotónak újragondolnia a tanköteleskor szabályozását, hiszen a középiskolákban az igazolatlanul hiányzó gyermekek többsége különböző indokokat előhozva megpróbál „kibújni” a tankötelezettség teljesítése alól. Többen magántanulói jogviszony létesítésére nyújtanak be kérelmeket (és általában nem értik meg, hogy a kérelem elbírálásáig a tanköteles korú gyermek köteles teljesíteni tankötelezettségét és járnia kell az iskolába minden tanítási napon), különböző orvosi igazolásokkal próbálnak meg hiányzásokat igazolni, azon gondolkodnak a szüleikkel együtt, hogy melyik középiskola az amelyikben „ki tudják húzni” a tankötelezettség teljesítését és utána már úgysem folytatják tanulmányaikat. Vannak olyan – elsősorban roma tanulók -, akik gyermekvállalással próbálnak meg „szabadulni” az iskolába járástól, vagy pedig házasságkötéssel válnak nagykorúvá, hogy ne kelljen iskolába járniuk. Mindez egyre jobban azt mutatja, hogy az igazolatlanul hiányzók többsége be sem akarja fejezi az iskolát, melyhez sajnos az érintett szülők is támogatást nyújtanak gyermekeiknek. Így viszont mindez oda vezet, hogy ezek a tanulók nem tudnak semmilyen végzettséget sem szerezni, otthon üldögélve válnak felnőtt korukra – a családi mintát látva – segélyekből élőkké, akiket majd az állam vagy az önkormányzat tart el. A védelembe vételüket követően pedig kevés esély van egy 16-17 éves korú gyermek családból való kiemelésére, mivel tudomásom szerint nem is nagyon van olyan hely ahol ilyen korú fiatalokat a telített létszámok miatt fogadni tudnának.

Az igazolatlan hiányzások számát tekintve az 50 órát meghaladó mértékű hiányzások esetén elindult eljárások során az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy nehezen tud teljesülni a gyors ügyintézés. Már a tárgyalásokra való idézést is úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelőzően legalább öt munkanappal megkapja, majd ezután ha a szülő és a gyermek nem jelenik meg a szabályszerűen megküldött és általuk átvett idézés ellenére sem, akkor újabb napok elteltével ismételt idézés következik, melyre vagy megjelennek az idézettek vagy ha nem, akkor elővezetésükre kerül sor. Az elővezetést az ügyészséggel kell jóváhagyatni, mely elővezetésnek költségei vannak. Mivel a Ket. 156. § (2) bekezdése értelmében hivatalból indított eljárásban az egyéb eljárási költséget (mely az elővezetés esetében a 35/2008.(XII.31.) IRM-PM együttes rendelet 2. § (1) bekezdése szerint kilométerenként 450 forint, de legalább 7.000 forint) a hatóság előlegezi, ezért ezt a költséget a hatóságunknak kell kifizetnie a Rendőrség felé, mely költség majd utólag hajtható be az elővezetett személyeken. Azonban a mai nehéz anyagi helyzetben lévő önkormányzatok, polgármesteri hivatalok életében súlyos, viselhetetlen terhet jelent ez a költség (mely például településünk esetében 18.000 Ft/fő), amely behajtása szinte lehetetlen a segélyekből élő, munkanélküli, különféle jelzálogokkal terhelt ingatlannal rendelkező személyekkel szemben.

Az iskoláztatási támogatás felfüggesztésének ügyintézése során megállapítható, hogy az 50 órát meghaladó hiányzásokról szóló iskolai jelzések nem megfelelő tartalmúak, hiszen a jelzéssel egyidejűleg az iskolák nem küldik meg a tankötelezettség nem teljesítésének feltételezett okait, és a tankötelezettség teljesítésének előmozdítására vonatkozó javaslatukat sem. Az előbb említett kötelezettségüket az érintett iskolák a hatóságom által tőlük végzéssel megkért megkereséseim ellenére sem teljesítették, és a felfüggesztett iskoláztatási támogatás felülvizsgálatakor sem küldte meg az érintett középiskola igazgatója a kért tájékoztatást arról, hogy a közoktatási intézmény milyen intézkedésekkel segítette elő a gyermek tankötelezettségének teljesítését. Az iskoláztatási támogatás felfüggesztésének felülvizsgálata során az érintett középiskola ifjúság- és gyermekvédelmi felelőse például kinyilatkozta, hogy ő nem hajlandó megkeresni az érintett családot, nem is igazán tud javaslatot tenni arra, hogy mivel lenne elérhető a tanuló iskolába járása, az osztályfőnök pedig levélben értesíti a hiányzásokról az érintett családot, melyre nem reagálnak a szülők semmit sem.

Az érintett középiskolák nem igazán tudnak mit kezdeni ezzel az új szabályozással, és valószínűsíthető, hogy szakmailag sincsenek kellően felkészülve az új kötelezettségeik teljesítésre.

A felülvizsgálat határideje kiszámításának jogi szabályozása sem igazán illeszkedik az élethez, hiszen a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 91/J. § (1) bekezdésének a) pontja szerint:
„A jegyző az iskoláztatási támogatás felfüggesztésének szükségességét hivatalból felülvizsgálja 3 tanítási hónapot magában foglaló időszakonként, azzal, hogy a felülvizsgálattal érintett időszak első napja a közoktatási intézmény igazgatójának 91/G. § (1) bekezdése szerinti jelzése kiállítását követő nap”. Így viszont előfordulhat az általam már említett ügyintézési időt növelő tényezők miatt, hogy amikorra már az előbb említett iskolai jelzés óta eltelik 3 tanítási hónap, az iskoláztatási támogatás első felfüggesztett hónapjában járunk csak vagy még az sem kezdődött meg, tehát ilyen esetben a felülvizsgálatnál még nem is lehet véleményezni sem, hogy a felfüggesztés hatására járt-e rendszeresen a tanuló az iskolába. Célszerű lenne a fentebb idézett jogszabályi részt úgy módosítani, hogy a felülvizsgálattal érintett időszak első napja ne az iskolai jelzés kiállítását követő nap legyen, hanem inkább a felfüggesztés első napja.

Az eseti gondnok személyének kijelölése sem könnyű feladat a kis létszámú hivataloknál. Községünkben például a védelembe vételkor kijelölt családgondozón kívül más családgondozó nincs, így előfordul az az eset, hogy a kis létszámú ügyintézővel rendelkező Polgármesteri Hivatalunk amúgy is túlterhelt ügyintézőjét „boldogítjuk” az eseti gondnoki feladat ellátásával is.

A felfüggesztett iskoláztatási támogatás Magyar Államkincstártól történő utalása miatt az önkormányzatunk e célra elkülönített számlát nyitott a pénzintézeténél eleget téve a jogszabályi kötelezettségének E számlának azonban fenntartási költségei is lesznek, mely akkor is az önkormányzatot fogja terhelni, ha az adott évben egy, kettő esetben vagy éppen egyetlen esetben sem kerül majd felfüggesztésre az iskoláztatási támogatás. A Magyar Államkincstár egyébként a részükre szabályszerűen megküldött és általuk a felfüggesztés kezdeti időpontja előtt több mint egy hónappal átvett határozatom alapján a felfüggesztés első hónapjában eddig még nem intézkedett a felfüggesztett összegnek az elkülönített számlánkra történő utalásáról.

Bízom benne, hogy ezek a felmerült nehézségek csak átmenetiek lesznek és a nagyobb számú gyakorlati alkalmazás során letisztulnak a felmerült kérdések és a jogalkotás és a jogalkalmazás közelebb tud kerülni egymáshoz.