Nagyra becsülöm és elismerem azoknak a jegyző kollégáknak a választással kapcsolatos tapasztalatainak a közzétételét, és javaslataik megfogalmazását, akik erre vállalkoztak ebben a szaklapban. Egyetértek a javaslataikkal és bízom benne, hogy a jogalkotók is figyelembe fogják azokat venni.

Én két kérdéskört vetnék föl. Egyik a választókörzetek, és a szavazókörök kialakítása, az ezzel járó helyi választási iroda vezetőjének (jegyzőnek) felelőssége, hatáskör telepítésének átgondolása. A másik kérdéskör a választás napján az okmányirodai nyitva tartás Nyírbátorban milyen problémákat vetett fel.

A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 10.§-a egyértelműen tartalmazza, hogy a szavazókörök számát, sorszámát, és területi beosztását, valamint a szavazóhelyiségek címét a helyi választási iroda vezetője állapítja meg úgy, hogy egy szavazókörre mintegy 600, legfeljebb azonban 1200 választópolgár jusson. Ebből következik, hogy a választókerület területi beosztásának a meghatározása a helyi választási irodavezető, jegyző feladata, hatásköre és felelőssége.

Elgondolkodtató, és felvetődik a kérdés, hogy e nagy politikai súllyal is bíró hatáskört miért a jegyzőhöz telepítették, miért nem más szervhez, képviselő-testülethez, esetleg a helyi választási bizottsághoz?
Különösen elgondolkodtató, ez akkor, amikor az Alkotmánybíróság 898/B/2009. ÁB. határozatában, az országgyűlési egyéni és területi választókerületek megállapításáról szóló 2/1990.(I.11.)MT. rendelet az alkotmányellenessége miatt 2011. dec. 31-ével megsemmisíti, arra hivatkozva, hogy nem megfelelő jogforrási szintű a szabályozás, indokolt a kétharmados törvényi szintű szabályozás az országgyűlési választókerületek területének megállapítására.

Nyírbátor a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 2010. évi L. törvény (a továbbiakban: Övjt.) alapján vegyes választási rendszerbe tartozik, a korábbi 10 egyéni választókerületből 8 egyéni választókerület került kialakításra, és három képviselő kompenzációs listán szerezhet mandátumot.

A közel 10000 választópolgár korábban 10 szavazókörben adhatta le szavazatát, amely azonos volt a választókerületek területi beosztásával. Ez 20 éven keresztül így működött, amely jelentős beidegződéssé vált mind a választók, mind a jelöltek, mind a képviselők vonatkozásában.
Az Övjt. változtatás a törekvések ellenére is jelentős területátrendezést eredményezett.

A választókerületet a jogszabályoknak megfelelően alakítottuk ki. Semmi nem írja elő, de a helyi politikai szervekkel előzetesen egyeztettem. Ennek ellenére, azok a korábbi egyéni választókerületi képviselők, akik nem nyertek, arra hivatkoztak részben, hogy az új választókerület területi beosztás miatt nem nyertek, még akkor is, ha jelentősebb változtatás esetükben nem történt. Ezért is fontosnak tartom, legalább egy ilyen léptékű (Övjt. alapján végrehajtott) területi változtatásnál a hatáskör-telepítésének újra gondolását. Ez a hatáskör inkább a helyi választási bizottsághoz kellene, hogy kerüljön, a Képviselő-testület ugyanis tagjainál fogva ebben érintett és elfogult.

A Ve.-ben előírt felülvizsgálat minden év januárjában már nem olyan mértékű, amely újabb politikai feszültséget gerjesztene, inkább technikai jellegű.

A hagyományok, a célszerűség és a gazdaságosság azt diktálta, hogy a 8 választókerületben 8 szavazókör működjön, de ezzel nem lehet megfelelni annak a törvényi előírásnak, hogy egy szavazókörre legfeljebb azonos 1200 választópolgár jusson. Ennek ellenére Nyírbátorban 6 szavazókörben az 1200 főt meghaladta a választók száma, de az 1300 főt sehol nem érte el. Ha a Ve.-t szigorúan értelmezzük, jelentősen meg kellett volna emelni a szavazókörök számát, ezzel párhuzamosan emelkedtek volna a költségek, az adminisztráció.

A jogalkotónak érdemes volna átgondolni, hogy az egy szavazókörre jutó legfeljebb 1200 választópolgár számot is emelni kellene, természetesen figyelemmel az országgyűlési választásoknál kialakult igazolással szavazók problémájára, de az inkább más szabályozást igényel.

Az ezt megelőző számban a makói címzetes főjegyző asszony jól összegezte az ehhez kapcsolódó szabályozási hiányosságokat, amellyel szintén teljes mértékben egyetértek.

Másik kérdéskör. Az okmányirodák választást megelőző 2010. október 2-i napon és a választás napján, 2010. október 3-án történő nyitva tartásának tapasztalatait célszerű lenne országosan is összegezni.
A cél az ügyeleti nyitva tartás megszervezésével az volt, hogy a választópolgárokat a választójogok gyakorlásában az érvénytelen okmányok ne akadályozzák, lehetővé váljon a szükséges hatósági eljárás megindításával a jogaik gyakorlása.

Helyi tapasztalat, hogy ennek a szervezése jelentős többletköltséggel járt, amelyet normatívában nem finanszírozott senki. Másrészt választási csalás lehetőségét hordozza megában. Több esetben a jelöltek csoportosan hozták be az okmányirodákba a választópolgárokat, akiknek okmányaik már évek óta lejártak, és a jelöltek fizették ki az eljárási illetéket is. A szavazáshoz szükséges okmányok birtokában csoportosan szállították őket vissza az érintett településekre, illetve szavazókörökbe. 46 fő személyazonosító igazolvány ellátás iránti kérelmet terjesztett elő!

Ezzel kapcsolatban büntető eljárás is folyik ismeretlen tettes ellen választás elleni bűncselekmény gyanúja miatt.

Szerintem szükséges mérlegelni, és a megfelelő következtetéseket levonni ezzel kapcsolatosan.