A Parlament előtt van a Kbt. módosításának tervezete, amely az előterjesztő szerint a törvény egyszerűsítését, a kis- és közép vállalkozások segítését, a törvény hatékonyságának elősegítését tűzi ki célul. A ma hatályos és közbeszerzésekkel kapcsolatos jogszabályok valóban változtatásokért kiáltanak, ugyanis a jogalkalmazás bonyolult, rugalmatlan, drága és időigényes! Kétségtelen, hogy nehéz olyan jogszabályokat alkotni, amelyek a fenti kívánalmaknak eleget téve az eljárást könnyebbé, olcsóbbá és gyorsabbá teszi, ugyanakkor az eljárás átláthatóságának és korrupciómentességének a garanciái is érvényesülni tudnak. Terjedelmi korlátok miatt a problematika egészével természetesen nem lehetséges foglalkozni, de néhány jellemző momentumot érdemes kiemelni.

A törvény bonyolultságának az a következménye, hogy nagyobb települések és városok kénytelenek hozzáértő kinevezett köztisztviselőket alkalmazni a közbeszerzések lebonyolítására, ami jelentős bér- és járulék kiadást jelent; a kisebb falvak pedig szakértőket, közbeszerzési tanácsadókat kénytelenek igénybe venni, melyek szintén jelentősen megnövelik a közbeszerzéssel kapcsolatos kiadásokat. A bonyolultsághoz hozzájárul a közbeszerzési jogszabályok gyakori változása, inkoherenciája, illetve kollíziója. Egy kistelepülés köztisztviselője vagy jegyzője más munkája mellett képtelen a változásokat követni, arról nem is beszélve, hogy a közbeszerzést rendszerint megelőző pályázatot, – az előbb említett idő és létszámkorlát miatt, – szintén nekik kell megírniuk és menedzselniük!

A közbeszerzést drágítja az ezer fő feletti települések által fizetendő közzétételi díj, amely Balassagyarmat esetében éves szinten már meghaladja a 3 millió Ft-ot. Figyelembe véve a Közbeszerzési Értesítőben megjelenő közzétételek számát, az ebből származó állami bevételek – kis túlzással – vetekednek a szerencsejátékból elvárt bevételekkel. Persze tudom, hogy a Közbeszerzések Tanácsa önfenntartó szervezet, – mint megannyi más dekoncentrált szerv is manapság, – de hát mégiscsak több millió forintról van szó, ami hiányzik a költségvetésből! A közbeszerzés mégiscsak azért van, hogy a verseny miatt olcsóbb legyen a projekt, az egyéb felmerülő költségek ne vigyék el az ebből származó előnyöket! Ehhez képest huncutul kedves a Közbeszerzések Tanácsa elnökének kérése (KÉ 2010. évi 43. szám), hogy a közbeszerzési eljárásokkal összefüggő indokolatlan költségek csökkentése érdekében az ajánlatkérők az ajánlatkérési dokumentációhoz jutást ne kössék ellenérték megfizetéséhez. Az ajánlatkérési dokumentáció megszerzésének ellenérték megfizetéséhez való kötése csökkenti a közbeszerzéshez kapcsolódó kiadásokat, ugyanakkor megakadályozza, hogy boldog és boldogtalan elvigye a drágán összeállított dokumentációt, amelyhez pl. építési beruházás esetén, komoly költségen másolt rajzi részek is tartoznak.

A közbeszerzés által megvalósítandó célt is drágítja a közbeszerzési eljárás. Gondoljunk csak az élelmiszer beszerzésre. Amennyiben gyakran, – mondjuk háromhavonta, vagy félévente – írjuk ki a közbeszerzést, akkor magának az eljárásnak a költsége miatt drága, (pályázatírás, közzétételi díj, a közbeszerzés díja, átláthatósági biztos); amennyiben hosszabb periódusra írjuk ki a pályázatot, akkor pedig az ajánlatok lesznek drágák, mert azt senki nem gondolhatja, hogy a gyümölcs vagy zöldség, – de ez más élelmiszerre is igaz, – egy évvel későbbi beszerzési árát ma meg tudja valaki mondani. A vállalkozó kénytelen tartalékot beépíteni az ajánlatába, amit meg kell fizetni az ajánlatkérőnek. A beterjesztett törvényjavaslat egyébként érzékeli ezt az anomáliát!

A Kbt. előírja, hogy az ajánlattételi (ajánlati) felhívást öt napon belül kell megjelentetni a Közbeszerzési Értesítőben. Ez hibátlan felhívásnál van így, természetesen amennyiben javítani kell az ajánlattételi felhíváson a jogi lektorálást követően, ez az időtartam növekedhet. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy miután a véges számú jogi lektoroknak teljesíthetetlen számú felhívást kell ellenőrizni, gyakran 4-5 hét múlva jön a felszólítás a hiánypótlásra. Mit tud tenni a jogi lektor, hogy ha nem talál hibát? Törvénytelenül nem járhat el, az öt nap már régmúlt, ezért hiánypótlásban előírja, hogy értelmezzük az „elektronikus” fogalmat. Miután értelmezzük, azaz hiányt pótolunk, hogy az „elektronikus” fogalmán itt mi az e-mailt értjük, onnantól törvényes és meg lehet jelentetni. Ezt értjük, de veszítettünk több mint egy hónapot. A megjelenést követi a minimális ajánlattételi határidő érthető előírása, a rugalmatlan és bonyolult eljárás miatt rendszerint bekövetkező hiánypótlási eljárás, a szerződéskötési tilalom érthető előírása és már félévnél tartunk.

Összességében elmondható, hogy a közbeszerzési eljárások törvény által történő egyszerűsítése, a napi gyakorlathoz való igazítása elengedhetetlenné vált. Meg kell azonban mondani azt is, hogy ha a magyar mentalitás nem változik a rendeltetésszerű joggyakorlás terén, nincs olyan jogalkotó, amely jó és kijátszhatatlan jogszabályt tudna alkotni.