Dr Forgács Imre 55 éves, jogász, kandidátus. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán államigazgatási demonstrátorként, a „Madarász iskolában” ismerkedett meg a közigazgatási szakma alapjaival. Később egyetemi oktató, lapszerkesztő (Társadalmi Szemle, Európai Tükör). Több mint 10 éve foglalkozik az európai integráció közigazgatási összefüggéseivel, e témakörben a Jegyzőben is publikált. A Miniszterelnöki Hivatalban két kormányzati ciklusban dolgozott. 1994-től a miniszterelnöki kabinetben főosztályvezetőként, majd 2002-től MEH Európai Integrációs Irodája vezetőjeként az integrációs kutatások hasznosításával foglalkozott. Közigazgatási tevékenysége mellett a Károli Gáspár Református Egyetem pénzügyi tanszékét vezeti. 2004 szeptemberétől Budapest Főváros Közigazgatási Hivatalának vezetője.

Szakemberként mit tart a magyar közigazgatás legnagyobb kihívásának?
A szemléletváltást. Az Európai Unió ugyanis egy nagy közigazgatási gépezet, amelyhez a szuverén tagállamok közigazgatási intézményeiken keresztül kapcsolódnak. Az óriási terjedelmű és gyorsan változó közösségi jog elsődlegesen a nemzeti közigazgatáson keresztül realizálódik a tagállamokban. A csatlakozás óta az is fontos feladattá vált, hogy minél hatékonyabban bekapcsolódhassunk a brüsszeli döntés előkészítő folyamatokba. Egy viszonylag csekély szavazó-erővel rendelkező tagállamnak az az érdeke, hogy a döntés előkészítés korai fázisában meg tudja fogalmazni és képviselje nemzeti érdekeit, ami ugyancsak jórészt közigazgatási felkészülés kérdése. A magyar közigazgatási szakemberek jól vizsgáztak az uniós felkészülés során és meghatározó volt a szerepük Magyarország sikeres csatlakozásában. Ezen az úton kell továbbhaladni.
Mennyi idő szükséges a közösségi jog elsajátítására?
A közigazgatás egyrészt egy folyamatos tanulási folyamat, másrészt „kényszer” elemek is vannak benne. Közismert, hogy uniós fejlesztési forrásokhoz csak akkor tudunk hozzájutni, ha például a tervezési, pénzügyi ellenőrzési rendszert is fejlesztjük. Változatlan struktúra és működés mellett ugyanis csak a források kisebb-nagyobb hányadát hívhatjuk le, ami nyilvánvaló társadalmi veszteség, különösen a 2007-tel megnyíló új költségvetési időszakban. A pozitív változások egyes elemei már megjelentek – ilyennek tartom például kistérségi társulások megalakulását az önkormányzati rendszerben , de még sok terület vár átalakításra. A közösségi jog alkalmazása természetéből adódóan nem egy lezárható folyamat, ezért az átalakulás egyik motorja maga a képzés. A pályázatok elkészítésének metodikája, az uniós politikák dinamikusan bővülő joganyaga csak folyamatos képzési és továbbképzési programok keretében sajátítható el. A legaktuálisabbat említve, úgy gondolom, hogy az Európai Unió – Magyarország által most ratifikált  új Alkotmányával mindenkinek meg kell ismerkednie. (Erről szóló cikkünket e lapszám tartalmazza. A szerk. megjegyzése.) A fentiekkel kapcsolatos képzés, szervezés, a felsőoktatási szakértők bevonása s az oktatási programok lebonyolítása is elsősorban a közigazgatás feladata.
A generális kérdések után nézzük konkrétan a közigazgatási hivatalt!
A fővárosban a közigazgatási hivatal kialakult szervezeti rendszerrel, szakmai struktúrával és felkészült szakember állománnyal rendelkezik. Ezért alapvető változást házon belül nem tartok szükségesnek, természetesen a szakmai munka színvonalát mindig lehet és kell is javítani. Nem lehet ügyhátralékunk a hatósági munkában, minimalizálnunk kell a lakossági panaszokat és a törvényességi ellenőrzés területén is látok javítanivalót.
Van-e „égető” probléma a hatósági munkában?
Összességében jónak tartom az ügymenetet, de például az MO-ás és az M6-os autópálya építésével kapcsolatos kisajátítási ügyekre – mindez csaknem 500 ingatlant és 1500 ügyfelet érint – rendkívül komoly erőket kell koncentrálnunk. Íme egy konkrét példa arra, hogy mennyire nem nélkülözhető a közigazgatás egy olyan – látszólag távoli – stratégia területen sem, mint az infrastruktúra-fejlesztés.
A hatósági munka számára ha filozófiájában nem is, de tartalmában teljesen új alapokat jelent a Ket, vagyis a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény. A fővárosban a legnagyobb a köztisztviselői állomány, az ügyintézőket fel kell készíteni az új feladatra, s ebben meghatározó szerepe van a közigazgatási hivatalnak.
A fővárosi hivatal hogyan működik együtt a többi, megyei közigazgatási hivatallal?
Említettem, hogy a kistérségi átalakulást nagyon pozitív folyamatnak tartom, mert csökkenti a közigazgatás jelenlegi szétaprózottságát. Ez a feladat, ha közvetlenül nem is, de az agglomeráció miatt a fővárost is érinti. Úgy gondolom, hogy az uniós szakmai képzésben is lehetnek közös faladataink. Mint új hivatalvezető, számítok kollégáim szakmai tapasztalataira és már az eddigiekben is megnyilvánuló együttműködési készségére.
Az inkább elemző kormányzati döntés előkészítés után nagyon is praktikus közigazgatási munka vár Önre. Milyennek látja ennek személyi feltételeit?!
Szükség van a közigazgatásban dolgozó különböző generációk jó együttműködésére. A dinamikus pályakezdő mellett fontosnak tartom azoknak a tapasztalt „közép-generációknak” a szerepét is, akik szűk értelmű szakmai tudás mellett már társadalmi tapasztalatokkal is rendelkeznek. A folyamatosan megújítandó szaktudás és a szolgálati tudás mellett a formálódó európai közigazgatási térben nem nélkülözhetők a társadalompolitikai ismeretek sem. A köz igazgatásának szolgáltató jellege, az uniós kihívások teljesítése csak így együtt lehetséges.