Harangszó 2010/6

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Közigazgatási reform

Harangszó 2010/6

XII. évfolyam, 6. lapszám
Szerző(k):
Dr. Schutzbach Ferenc címzetes főjegyző - Hógyész



Dr. Schutzbach Ferenc
címzetes főjegyző, Hőgyész

Sokan és sokszor adtak hangot aggodalmuknak az elmúlt években e lap hasábjain is, a magyar közigazgatásban tapasztalható színvonalromlás kapcsán. Ennek a sornak a végére illeszthető ezen írás is, sajnos nem pozitív kicsengéssel.

 

Több előnye van annak, ha egy politikai erő, a biztos győzelme tudatában nem készít választási programot, részint nem lehet számon kérni a nem teljesülő ígéreteket, részint pedig utólag is kijelenthető, hogy valami szerepelt (volna) a programban. Ezek jutottak eszembe, mikor a kormányzat egy tollvonással átalakíttatta a központi igazgatásban dolgozók jogviszonyát: köztisztviselőkből kormánytisztviselők lettek, valamint indokolás nélkül, két havi felmondással eltávolíthatóvá váltak. Illetve dehogy a kormányzat kezdeményezte ezt a módosítást, egyéni képviselői javaslatként került a parlament elé, így mindenféle egyeztetés nélkül, rövid idő alatt megszavazható volt az új törvény.
A következményekről mindenki értesülhetett, kirúgott komplett minisztériumi osztályoktól a megalázó vezetői elbocsátásokon át sok mindenről cikkeztek az újságok. Tragikus a helyzet – kommentálta az elmúlt időszak történéseit a régóta az egyik minisztériumban, sarzsi nélkül dolgozó ismerősöm, aki (még) a helyén van. Nem is a vezetőváltásokra gondolt, hanem arra, hogy a régi ügyintézők helyébe olyan új emberek kerültek, akikre nemhogy rábízni nem lehet semmit, de sokan közülük még kérdezni sem tudnak.


Persze naivság lett volna arra gondolni, hogy ezek a változások nem érintik majd az önkormányzati szférát. Nyilván csak a véletlenek szerencsétlen egybeesése, hogy ezek a tervezett döntések csak az önkormányzati választásokat követően kerültek napvilágra. Elkészült a köztisztviselői törvénynek – természetesen egyéni képviselői indítványra történő – módosítási javaslata, amely – lássunk csodát! – szintén tartalmazza a jogviszony indokolás nélküli megszüntetésének lehetőségét. (Nagy találmány ez az egyéni képviselői indítvány jogintézménye, amellyel a korábbi kormánypártok szinte alig éltek, ez ebben a ciklusban éli a „virágkorát”. Ahogyan arra már utaltam, ennek a formának megvan az az „előnye”, hogy – ellentétben a miniszteriális vagy kormányjavaslatokkal – még csak formálisan sem kell egyeztetni senkivel, elég ha a parlamenti többség megszavazza a házszabálytól való eltérését és akkor órák alatt lehet akár alkotmányt is módosítani! Persze ezen a téren is van még fejlődési lehetőség, hiszen ha pl. a költségvetési törvény-tervezetet – ad abszurdum – egyéni javaslatként terjeszti be egy kormánypárti képviselő, akkor nemhogy bivalybőr táskát, de még számítógépes adathordozót és nemzeti színű szalaggal átkötött söralátétet sem kell felmutatni délelőtt, és délutánra már lehet elfogadott büdzsé!)


A köztisztviselői törvény normaszöveg javaslatánál is érdekesebb a hozzá tartozó indokolás, mert a benyújtók természetesen szabályszerűen azt is fűztek az irományukhoz. „A közszolgálat valós szolgálattá tételének igényéből indult ki az a folyamat, melynek eredménye az államigazgatásban már megjelent” – indokolják a benyújtók. Csak sejteni lehet, hogy mit takarhat a „közszolgálat” helyett a „valós szolgálat” fogalma, de azt igen érdekes lenne megtudni, hogy milyen eredményt vélnek már látni a beterjesztők! A lényeg azonban a következő mondatban van: „A jogviszony munkáltató általi megszüntetésének egyszerűsítése lehetőséget nyújt a minőségi szakembergárda kialakítására és a köz szolgálatában végzett munka színvonalának emelésére.” Puff neki! A javaslattévők célja – szerintem – nem kifogásolható, csak a választott módszert nem igazán értem. Attól lesz jobb a közigazgatás színvonala és szakembergárdája, hogy kirugdalják a tapasztalt szakembereket? Persze immáron közel húsz éve ismerjük a híres-hírhedt Csurka István-féle bölcsességet, hogy szakértelem csak „bolsevista trükk”, de talán mégse kéne a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni. (Lehet mondani, hogy nem eszik ezt ilyen forrón, de talán az idősebbek még emlékeznek arra, hogy 1990-ben, a tanácsrendszerből az önkormányzati rendszerbe történő átmenet során egy kisváros polgármestere (akkor még a polgármester volt a köztisztviselők munkáltatója!) forradalmi hevülettől áthatva, a vb-titkártól a takarítónőig, az egész apparátust elbocsátotta.)


Az előző kormányzatok (igaz kétharmados parlamenti támogatás nélküli) tehetetlenkedése a közigazgatás „reformja” kapcsán szerencsére már a múlté, a reformról, mint fogalomról sem beszél már senki, így igazán senkinek sincs megbízható információja a politika ebbéli szándékairól sem.


Valami halk, távoli harangszót vélek hallani, a nagy kérdés csak az: ünnepre harangoznak, vagy csupán a lélekharang szól a közigazgatásért?

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu