Az önkormányzati ellenőrzés fogalma, feladata, rendszere, szervezete és eljárási módszerei, vagyis maga az ellenőrzés az elmúlt tizenöt évben jelentős változáson ment keresztül.

A rövid történeti áttekintésre Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalában az intézményellenőrzés területén szerzett „évtizedes” tapasztalataim késztettek. Ennyi idő távlatában már lehet „korszakokról” beszámolni, hiszen valódi rendszerváltás is történt ez alatt.
A visszatekintést 1990-től kezdem, amikor a dereguláció az ellenőrzésre vonatkozó direkt jogszabályok, rendeletek, utasítások hatályon kívül helyezésével, ellenőrzési törvény hiányában teljes bizonytalanságban hagyta az önkormányzatokat. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 92. § (2) bekezdése mindössze a saját intézmények pénzügyi ellenőrzésének kötelezettségét írta elő, a további részleteket az önkormányzatokra bízta.
Kezdetben Miskolc önkormányzatának az önkormányzati érdek és az intézményi önállóság értelmezése és gyakorlatba való átültetése jelentett nehézségeket. Az ellenőrzés tanácsadó szerepe ebben az időszakban kezdett kialakulni. A legjellemzőbb problémákra a hivatal ellenőrzési apparátusa minta szabályzatokkal, normatíva gyűjteménnyel, jogszabályi értelmezéssel próbált a gazdálkodók segítségére lenni.
Az önkormányzati intézmények és gazdálkodó szervezetek ellenőrzésében új helyzetet az 1997. évi Ellenőrzési Szabályzat kiadása teremtett. A közgyűlés részletesen meghatározta a gazdálkodás ellenőrzésének kereteit a közgyűlés, a bizottságok, a polgármester, a jegyző és a polgármesteri hivatal számára, illetve szabályozta az intézmények belső ellenőrzési kötelezettségét is. A szabályozásnak megfelelően felügyeleti jellegű ellenőrzés, hivatali belső ellenőrzés és (a kijelölt) intézményeknél függetlenített belső ellenőrzés működött (működik!) városunkban.
Miután ekkor már az önálló gazdálkodási jogkörök, és a gazdálkodásért való felelősség kérdései önkormányzati és intézményi szinten egyaránt letisztultak, az ellenőrzések elsődleges céljaként a működés és gazdálkodás törvényességének, hatékonyságának elősegítését fogalmazta meg a fenntartó.
Ellenőrzési szempontrendszerünk az utóbbi években alapvetően nem sokat változott, azonban az ellenőrzés súlypontja mindig a követelményekhez és az aktualitásokhoz igazodott. Beszámolási időszakonként az önkormányzat költségvetésében prioritásként megfogalmazott gazdálkodási elvek érvényesülését, a gazdálkodás biztonságos feltételeinek megteremtését helyezte az intézményi ellenőrzések középpontjába.
Az ellenőrzések a közgyűlés által elfogadott éves tervek alapján történtek, amelyek végrehajtásáról és az ellenőrzések tapasztalatairól beszámolók készültek.
Napjainkban a sokat emlegetett államháztartási belső pénzügyi ellenőrzési (ÁBPE) rendszer EU-konform átalakítása okoz komoly fejtörést az önkormányzatoknak.
Bár a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendelet (ami sokunk véleménye szerint a központi költségvetési szervekre irányul) hatálya kiterjed az önkormányzatokra és szerveikre , alapvetően a jogszabály nem kezeli azok specifikumait. Az ellenőrzés típusai között nem szerepel például a felügyeleti jellegű ellenőrzés, annak hovatartozását a mai napig nem határozta meg a jogalkotó, ezért az önkormányzatok tekintetében a jogszabály alkalmazása több tisztázatlan kérdést is felvet. A felügyeleti jellegű ellenőrzés helyettesítheti-e az intézmények belső ellenőrzését, illetve azonos-e azzal? Véleményem szerint, ha egy kisebb intézménynél a folyamatba épített, előzetes és utólagos vezetői ellenőrzés (FEUVE) jól kiépített, és kellő hatékonysággal működik, ott a meghatározott ciklusonként (2-3 év) végzett felügyeleti ellenőrzés kiválthatná a függetlenített belső ellenőrzést. (pl. óvodák, általános iskolák, gimnáziumok). Természetesen nagyobb intézményeknél továbbra is indokolt függetlenített belső ellenőr alkalmazása.
A felügyeleti ellenőrzést viszont nem helyettesítheti az intézményi belső ellenőrzés, mert a fenntartói és az intézményi érdekek gyakran nem esnek egybe. Gondoljunk például a finanszírozásra, intézményracionalizálásra, stb. Az önkormányzati érdekek mindenkor elsőbbséget kell, hogy élvezzenek.
A kormányrendelettel összefüggésben ígért önkormányzati törvénymódosítás lenne hivatott a fenti kérdésekben dönteni, de sajnos az még várat magára.
Addig viszont segítséget jelentenek a különböző szakmai fórumok, a Megyei Jogú Városok Szövetsége (MJVSZ) és az ÁSZ által közzétett ellenőrzési rendszer átalakításával kapcsolatos felmérési adatok és újabban az internetes honlapokon megjelenő információk.
Miskolc Önkormányzata 2004. őszén döntött pénzügyi ellenőrzési rendszerének felülvizsgálatáról, aminek átalakítására vonatkozó részletes javaslatát legkésőbb 2005. június 30-ig terjeszti a közgyűlés elé.
A javaslat kidolgozása során kiemelten kezelt:
 A FEUVE és a belső ellenőrzési tevékenység külön választása.
 A belső ellenőrök funkcionális – feladatköri és szervezeti – függetlenségének biztosítása.
 Az ellenőrzés szervezeti kereteinek, feladatainak és hatásköreinek meghatározása      (a Miskolci Kistérség Többcélú Társulási Megállapodást is mérlegelve).
 Az ellenőrzési feladatokkal arányos ellenőrzési létszám, és tárgyi feltételek biztosítása.
A struktúrájában és filozófiájában egyaránt új alapokra helyezett ellenőrzési rendszer a takarékosabb, ésszerűbb önkormányzati gazdálkodást kívánja elősegíteni, a szabályszerűségi követelményeken túl nagyobb hangsúlyt fektetve a gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség vizsgálatára.