2009. április 1-jétől hatályba lépett a telepengedélyezési eljárásról szóló új Kormány rendelet. Az e tárgykört szabályozó jogi norma azonban számos ponton hiányosság, melynek ellensúlyozása érdekében az államigazgatási hivatal a kistérségi jegyzők számára szakmai iránymutatást bocsátott ki a régión belüli egységes jogalkalmazás és joggyakorlat megteremtése céljából. Mindezek ellenére az államigazgatási hivatal – a lefolytatott felügyeleti ellenőrzések alapján – számos jogsértést, mulasztást érzékel a jogalkalmazási tevékenységet illetően.

A módosult anyagi jogszabály a kistérségi jegyzők hatáskörébe utalta a telepengedélyezési eljárásokhoz kapcsolódó ügyek intézését. A hatáskör átrendeződésén túlmenően azonban további feladatokat is rótt rájuk, tekintettel arra, hogy a korábban kiadott telepengedélyeket – ideértve mindazokat is, amelyeket korábban a telep fekvése szerint illetékes települési önkormányzatok jegyzői adtak ki – a hatályos jogszabály alapján felül kellett vizsgálniuk, s annak alapján a szükséges intézkedéseket (pl.: a gyakorolt tevékenységek megfeleltetése a megváltozott jogi szabályozásnak; a telepek nyilvántartásba vétele) meg kellett tenniük. Problémaként értékelendő, miszerint a telep fekvése szerint illetékes települési önkormányzatok jegyzői a telepekkel kapcsolatos – a kistérségi jegyző felé irányuló – iratküldési kötelezettségüknek nem tettek eleget a jogszabály által előírt határidőn belül. A jogi normában előírt irattovábbításához kapcsolódó követelmény mielőbbi megvalósulása céljából – elősegítve ezáltal a telepekkel kapcsolatos nyilvántartások pontos, szakszerű vezetését – az államigazgatási hivatal több ízben működött közre.
A jogi szabályozás a telepengedélyezési eljáráshoz kapcsolódóan a végezhető ipari tevékenységek körét két nagy csoportba osztja. Ez alapján megkülönböztetünk bejelentés-köteles illetve telepengedély-köteles tevékenységeket. Megemlítendő, hogy a gyakorolt tevékenységek besorolásával összefüggésben nem jogszerű eljárásokkal is találkozni lehetett. Ezen túlmenően előfordulnak olyan ipari tevékenységek, amelyeket – a korábbi szabályozástól eltérően – a rendelet már nem foglal magában, így minden bizonnyal azok kikerültek a jogszabály hatálya alól. Az ilyen tevékenységeket az eljáró szervek többnyire valamely csoportba tartozónak tekintették. Ez esetben azonban a jogszerű megoldás az lett volna, ha a meglévő telepengedélyek – határozati formában – bevonásra kerülnek.
Bizonyos feltételek fennállása esetén a telepengedély-köteles ipari tevékenységek bejelentés-köteles tevékenységeknek minősül(het)nek. Ezen körülményeknek a vizsgálata – illetve ennek megtörténte esetén a meghozott döntésekből az erre való utalás – általában hiányzott.
Amennyiben a korábbi telepengedély-köteles tevékenységek a megváltozott jogi szabályozásra tekintettel már csak bejelentés-köteles tevékenységnek minősülnek, úgy a korábbi telepengedély bevonásával egyidejűleg – határozati formában – kell rendelkezni arról is, hogy azt a tevékenység végzője hol és mikor adja le, valamint elmaradása esetére eljárási bírságot is szükséges kilátásba helyezni. Ezen eljárási rend többnyire nem érvényesült a vizsgálattal érintett szervek jogalkalmazási tevékenysége során. Ennek jelentősége ugyanis abban rejlik, hogy az engedély bevonására ne csak szövegszerűen, hanem a gyakorlatban, fizikai értelemben is sor kerüljön. A telepengedély leadásának hiánya ugyanis a mindennapi életben zűrzavarhoz vezet(het), tekintettel arra, hogy a korábban kiadott telepengedélyek az ipari tevékenységek végzőinél maradnak, annak ellenére, hogy a telepen már csak bejelentés-köteles tevékenységet folyatnak.
Általános tapasztalat, hogy a bejelentés-köteles tevékenységek engedélyezésére irányuló eljárások során nem tisztázott azon kérdés, miszerint a telepként használni kívánt ingatlanok valójában ki(k)nek a tulajdonában állnak. Ezáltal egyrészt kontrollálható válna az is, hogy az ipari tevékenység végzője – nem saját tulajdonú ingatlan esetében – az ingatlan valódi tulajdonosával kötött-e szerződést a telep használatára vonatkozóan, másrészt, hogy az érintett ingatlan egy személy kizárólagos – vagy több személy közös – tulajdonát képezi-e, továbbá, hogy az ingatlanra nézve valamilyen jog be van-e jegyezve. A tényállás tisztázása megtörténhet az ingatlanügyi hatóság megkeresése vagy a számítógépes ingatlan-nyilvántartási rendszer segítségével. Ezt ugyan az anyagi jogszabály a bejelentés-köteles tevékenységek esetében nem – csakis a telepengedély-köteles tevékenységeket illetően – írja elő, azonban a tényállás tisztázási kötelezettséget a Ket. 50.§-a követeli meg. Ennek alapján amit maga az anyagi jogi norma nem ír elő, arra az általános eljárási szabályok vonatkoznak.
Bejelentés-köteles tevékenység esetén csak akkor kell alakszerű határozatot hozni, ha a hatóság megtagadja a kérelem teljesítését. Így nem jogszerű az a gyakorlat, mely a nyilvántartásba vételről határozatot hoz, figyelemmel arra, hogy magát a hatósági nyilvántartásba való bejegyzést a Ket. 72.§ (2) bekezdése értelmében határozatnak kell tekinteni.
Amennyiben a kérelem a bejelentés-köteles tevékenység engedélyezésére irányul, úgy az eljárás lefolytatásához kapcsolódó fizetési kötelezettségre nem alkalmazandó a telepengedélyezési eljárásért fizetendő igazgatási szolgáltatás díjáról szóló 35/1999. (X.13.) BM rendelet, figyelemmel arra, hogy az csak és kizárólag a telepengedélyezési eljárásokra vonatkozik. A bejelentés köteles tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásért nem igazgatási szolgáltatási díjat, hanem illetéket – mégpedig az általános tételű eljárási illetéket – kell fizetni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 29.§ (1) bekezdése alapján.
Az ágazatot érintő gyakorlati problémák egy részének megvilágítását azok jövőbeni kiküszöbölése, valamint a jogalkalmazók mindennapi jogszerű és szakszerű munkájának elősegítése indokolta.