A víz múzeuma Duna Múzeum, Esztergom 2011/2

A közigazgatás szakmai fóruma

Cikkek / Környezetvédelem

A víz múzeuma Duna Múzeum, Esztergom 2011/2

XIII. évfolyam, 2. lapszám
Szerző(k):
Dr. Bencze Géza muzeológus



Egyre gyakrabban esik szó a vízről. Van-e, elég jó-e? Akár már a közeli jövőben lesz-e elegendő ivóvizünk, jut-e mindenkinek? Mi lesz a szennyvizekkel? S sorolhatnánk tovább a kérdések egész sorát. Hazánk egyrészt kiemelten jó, másrészt ingatagon kényes helyzetben van a természetes vizeinket tekintve. Akit érdekel a téma, látogasson el Esztergomba a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumba, közkeletűbb nevén, a Duna Múzeumba.

 


A patinás XVIII. századi barokk, egykori káptalani műemlék épület (a falán lévő emléktábla tanúsága szerint 1790 februárjában két napig ott őrizték a magyar koronát) az elmúlt években szép külsőt, újonnan beépített tetőteret, bensőséges hangulatú udvart kapott. A megújult épületbe korszerű állandó kiállítást álmodtak, amely a víz és az idő kapcsolatáról szól ; a víznek az életünkben, környezetünkben és történelmünkben, a mindennapjainkban betöltött szerepéről, szinte lebecsült hétköznapiságáról, ám fontosságáról és nélkülözhetetlenségéről.


A múzeumi állandó kiállítások között ez a bemutató a kisebbek közé sorolható, de igazán hangulatos, színekben az átlagot messze felülmúló, tartalomban gazdag. A megvalósult rendezői szándék szerint akár valamennyi korosztály, de elsősorban is az iskolásnemzedék számára az élményszerzés számos – ahogy ma illik: interaktív – lehetőségét kínáló, jól elkülöníthető egységekre-terekre-termekre tagolódik.
S indulva az állandó kiállításnak helyet adó emeleti termekbe, a lépcsőház fordulóterében máris az első különlegeséggel, az emeletnyi Aquamobillal találkozik a látogató. A fából készült különleges vízi szerkezet a víz fizikai erejét mutatja be, nevezetesen azt, hogy igazából milyen kevés vízzel is meg tudták eleink oldani a jól szerkesztett vízi szerkezetek, elsősorban is a különféle funkciójú – őrlő, fűrészelő, kalapáló, fújtató – vízimalmok meghajtását. Ez a mobil – természetesen leginkább a gyerekek örömére – emel, kalapál, sípol, pecsétnyomót működtet.


A folyosó ablakokkal tagolt falszakaszain a hazai vízszabályozás, árvédelem és vízgazdálkodás legjelesebbjeinek (Mikoviny Sámuel, Vásárhelyi Pál, Beszédes József, Zsigmondy Vilmos, Kvassay Jenő, Sajó Elemér, Lampl Hugó, Dégen Imre) munkásságát idéző tablósort egy zárt erkélyben kialakított pihenőalkalmatosság szakítja meg, ahol Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Juhász Gyula versei szólalnak meg a vizekről, s a zenék: Händel, J. Strauss, Smetana, – végül két szép népdal Sebestyén Mártától.


A folyosó végén ruhaszárító állványon – a műtősköpenyhez hasonló – színes köpenykék tucatja szárad, s várja a következő gyerekcsoportot a „pancsoló” szobába. Itt van a rozsdamentes acélból készített valódi pancsoló, ahol ping-pong-labdával, műanyag halacskával, kis hajóval lehet eljutni a vízmozgás alapvető törvényszerűségeinek és jelenségeinek a gyerekek számára is érthető magyarázatáig. Játékosan ismerhetők meg az élővíz mozgásának formái, a hullámzás, az áramlás, az örvénylés, de a vízkiemelés módjai, a zsilip működésének elve is.


A vízparti sávok, mocsaras, vízjárta területek – elsősorban – madárvilágát bemutató diorámák mintegy átvezetik a látogatót a felnőttek világába, a folyószabályozásokat és az árvizek elleni védekezést fő témájául választó terembe. A bemutatott dokumentumokkal, tárgyakkal és képekkel a víz és az ember kapcsolatának történetét állítja a középpontba, elsősorban is az árvizek elleni védekezést. Ma már nehezen képzelhetjük el, hogy milyen lehetett a hazai vízi világ a mocsarak lecsapolása, a folyók szabályozása előtt: az Alföld jelentős részét állandóan vagy időszakosan vizek borították, s hasonlóképpen összefüggő mocsár volt a Duna és a Dráva melléke, a Balaton környéke és teljes vízrendszere.


A legnagyobb termet a padlóba süllyesztett hatalmas űrfelvétel uralja, amelyet a Landsat műhold készített 2000 augusztusában mintegy 400 km-es magasságból. A szemet gyönyörködtető felvételen (méretaránya 1:100.000, azaz ami a felvételen 1 cm, az a valóságban 1 km-nek felel meg) láthatjuk hazánk és közvetlen környéke ismerős és ismeretlen tájait. Ahogy az ember egy sétálóutca vagy a járda szintjére süllyesztett reflektor üvegszemére óvatosan lép, ugyanilyen óvatosan (papucsban, a gyerekek hason csúszva, nagyítóval a kézben) léphetünk az üvegfelületre. Szemünk önkéntelenül is lakóhelyünket keresi, s aztán azonosítja sorra a Balaton jellegzetes alakját, a Duna, a Tisza, a Dráva vonalát, a Mecseket, a középhegységeket, Budapestet és a nagyobb városokat, a Fertőt, a Tisza-tavat, a folyókat és a holtágakat, a folyókat kísérő ártéri erdőket.


Az utolsó terembe érve egy évszázadot lépünk vissza az időben és az 1900 körüli budapesti Andrássy útra tévedünk, ahol azt látjuk, hogy mi is van a járda alatt, hol és milyen vezetékek, csövek, csatornák futnak. Velük együtt lépünk be egy elképzelt módosabb polgári lakás fürdőszoba és mosókonyha enteriőrjébe, ahol kiderül, hogy hétköznapjainkban milyen sok minden függ össze a nélkülözhetetlen vízzel.


Ezek is megerősítik a kiállítás üzenetét, hogy szeretnünk és megbecsülnünk, értelmesen és érdemesen felhasználni tudnunk kell a vizet. Ahogy az egyik reformkori pallérozott mezei gazda javallotta; ne engedjük ki földünkről, birtokunkról mindaddig a vizeket, míg azok minden hasznát meg nem próbáltuk magunk javára fordítani.

www.dunamuzeum.hu

Kategória

Könyvajánló

Facebook Pagelike Widget

 

1037 Budapest, Montevideo utca 14.
Tel.: +36 1 340 2304
Fax: +36 1 349 7600
E-mail: info@orac.hu

Weboldal: orac.hu

Szakmai partnerek

Jegyzők Országos Szövetsége (JOSZ) – www.josz.eu

Közszolgálati Tisztviselők Szakmai Szervezeteinek Szövetsége – www.kozszov.org.hu